Gyermekortopédia
A mozgató- és támasztószervek, a csontok, ízületek, csigolyák, izmok és a körülöttük lévő lágy részek veleszületett vagy a gyermekkorban később kialakult elváltozásaival, rendellenességeivel foglalkozó orvosi szakterület a gyermekortopédia. Érdekes módon nem a felnőtt ortopédiából vált ki, hanem inkább fordítva, hiszen a tudományág görög neve (az orthos 'egyenes', és a paidos 'gyermek' szavak összetétele) is arra utal, hogy ezekkel a problémákkal először a gyermekeknél kezdtek foglalkozni.
Mi történik a gyermekortopédiai szakrendelés során és milyen idős korban ajánlottak a gyermekortopédiai vizsgálatok?
A gyermekortopédiai vizsgálat menete attól függ, hogy konkrét panasszal, vagy tünetmentesen, szűrővizsgálatra érkezik a gyermek.
Az első szűrővizsgálatok ajánlott időpontja a hathetes és a négy hónapos kor.
A gyermekortopédiai vizsgálatok során a szakorvos megvizsgálja a teljes mozgatórendszert, különösen figyelve a csípők, végtagok fejlettségére, hogy kiszűrhesse az esetleges tartási, fejlődési rendellenességeket.
Később is ajánlott a szűrővizsgálat, amikor már a baba stabilan jár, ez általában a járáskezdést követően 3-4 hónap múlva, majd 3 éves korban, iskolakezdést megelőzően, 10, és 14 éves korban. Ennek során követjük a mozgásszervek fejlődését, az éréssel, növekedéssel összefüggésben. Nagyobb gyermekek esetében a vizsgálat mozgásszervi anamnézis felvételével kezdődik, születéstől kezdve áttekintve az eddigi kezeléseket, történéseket, esetleges baleseteket, műtéti beavatkozásokat, stb.
A fizikális vizsgálat kiterjed a talp, a járás, a testtartás, a mellkas, a gerinc és az ízületek alaki és funkcionális vizsgálatára és a reflexekre. Amennyiben szakorvosunk úgy ítéli meg, további laboratóriumi és képalkotó diagnosztikai vizsgálatokat (röntgen, ultrahang, CT, MR) javasolhat.
Milyen tünetekkel érdemes felkeresni a szakembereinket?
A csecsemőkori szűrővizsgálatokon kívül ajánlatos gyermekortopédus szakorvoshoz fordulni, ha bármi gyanús eltérésre, funkciózavarra figyelnek fel. A csípőízület nem megfelelő fejlettségére utalhat például, ha a csecsemő popsija alatt a redők két oldalt nem egyformán helyezkednek el. A nyakizmok merevsége, a rendellenes test- és lábtartás, a kezek-lábak beszűkült mozgásterjedelme, a baba elhúzódó passzivitása szintén figyelmeztető jel lehet.
Bár minden gyermek mozgásfejlődésének más és más az üteme, azért, ha a baba feltűnően sokáig nem fordul meg, nem kezd el kúszni, mászni, mielőbb ellenőriztessék szakemberrel. Minél korábban derül ki egy esetleges rendellenesség, annál eredményesebben kezelhető.
Melyek a leggyakoribb gyermekkori ortopédiai betegségek?
Az újszülötteknél nem ritkák a veleszületett rendellenességek, a lábdeformitások (például előlábdeformitások, felcsapott láb, dongaláb), a csípő éretlensége vagy a csípőficam, a ferde törzstartás, ferdenyak stb. Gyermekkorban előfordulnak túlterheléses kórképek, a növekedési porc- illetve csontmagproblémák (osteochondritisek), a serdülőkorban pedig csontosodási zavarok és a gerincferdülés.
A gyermekortopédia foglalkozik a lágyrész-, porc- és csontsérülések után visszamaradt elváltozások kezelésével, a veleszületett csontanyagcsere-betegségekkel is.
Miben más a gyermekortopédia, mint a felnőtt?
A gyermekortopédiának az ad különleges jelleget, hogy a fejlődésben lévő tartó- és mozgatórendszer elváltozásai – különösen a problémák korai felismerése és kezelése esetén – sokkal eredményesebben kezelhetők, mint a felnőttkori ortopédiai betegségek.
Ezért van nagy jelentősége az aktuális és a soron kívüli szűrővizsgálatoknak, szakorvosi ellenőrzéseknek.
A leírás dr. Lajos Éva közreműködésével készült.
Kapcsolódó cikkek
Forduljon szakembereinkhez!
A Budai Egészségközpontban öt helyszínen több mint 300 neves szakorvos magánrendelését keresheti fel mintegy 45 szakterületen. A személyre szabott ellátásról képzett, hosszú ideje együtt dolgozó szakembergárda gondoskodik. 23 év tapasztalatait és csaknem 450.000 ügyfelünk visszajelzéseit figyelembe véve folyamatosan azon dolgozunk, hogy a hozzánk fordulók számára igényeik és idejük tiszteletben tartásával a lehető leghatékonyabban szervezzük meg a gyógyító tevékenységet.
