• Szolgáltatásaink
  • Árlista
  • Magunkról
  • Kapcsolat
  • Karrier
  • Telefon: (+36) 1 489-5200 | E-mail: info@bhc.hu
    language enmagyar

    Bokatáji törés

    Fractura malleoli lateralis (a külboka törése) / Fractura malleoli medialis (a belboka törése) / Fractura malleoli lateralis et medialis (a kül- és belboka törése)

    A szervezet vázát számos, különböző alakú és egymással sokféle kapcsolódással bíró csont alkotja. A fogzománc után csontunk a legkeményebb szövetünk. Látszólagos merevsége ellenére rugalmassággal is rendelkeznek. Törések akkor jönnek létre, ha a test valamely részére a csont szilárdságát és rugalmasságát meghaladó erő hat.

    A törések jellemző tüneteit már ókori elődeink is ismerték: fájdalom, duzzanat, kóros mozgathatóság, csökkent funkció, esetleg "csontropogás" (crepitatio). Utóbbi a kíméletes betegvizsgálat során is néha észlelhető, talán legjellemzőbb esetben a borda törésekor találkozunk a jelenséggel.

    A törések után a mozgás és terhelés összhangját a jó helyzetben gyógyult csontsérülés biztosítja. Ennek eléréséhez több sarkalatos feltételnek kell érvényesülnie. A törések kezelésének egyik alapszabálya az ún. 3R: repositio (helyretétel), retentio (helyben tartás), rehabilitáció.

    A műtéti ellátás biztonságossá teszi az első 2R megvalósulását. Amennyiben csak operatív úton lehet a törést megfelelő helyzetbe hozni és ott megtartani - csontos gyógyulás idejére - nem jöhet szóba más kezelési módszer. Az ízületi felszínre terjedő törések szinte kivétel nélkül műtéti beavatkozást igényelnek. A törések műtéti ellátása bő egy évszázadra tekintenek vissza, és az óta úgy a sebészi technikák, de különösen a sebészi implantátumok nagyon sokat fejlődtek.

    Ugyanakkor érdemes tudni, hogy az adott sérülés kapcsán alkalmazott műtéti eljárásokat nagyon sok szempont alakítja, beleértve a törés jellegét, ízülethez való viszonyát, az adott csont elhelyezkedését, alakját, funkciós feladatát stb. Napjainkban a szakterület jól kidolgozott és átgondolt, az esetek utánkövetésével igazolt protokollokat alakított ki, melyeket kellő rugalmassággal kell kezelni az esetleges sérülés kombinációk esetén. A modern implantátumok (anatómiai, szögletstabil lemezek, a velőüregbe helyezett szegek, kompressziós csavarok stb.) általában hamarabb tehetik lehetővé a funkcionális kezelés megkezdését (3. R). Ki kell jelenteni ugyanakkor, hogy minden sérülésnek lehetnek "egyedi sajátosságai", melyek az ellátási folyamatokat részben módosíthatják. Ebben jelentős szerepe van a sérülést elszenvedett embernek is: teherbíró képességének, alapbetegségeinek, alkati tulajdonságainak. Saját érdekében elvárható, hogy az együttműködése megfelelő legyen, tartsa be a javaslatokat. A felvilágosítás nem tud minden egyes apró részletre kiterjedni, ezért a folyamatos kommunikáció mindkét fél részéről elvárt.

    A vizsgálattal és a képalkotó felvételek gondos elemzése alapján jól tervezhető az ellátási taktika. Esetleges műtét során ugyanakkor a feltárást követően lehetnek olyan eltérések, melyek részben módosíthatják a műtéti tervet. Ilyen lehet pl. előre nem látott csont-, vagy lágyrészelváltozás, műtét közbeni funkcionális próbák által mutatott eltérések.

    A sérülés maga is okoz lágyrészbevérzést, -duzzanatot. A sebészi tevékenység után is - ha kisebb mértékben ugyan -, de hegek maradnak vissza. Tudni kell, hogy főleg ízületközeli sérülések, feltárások után maradhat vissza mozgáskorlátozottság, mozgási, terhelési fájdalom. A porcfelszínek sérülése minden esetben "csak" másodlagos, biológiailag és funkcionálisan is gyengébb minőségű ízületi porcboríték képződik. Ez a biológiai tény sajnálatosan alapjául szolgálhat egy korai ízületi kopás kialakulásának.

    A kényszerű kímélet, esetleges gipszkötés, tehermentesítés miatt az izmok óhatatlanul gyengülnek, az ízületi szalagok merevebbé (rigidebbé) válnak. Minden sérülést követően szükséges a rendszeres gyógytorna, bemozgatás.

     

    Mit tudunk a bokatáji törésekről?

    Fractura malleoli lateralis (a külboka törése)

    Fractura malleoli medialis (a belboka törése)

    Fractura malleoli lateralis et medialis (a kül- és belboka törése)

     

    E törések számos kísérőcsont- és lágyrészsérüléssel járhatnak.

     

    Műtéti lehetőségek: külboka lemezes osteosynthesis (OS), belboka csavaros, vagy feszítőhurkos OS, Weber A esetén: külboka fesztőhurkos, belboka csavaros OS. Társuló sérülések kiegészítő implantatum behelyezését teheti szükségessé, melyek leggyakrabban csavarok.

    Bokatörések beosztása
    Bokatörések beosztása

    A felső ugróízület (bokaízület) "lelke" a külboka, annak pontos hossza és tengelye. Az ugrócsont szabályos illeszkedése a sípcsonti felszínen elengedhetetlen a későbbi megfelelő, jó funkcionális eredményhez. A kül-belboka, mint "villa" fogja közre az ugrócsontot, mely a járáskori talajfogáskor átvezeti a terhelést. Ennek a "villának" szabályos illeszkedését az ún. syndesmosis szalag (a bokavilla tágasságát szabályozó szalag) biztosítja.

     

    külbokatörésben létrejött elmozdulást pontos anatómiai helyzetbe csak direkt sebészi feltárással lehet hozni, és az elért jó pozíciót csavarokkal, lemezzel kell helyben tartani a csontos gyógyulásig.

    A belboka törését szintén pontosan kell rögzíteni, csavarokkal vagy ún. feszítőhurok behelyezésével. Esetleges ízfelszíni törések (terhelési porcfelszínt hordozó sípcsont elülső vagy hátsó perem) illesztése elengedhetetlen, általában ún. húzócsavarokkal történik.

    Amennyiben nincs pontos illeszkedés a törésben, a bokaízület későbbi mozgása jelentősen beszűkül, korai porcfelszínkopás jöhet létre, ami a mozgási fájdalom mellett jelentősen korlátozza a terhelhetőséget is.

     

    Mi történik a műtét során?

    A műtét során a bevezetett érzéstelenítést követően ún. vértelenítést alkalmazunk, melyet a combra helyezett, megfelelő nyomással felfújt mandzsettával érünk el. Ez a műtét során biztonságosabb látást biztosít, a beavatkozás idejét lerövidíti.

    A szakszerű érzéstelenítés bevezetését követően a műtéti terület és annak környezetének szabályos fertőtlenítő lemosása után "izoláljuk" a tervezett sebészi feltárás helyét. A műtéti metszések vezetése során figyelembe vesszük a helyi anatómiai viszonyokat úgy, hogy a tervezett beavatkozás megnyugtatóan elvégezhető legyen. A traumatológiai stabilizáció után kellő gondossággal végzett sebreviziót követően általában folyadék elvezető csövecskét (drain) hagyunk vissza, mely a kevés vért és savót kivezeti. Ez csökkenti a későbbi duzzanatot és a fertőzés veszélyét. Általában 1-2 nap múlva eltávolításra került.

     

    Mi történik a műtét után?

    A műtét után gipszsínt helyezünk a végtagra, mely részben a fájdalmat csillapítja, védi, pihenteti a lágyrészeket, így kedvez a sebgyógyulásnak is. A végtag a kedvező keringés biztosítása miatt, a vénás pangás megelőzésére felpolcolásra kerül.

    A sérülés jellege miatt kb. 6 hét gipszrögzítés javasolt. Ezidő alatt általában tehermentesítés szükséges, mely a törés jellege alapján lehet rövidebb, de akár hosszabb idő is. A gipszrögzítés utolsó 2 hete gyakran lehet járógipsz, vagy gipszsín. Az utóbbi előnye, hogy a végtagot kiemelve a sínből, időben elkezdhető a korai mozgatás, mely tornák után a sínt vissza kell helyezni.

    Alsó végtagi sérülés és tehermentesítés miatt (nincs aktív izompumpa funkció) véralvadás gátló kezelést kell alkalmazni, melyet már a műtét utáni korai szakban megkezdünk. Ennek módját bentfekvése alatt megtanítjuk. A kívánt tehermentesítés miatt gyógytornász megtanítja segédeszköz melletti közlekedésre, valamint a mozgatható, szabad ízületek tornáját is megmutatja és végezteti.

    Amennyiben stabil az általános állapota, a műtéti sebek nyugodt környezetben gyógyulnak, begyakorolta a későbbi teendőket, akkor hazabocsájtjuk. Otthonában végtagját rendszeresen fel kell polcolnia, ujjait, térdét, szabad ízületeit tornáztatnia kell. Folytatni szükséges a megkezdett véralvadásgátló kezelést. Ennek időtartama a gipszrögzítés idejétől, a szükséges tehermentesített járásmód időbeni hosszától is függ, de általában 6 hét.

    Sebellenőrzésre, ill. varratszedésre, szükség esetén gipszcserére megbeszélt időpontban visszavárjuk. Rendszeres, megfelelő időközönként végzett vizsgálatokkal, röntgenfelvételekkel folyamatosan követjük, figyelemmel kísérjük sérülésének gyógyulását. Ezen kontrollok alkalmával meghatározzuk a további teendőket, melyek az Ön gyógyulását segítik.

     

    Mi történik a gipszlevételt követően?

    A gipszlevételt követően a természetszerűen beszűkült ízületi mozgások és az izomzat gyengülése miatt javasolt és elengedhetetlen a rendszeresen végzett gyógytorna, mely nélkül kevésbé lehetséges a mielőbbi funkcionális gyógyulás.

     

    Melyek lehetnek az esetleges szövődmények?

    Minden műtéti sebben vannak baktériumok, de ezek száma nem elegendő fertőzés kialakulásához. Ennek esélye bizonyos alapbetegségekben (pl.: diabetes, immunháztartás zavara) fokozottabb. A sebészi beavatkozás utáni napokban feltétlen szükséges az adott testtáj felpolcolása, kímélete, megelőzve a sebüreg vérömlennyel való feltelődését, mely "táptalajként" szolgálhat a baktériumok számára. Maga a beültetett fém felületén is megtapadhatnak baktériumok. Sebfertőzés esetén korai, kellő időben végzett sebészi sebtisztítás, esetleg ún. öblítő drainek behelyezése válhat szükségessé. Kiegészítő antibiotikus kezelésre is szükség lehet. Hosszú ideig fennálló fertőzés gyógyulására csak a fémanyagok maradéktalan eltávolítása esetén számíthatunk. Ha a fertőzés az ízületi üregbe is terjed, annak porcfelszíne hosszú távon megsemmisülhet, ízületi kopási elváltozások alakulnak ki, mely nagyon ritkán az adott ízület sebészi elmerevítését teheti szükségessé.

    Ún. romtörések esetén, ahol több, kicsiny törtdarab van jelen, néha kis méretük miatt technikailag nem lehetséges azok kellő stabilitású rögzítése. A csontegyesítő fémek (implantátum) kimozdulhatnak, elégtelenné válhat funkciójuk. Okozhatja ezt egy túl korai, túlzott mozgatás, terhelés is.

    A sérülés pillanatában nem mérhető erőbehatás érheti a porcfelszínt is, még az ízületi felszínt nem érintő törések esetén is. Az "eredeti" üvegporc az embrionális életkorban képződik, helyette "csak" ún. másodlagos, funkcionálisan értéktelenebb, sérülékenyebb, kopásra hajlamosabb rostos-porc fog képződni. Ennek értelmében egyes sérülések esetén, ill. hajlamosító tényezők meglétekor korai (korábbi) kopási tünetek alakulhatnak ki.

     

    Mi történik, ha az indokolt műtét elmarad?

    A rossz helyzetben gyógyult, vagy elhúzódóan gyógyuló törések az adott végtag, végtagrész használatát, használhatóságát (pl. terhelés, erőkifejtés) jelentősen rontja. Tartós gipszrögzítés nem kívánt következményekkel jár, az izomzat sorvadása, a lágyrészek heges letapadása, zsugorodása, mindezek a későbbi funkciók kedvezőtlenül befolyásolják.

      

    Informatikai rendszer megújulás

    ×

    Átmenetileg szünetel az online foglalás. Részletek