A Budai Egészségközpont Budapest meghatározó magánegészségügyi intézménye, mely teljes körű, személyre szabott szolgáltatásait megbízható, hiteles partnerként nyújtja ügyfelei számára.

English

Abszolút 4. hely a Vivicittán

A Budai Egészségközpont munkatársai és partnerei idén ötödik alkalommal vettek részt a Telekom Vivicittá Városvédő Futáson. Földvári Zoltán, a BEK Futócsapatának oszlopos tagja, mindannyiunk örömére abszolút 4. helyezett lett a 2,5 kilométeres távon. Interjúnkból kiderül, hogyan vált élete fontos részévé a futás és hogy milyen élményei, tapasztalatai voltak az idei versennyel kapcsolatban.

Mióta része az életének a rendszeres testmozgás?

Tíz évesen kezdtem el focizni, ami azt jelenti, hogy tulajdonképp negyvenegy éve sportolok. Húsz éven keresztül fociztam, de a futball mellett több sportot is űztem párhuzamosan. Három évig népi táncoltam, ami ugyancsak komolyan igénybe veszi az ember testi erejét, állóképességét. Egy keveset kézilabdáztam is, majd két-három évet asztaliteniszeztem, triatlonoztam. Nyolc éven keresztül küzdöttem karate-kungfu stílusban. Volt olyan időszak az életemben, amikor napi rendszerességgel edzettem.

Hogyan készült fel a mostani Vivicittára?

Külön nem készültem a most teljesített 2,5 km-re, mivel folyamatosan edzek, egész évben versenyeim vannak.

Milyen élményei voltak az idei versennyel kapcsolatban?

Kellemes élményeim voltak idén is, mint minden versenyen, mivel imádok futni. Idén azért választottam ezt a rövid távot, mert másnap Balatonudvariban egy erős terepfutáson nyerni szerettem volna, és szerencsére sikerült is elérnem a célomat. 

Milyen helyezést ért el a korcsoportjában, illetve az abszolút rangsorban?

Elég jól sikerült a rajt. Az első km-ig körülbelül a 8-10. helyen kocogtam, aztán elkezdtem futni, és 1500-nél már beállt a sorrend. A 4. helyen futottam, és mivel nagyon be kellett volna gyorsítani az abszolút 3. helyért, ezért maradtam inkább a pozíciómban. Az viszont biztos, hogy a korcsoportban senki nem volt előttem, azaz 51 évesen az élmezőnyben ifjakkal versenyeztem, és úgy viszont ez az eredmény megint más színben fest.

Melyek a legemlékezetesebb futóélményei?

1995-ben, harminc éves koromban kezdtem el futni, és a mai napig űzöm ezt a mozgásformát. 2000-től körülbelül 2005-ig ultra távokat futottam, azaz a maratoninál hosszabbakat. Ezek a futások 6-12-24 órás hosszúságúak voltak. A Bécs-Budapest távon például ötször értem célba. A legelső táv még 352 km volt Sopron felé, aztán Pozsony felé már csak 320 km volt hátra. Mindennek a teljesítésére pedig öt napom volt. 2005-ben a Sárvári 24 órás OB-n 202 km-rel OB. 3. helyet szereztem. Ennek az eredménynek köszönhetően indulhattam Ausztriában a VB-n, ahol sajnos egy térdsérülés miatt 118 km-nél ki kellett szállnom. Ezzel a 108. helyet értem csak el, pedig a célom az volt, hogy benne legyek az első tízben.

Van még olyan versenye, helyezése, amelyre kifejezetten büszke?

Egyszer teljesítettem Nagyatádon az Ironmant, 13 óra alatt, ami 3,8 km úszásból, 180 km kerékpározásból és 42 km folyamatos futásból áll. Ötször csináltam féltávú Ironmant, ez 2,5 km úszást, 80 km kerékpározást és 20 km futást jelent. A maratonjaimat kb. 150-ig számoltam, tizennégyszer teljesítettem a Budapest Maratont és húszszor a Budapest Félmaratont, A legfontosabb verseny számomra a Futapest éves crossfutás sorozata, amely 2016-ban 25 versenyből állt, amiből 24 alkalommal én ott is voltam.