Egyre többet utazunk távoli vidékekre, kitéve magunkat ismeretlen kórokozóknak, és egyre többször hallani kórházi fertőzésekről. Mindennek kapcsán Prof. Dr. Ludwig Endre egyetemi tanárt, a Szent László Kórház osztályvezető főorvosát kértük fel beszélgetésre.
A távoli helyekre utazó magyarok is találkozhatnak olyan betegségekkel, amelyek itthon ismeretlenek, sőt be is hurcolhatnak ritka kórokozókat. Felkészült erre az infektológus szakma?
Csak mérsékelten. Kétségtelenül van néhány laboratórium, amely felkészült, például itt a Szent László Kórházban, Szegeden és vannak országos intézmények, mint az Országos Epidemiológiai Központ, ahol elvileg képesek ezeknek a nem mindennapos vizsgálatoknak az elvégzésére, de az átlagos laboratóriumokban természetesen nem. Ezeknél a megbetegedéseknél bizonyos fajta célirányos diagnosztikai útra lenne szükség, de ez nincs meg. A vizsgáló orvosnak már gondolnia kellene ritka betegségre is, ezt tudatnia kellene a laboratóriummal, különben ott nem ismerik fel, és nem küldik tovább speciális intézménybe a mintát.
Az orvosnak kellene mindenre gondolnia?
Egy mikrobiológia laboratórium nem tud általában vizsgálni. Ott célzottan kell kérni a vizsgálatot, erre van egy kérő papír, amit az orvosnak ki kell töltenie. Nincs ugyanis olyan diagnosztika, amely az összes szóba jöhető mikrobát kimutatja, akár vérből, akár székletből, akár sebváladékról. A mikrobiológus ezért nem tud igazán jól dolgozni klinikai információ nélkül.
A fiatal orvosok körében mennyire népszerű ez a szakterület?
Nehéz megmondani, mert a magyar szakorvosképzés keretszámait a minisztériumban állapítják meg. Volt időszak, amikor megkérdezték a szakmát, hogy hány emberre lenne szükség, de ez az utóbbi időben nem történik meg. Lehet, hogy többen szeretnének jönni, mert a keretszámot gond nélkül be tudjuk tölteni, de ez nagyon alacsony természetesen, jó esetben 8-10 évente.
Miért természetes ez?
Azért, mert ezzel az egész szakmával baj van. Már ott kezdődik, hogy nem megfelelő súlyú az infektológia ez egyetemi képzésben. Kötelező tárgyként nem minden egyetem curriculumában van benne, igaz, hogy kötelezően választható tárgyként megtalálható. Ami pedig nem kötelező, az persze nem olyan fajsúlyú. Aztán van, ahol van tanszék, de például Budapesten tanszéki csoport létezik csak, ami megint csak azt jelenti, hogy az infektológia nem jelenik meg megfelelő súllyal. Tudnivaló, hogy ebből következően az egész szakma nem kapja meg a szükséges figyelmet, elismerést.
A másik probléma, hogy az orvostársadalom igazából nem érzi az infektológia jelentőségét, az infektológus konziliáris munkájának szükségességét. Nyugat-Európában vagy az Egyesült Államokban az infektológus, a klinikai mikrobiológus integráns részét képezi a betegellátásnak, hiszen annyira bonyolulttá vált már a fertőzéses betegségek ellátása. Itt most nem a klasszikus ragályos fertőző betegségekre gondolok - ez megint olyan kérdés, amelyben a magyar orvostársadalom nem áll a helyzet magaslatán -, hanem a pneumóniára, húgyúti infekcióra vagy a szepszisre, ezek kezelése korszerű módon és bonyolultabb esetekben csak infektológus közreműködésével lehetséges. Az alapszakmákban dolgozók nem ismerik fel, hogy az infektológus olyan tudással rendelkezik, amivel egy belgyógyász vagy egy sebész nem, ez pedig nagy hiányossága a magyar betegellátásnak.
Ha itt csak kevés szakemberre van szükség, akkor a fiatalok közül sokan mennek külföldre?
Számszerűen nem tudom megmondani, tény, hogy mennek külföldre, de nem biztos, hogy nagyobb arányban, mint más szakterületekről.
Amennyiben a szakma kutatási részét nézzük, azzal is baj van?
Igen, az infektológia nem integrálódott mélyen a kutatásba sem. Vannak az egyetemeken mikrobiológiai kutatások, de ez a klasszikus és nem a klinikai mikrobiológia, a kettőt pedig ma már egyértelműen szét kell választani. Tehát ez a kutatásban is elhanyagolt terület, nyilvánvalóan súlyos várható következményekkel. Az elsődleges gond napjainkban az egyre több rezisztens baktérium által okozott infekció, és ennek a megoldása megfelelő képzettség nélkül meglehetősen nehéz, de semmiképp sem optimális.
A kórokozók változásáról - akár csak az influenza kapcsán is - sok szó esik mostanában, de arról is, hogy például Magyarországon sikerült új oltóanyagot gyártani. Tehát valami mozgás mégis csak van.
Vannak klasszikus területek, amelyek megmaradtak a múltból és jól mennek ma is. Ilyen a vakcinológia, amely az egészségügyi ellátáson belül talán a legjobban működik. Az oltási naptár, az oltások alkalmazása tehát megmaradt. Másrészt az influenza egy kiemelt jelentőségű terület, hagyományosan nagy az odafordulás. A baktériumok esetében ez már nem így van, pedig a problémák hasonlóak, új tulajdonságú baktériumok jelennek meg, csak itt kisebb a figyelem.
Imént már említette, hogy ennek a területnek az elhanyagolása komoly veszélyekkel járhat.
Melyek ezek?
Összetett a probléma. Egyértelmű, hogy az elmúlt évek során erőteljesen nőtt az úgynevezett multirezisztens baktériumok aránya. Ennek oka egyebek között, hogy nem mindig a megfelelő antibiotikumot használják, ezen kívül vannak izolálási problémák, de szerepe van a zsúfoltságnak is. Az ilyen baktériumok okozta megbetegedések várhatóan nagyobb jelentőségű infekciót okozhatnak, több komplikációval, adott esetben kedvezőtlenebb kimenetellel. Tehát rosszabb gyógyulási arányra lehet számítani, ami magasabb költséget okoz, ugyanis ezek a baktériumok drágább antibiotikumok alkalmazását igénylik. Egyébként ezek, az alapszakmákban használt modern gyógyszerektől még lényegesen olcsóbbak, de a régebbi antibiotikumoktól valamennyivel többe kerülnek. Most ezek használata kerül előtérbe, de az ellenük kialakuló rezisztencia ezeket is hatástalanítani fogja. A gyógyszergyárak az új antibiotikumok fejlesztését ugyanakkor jelentősen visszaszorították, tehát azt lehet mondani, hogy itt állunk 2009. elején azzal a tudattal, hogy a rezisztens baktériumok ellen belátható idő belül nem lesz antibiotikum. És itt 5-10 évre kell gondolni.??????
Nem éri meg a gyáraknak fejleszteni? A szakma nem képes ezt a veszélyt tudatosítani és együttműködni a gyártókkal?
A gyógyszeriparban Magyarországon gyakorlatilag nincs fejlesztés. Itt a nagy nyugati gyárak léphetnének és ez minden konferencián téma, sőt a hatóságok is próbálnak elmozdulni, de ez évekbe telhet.
Az, hogy megéri-e több dologtól függ. Úgy néz ki, hogy a klasszikus, jól ismert antibiotikum-csoportok továbbfejlesztése már nem megy. Ez ugye úgy működik, hogy van egy jó alapmolekula, amit kémiailag több irányban is módosítanak, és így kialakul egy csoport, amelynek tagjai egymástól néhány tulajdonságban térnek el. Klasszikus például a penicillin csoport, amelynek több száz derivátuma van, de úgy néz ki, hogy kimerültek a lehetőségek, egyszerű kémiai módosítással új hatékonyságú vegyületet nem lehet létrehozni. Teljesen új hatóanyagot kellene keresni, ami nehéz és költséges. Az antibiotikumok kifejlesztése ezen kívül hosszú időt vesz igénybe, a molekula megalkotásától számított tíz év kell ahhoz, hogy abból gyógyszer legyen. A klinikai vizsgálatok sok időbe telnek, ráadásul ami in vitro hatékony, tehát laboratóriumban bevált, nem biztos, hogy in vivo, az emberi klinikumban is ugyanúgy használható. A gyógyszerlicensz 20 évre szól, ebből 10 évet elvisznek a törzskönyvezéshez szükséges vizsgálatok, vagyis mire piacra kerül, már csak 10 éve van.
Tehát óriási a befektetés és nem biztos a haszon.
Igen, ráadásul rendkívüli mértékben megnőttek a gyógyszerbiztonsági elvárások, például csak célzottan egy-egy indikációban törzskönyveznek egy új antibiotikumot. Tehát van egy új szer, amivel lehet kezelni elvileg légúti és húgyúti infekciót is, de a hatóság csak arra a betegségre törzskönyvezi, amire a gyár megfelelő mennyiségű és minőségű klinikai adatot szolgáltat. Ez merőben eltér a korábbi gyakorlattól, mert az 1990-es évekig a törzskönyvezés azon alapult, hogy az antibiotikum milyen mikrobák ellen hatékony, és az alkalmazási előiratokban egy sor betegség szerepelt. Az Egyesült Államokban és például Nagy-Britanniában már javasolták az indikációk kiterjesztését, a licenszek meghosszabbítását, tehát javaslatok vannak, de megoldásról nem tudok. Mindenütt a világon problémák vannak a rezisztens baktériumokkal, ez nem magyar jelenség, csak másutt a hivatalos odafordulás sokkal erősebb.
Teljesen laikusan fogalmazva: a baktériumok tehát előbbre tartanak, mint az orvostudomány?
Persze. A baktériumok hihetetlen adaptációs képességgel rendelkeznek. Rengetegen vannak, és nagyon gyorsan szaporodnak, több milliárd éves tapasztalatuk van a túlélésben. Eddig mindent túléltek, ami a Földön történt, szóval miért gondoljuk, hogy pont az antibiotikumokat nem fogják kijátszani? Egy spanyol mikrobiológus írta egy közleményének bevezetőjében, hogy a XX. században a leggyorsabb biológiai evolúció a baktériumok adaptálódása az antibiotikumokhoz. A baktérium nem direkt lesz rezisztens, nem akar megbetegedést okozni, csak élni akar.
Forrás: Mellékhatás.hu
