Egy nagy felmérés azt bizonyította, hogy a vizsgálattól való félelem legfőbb oka nem maga a beavatkozás, hanem az azt megelőző béltisztítás. Továbbá azt is kimutatták, hogy az esetek 25%-ban nem megfelelően tiszta a vastagbél és ez meghosszabbítja a vizsgálat időtartamát, valamint csökkenti a diagnózis pontosságát. Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy a siker kulcsa a páciens és az orvos együttműködése az előkészítésben.
Mit tehet a páciens azért, hogy az előkészítés (béltisztítás) sikeres legyen, de a vele járó kellemetlenség is minimálisra csökkenjen?
Ehhez természetesen a vizsgáló orvos előzőleg tanácsokat ad és különböző készítményeket javasolhat, vagy írhat fel receptre. Már ennek során érdemes az orvossal együttműködni. Mindenképpen jelezzük, ha fokozottan hajlamosak vagyunk szorulásra vagy érzékenyek vagyunk valamilyen készítményre, ha krónikus betegségben szenvedünk (vesebetegség, cukorbetegség). Érdeklődjünk, hogy milyen előkészítőt szánnak nekünk és ennek milyen előnyei/hátrányai vannak. Kérjünk részletes tájékoztatót lehetőleg írásosat, mert lehet, hogy izgalmunkban egy-egy fontos részletre nem figyelünk. Ha a kérdés eldőlt és kellően tájékozódtunk, akkor innentől a siker jórészt rajtunk is múlik.
Lényeges, hogy a vizsgálatot megelőző 2 napon gyakorlatilag rostmentes diétán legyünk. Ez azt jelenti, hogy ne fogyasszunk húst, zöldségeket, gyümölcsöket, magvakat. Igyunk bő folyadékot, együnk üres levest, melybe esetleg kevés tészta kerülhet. Ihatunk szűrt gyümölcsleveket, de legpraktikusabb a tea vagy a szénsavmentes ásványvíz. Ha nagyon "éhezünk" nassolhatunk egy kis ropit vagy háztartási kekszet. Természetesen a cukorbetegek és azok, akik nem bírják a koplalást, vihetnek be kalóriát, illetve szénhidrátot (cukrot). Ez lehet cukros tea is, de megfelel napi 2-3 tápszer fogyasztása (ezek 2 dl-esek, iható kiszerelésben). Utóbbival pontosan tudjuk azt is, hogy mennyi szénhidrátot vittünk be, ami a cukorbetegeknek fontos. Ha fegyelmezetten betartjuk a diétát, nagyban hozzájárulunk ahhoz, hogy a vizsgálat idejére tiszta legyen a belünk.
A másik döntő fontosságú lépés a megfelelő előkészítő (béltisztító) készítmény pontos, utasítás szerinti használata. Természetesen ezt az orvosunk írja fel, javasolja, de azért nem árt ismernie a betegnek sem a lehetőségeket és az előkészítés nehézségeit. A legtöbb készítmény a hagyományos hashajtók valamelyike vagy azok kombinációja, illetve különböző természetes hashajtók (keserűsó, gyógyvizek), de egyes helyeken a patika által összeállított készítményt használják. Néhányuk kellemetlen ízű, de van, amelyik semleges, sőt van, amelyik kifejezetten kellemes. A megfelelő hatás eléréséhez rendszerint több liter (3-4) folyadékot kell a szerek mellé elfogyasztani, ami a hatóanyagok eredményességéhez szükséges. Előfordulhatnak mellékhatások is, amikre a tájékoztató alapos elolvasásával készülhetünk fel vagy kerülhetjük el. Például főleg a senna tartalmú készítményeknél számítani kell arra, hogy hasi görcsöt okozhatnak. A rosszabb ízű készítmények hányingert, hányást provokálhatnak.
Az utóbbi időben egyre jobb előkészítők jelentek meg hazánkban is. Az ideális készítmény a beteg és orvos számára egyaránt az, ami jó vagy legalább semleges ízű, nem okoz nagy hasi görcsöt, kevés és ritka mellékhatással bír, és természetesen a belet jól kitisztítja. A szakember számára ugyanezek fontosak, hiszen a vizsgálat szempontjából sem jó, ha az előkészítés a beteget megviseli. Emellett a pontos diagnózis és a gyors vizsgálat alapfeltétele, hogy a bél teljesen tiszta legyen.
Összefoglalva, a beteg és az orvos együttműködése a sikeres és gyors vastagbél vizsgálat megvalósításához már az előkészítésnél elkezdődik.
Dr. Demeter Pál PhD, gasztroenterológus főorvos
