A Budai Egészségközpont Budapest meghatározó magánegészségügyi intézménye, mely teljes körű, személyre szabott szolgáltatásait megbízható, hiteles partnerként nyújtja ügyfelei számára.

English

Hoyer Mária, dr

Klinikai- és addiktológiai szakpszichológus, közel 30 éve foglalkozik a függőségek lélektanával, annak kutatásával és oktatásával. Elismert szakértő az úgynevezett kémiai addikciók (értsd alkohol, drog fogyasztás), és az un. viselkedéses addikciók (értsd játék-szerencsejátékfüggőség, szex függőségek, társfüggőség, Internet függőség) területén. Népszerű előadó a tudományos ismeretterjesztő programokban, így az EDUVITAL program oszlopos tagja, és nemzetközi kapcsolatai révén, a határon túli magyar területeken is tart folyamatosan előadásokat (https://vimeo.com/13200323 ).

Úttörő munkát végzett az addiktológia területén, így részben a nevéhez köthető az addiktológiai ellátás klinikai pszichológiai szakmai protokollja, a klinikai addiktológiai szakpszichológus képzés megalapítása és indítása, az addiktológiai konzultáns képzés alapítása és indítása. Korábban a Budapest Fővárosi Önkormányzat Nyírő Gyula Kórház és Rendelőintézet Drogambulanciáján, valamint a Kék Pont Drogkonzultációs Központ Drogambulanciáján dolgozott. 1996 óta tanít a felsőoktatásban, kezdetben addiktológiai tárgyakat, jelenleg tanszékvezető főiskolai docens a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar Alkalmazott Pszichológia Tanszékén, ahol nyolc alapszakon, magyar és angol nyelven oktatja az alapozó pszichológiai tárgyakat.

Klinikai addiktológiai tevékenységének fókuszában az addiktológiai konzultáció (counseling), mint új módszer meghonosítása áll, mely a nemzetközi addiktológiai ellátás egyik alappillére. Módszerét a családi felépülési modell rendszerszemléletében alkalmazza, így jelentős tapasztalatokat szerzett a szenvedélybetegséggel küzdő családokkal végzett munka során.

Fő érdeklődési területe a kölcsönös-, vagy társfüggősség, és az Internet használattal kapcsolatos függőségek; kóros Internethasználat, Online játék és/vagy szex függőség. További kiemelt témák; a nemek közötti eltérések az addikciós problémák kezelésekor; a felépülés különböző útjai nőknél és férfiaknál.
Rendszeresen publikál különböző szaklapokban, ill. szakkönyvekben (publikációkat lásd https://vm.mtmt.hu/www/index.php). Kiemelten foglalkozott a droghasználat és a családszerkezeti valamint működésbeli sajátosságok összefüggéseivel. Doktori értekezését is ebből a témakörből írta, kiemelve a droghasználatot megelőző sóvárgás szerepének fontosságát. https://www.libri.hu/konyv/dr_hoyer_maria.sovargas-es-szenvedes.html

Tanulmányok, végzettségek, egyéb szakmai tevékenységek
Konduktor végzettséget szerzett a világhírű Pető Intézetben 1975-ben. Pszichológus diplomát szerzett az ELTE-én 1983-ban, majd az első szakvizsgáját, a klinikai szakpszichológus képesítést 1987-ben a Haynal Imre Egészségtudomány Egyetem (HIETE) Klinikai Pszichológia tanszékén. Ugyanitt szerezte második szakvizsgáját, a Klinikai addictologiai szakpszichológusi képesítését. Számos módszer specifikus végzettsége van többek között relaxációs, meditációs technikákból, rövid dinamikusan orientált pszichoterápiából, viselkedésterápiás alapokból, EMDR alapfokú terápiás stúdiumból. Szupervizori képzettsége is van, melyet rendszeresen gyakorol klinikai szakpszichológusok képzésében valamint a szociális területen dolgozó szakemberek körében.
A Magyar Orvosi Kamara Etikai Kollégiumának tagja.

Főbb szakmai területek

Alkohol okozta mentális zavarok
Az alkohol tartós fogyasztása zavarokat okozhat a pszichikus struktúrákban, melyek elsősorban az érzelemszabályozásban, valamint a döntéshozatalokban mutatkoznak meg. A gondolkodásbeli hibák rossz döntésekre ösztönözhetnek, melyek a viselkedésben gyakran komoly zavarokat eredményeznek. Gyakori tévhit, hogy csak azoknak van problémájuk az alkohollal, akik részegesek, vagy alkoholisták. A legújabb kutatások eredményei alapján kiderült, hogy ha idősebb korban hagyja abba valaki az ivást, mert belgyógyászati szövődmények miatt bajban van, attól még a döntéshozatali probléma megmarad. Ezzel akkor is érdemes foglalkozni, ha „száraz” az illető, mivel a gondolkodása továbbra is úgy működik, mint amikor „nedves” állapotban volt. Érdemes pszichológiai tesztekkel felmérni a zavar súlyosságát és mértékét, melyet még 60 éve felett is lehet csökkenteni. A hosszú távú absztinencia az időskorúaknál meglepő javulást eredményezhet, nemcsak a memóriában.

Társfüggőségi zavarok
A kodependens viselkedés, mint magatartásformát először az absztinenciát elért alkoholisták hozzátartozóinál figyelték meg. Ahogy a beteg gyógyulni kezdett, úgy lett rosszabbul a hozzátartozó. Ennek okát abban látták, hogy kodependens személy annyira megszokta, hogy csak a másik függvényében tud létezni, hogy inkább belebetegszik, hogy visszaszerezze a másikat.

Szexuális függőségek
Szexuális fantáziafüggőség,
Maszturbáció, mint kábítószer,
Kéjfüggőség: sok szerető, békétlenség,
Szexuális függőség és erőszak,
Szexuális függőség és az egyéb függőségek társulása (elfedik, igazolják, racionalizálják egymást).

Online szex függőség
Azt jelenti, hogy valaki nézeget, letölt, vagy vásárol pornografikus képeket, filmeket, vagy igénybe vesz olyan Internetes szolgáltatásokban, ahol fantázia szex működik a résztvevők között. A Neten kialakított szerelmek, virtuális kapcsolatok, hasonlóan a valódi hűtlenségekhez, valódi lelki zavarokat, érzelmi problémákat hagynak maguk után. A virtuális flörtölés a házasságtörés egyik sajátos formája, ami akkor is számít, ha az virtuálisan zajlik.

A konzultáció, mint módszer

A szakrendelésen egyéni, hozzátartozói és/ vagy családi konzultációra van lehetőség. A konzultáció észak Amerikában és Angliában elterjedt kapcsolattartási forma, mely a leghatékonyabbnak bizonyult a függőségek kezelésében. A konzultáció egy jól felkészült szakember és egy segítséget kérő ember között létrejött kapcsolat, melyben egyenrangú felekként vesznek részt. A konzultáció nyelvezete igazodik a kliens iskolázottságához, kulturális beágyazottságához. A konzultáció egy tanulási helyzet is egyben ahol a kliens adaptív viselkedési formákat tanul meg a maladaptív formák helyett. A konzultáció időben behatárolt, 1-5 alkalom a minimálisan javasolt időtartam, de lehet folyamatosan is alkalmazni vagy időszakosan. Az „itt és most” szituációban dolgozik a konzulens és bármikor meg lehet állítani a konzultáció folyamatát és lehet folytatni később. Például hosszabb külföldi tartózkodás esetén. Időbefektetésben és mélységében különbözik a pszichoterápiás ülésektől.

Családi felépülési modell

Az absztinencia előtti időszakban találkozunk a családokkal. Ilyenkor először felmérjük a helyzetet, melynek formája a problémafeltáró konzultáció. Röviden azt jelenti, hogy a hagyományos egészségügyi ellátástól eltérően, az egész családot, vagy akik együtt érkeztek a tanácsadásra, egyszerre fogadjuk. Már az első találkozáskor kiderülnek az aránytalanságok, ami lehet a túlzottan magas, ill. alacsony felelősség vállalás, a szimbiotikus (túl közeli), vagy paradox (önmagának ellentmondó) kapcsolat, és természetesen a szenvedélybeteg részéről a tagadás.

A legfontosabb cél az, hogy megingassuk a családot ebben a rosszul működő, de működő rendszerében. Amikor sikerült elfogadtatni az absztinenciát, mint a legfontosabb elérendő célt, akkor a megbillentett lelki egyensúlyú családtagoknak külön-külön támogatást kell biztosítanunk. Fontosabbá válnak az egyének, mint a család, mint egész. Nehéz az absztinenciát elfogadni a hozzátartozóknak is paradox módon, mert az igaz, hogy mindenáron szeretné, ha a gyereke, férje, felesége stb. absztinens legyen, de nehezen látja be, hogy ehhez neki is változtatni kell bizonyos viselkedésformákon. Néha meglepően intenzíven ragaszkodnak az emberek a régi rossz berögződéseikhez, jóllehet az eszükkel tudják, hogy ez nem viszi előre őket. Ebben az érzékeny, sebezhető állapotban igen körültekintően, egyénre szabottan kell a beavatkozásokat megtervezni, szükség esetén különálló pszichiátriai kezelést kell biztosítani a hozzátartozónak, de ezeket mindig elkülönítve, lehetőleg más kezelőhelyen, a családi felépülési programtól.

Mire gondolunk itt? Például menetközben derül ki, hogy a hozzátartozó évek óta súlyos depresszióban szenved, de eddig nem tudott róla. Ilyenkor ezt az ő külön bejáratú problémájaként kezeljük és javaslunk más kezelőhelyet.

A középső szakaszban igen jó teherbírásúnak kell lennie a kezelőnek, mert viselnie kell a szélsőséges megnyilvánulásokat, miután megbontotta a korábbi egészségtelen működést, most a szétesettség kínjaival kell szembenéznie. Ezért hangsúlyozza a fenti modell is a támogató és strukturáló terápiákat. Vagyis egyszerre kell támogatnunk, bíztatnunk a családtagjait, hogy képesek lesznek a változtatásra, még akkor is, ha menetközben előfordul egy-egy visszaesés, és emellett folyamatosan új struktúrát kialakító terveket kell készíteni velük. Fel kell készíteni előre a családot a visszaesésre, hogy ne vártalanul érje őket, és ezért esetleg megszakítják a kezelést, hanem fogadják el a felépülési folyamat természetes velejárójának.

Az absztinencia fenntartásának időszaka másfajta nehézségeket tartalmaz, mind a kezelő, mind a család számára. A családnak nehéz, mert végső búcsút kell mondaniuk korábbi kommunikációs mintájuknak, például ne szólítsa a régi, lealacsonyító módon és néven az absztinens hozzátartozót, tudja újra becsülni valamiért, az érintkezések tárgya ne a korábbi szenvedélybetegség megléte vagy hiánya legyen. Tanuljanak meg újra bízni egymásban. Legyenek józan szerepek is, ne csak „drogos”, nem drogos szerepek. Végül nagyon fontos, hogy ne csak túl közel, vagy túl távol tudjanak egymástól lenni, hanem legyenek képesek újra arra, hogy kölcsönösen szabályozzák az érzelmi távolságot maguk között, most már kívülálló segítsége nélkül is. Ezt segíti elő az utolsó szakaszban a családterápia, vagy családi konzultáció. A kettő közti különbség a ráfordított időben és a beavatkozási szint mélységében ragadható meg. Azokban az esetekben, ahol nem szükséges mélyreható strukturális változásokat célba venni a felépülés érdekében, ott javasoljuk az időben behatárolt (általában 1-5 alkalom) családi konzultációt.