• Szolgáltatásaink
  • Árlista
  • Magunkról
  • Kapcsolat
  • Karrier
  • Telefon: (+36) 1 489-5200 | E-mail: info@bhc.hu
    language enmagyar

    Gyermekpszichológiai szűrőprogram

    Minden korosztályban javasolt a preventív jellegű konzultáció a szülőkkel: az adott korosztály fejlődéspszichológiai jellegzetességeinek átbeszélése, esetlegesen felmerülő problémák részletezése, tanácsadás ezek orvoslására.

    • 0-6 hónapos korban:
    A gyermek születését követő első időszak, a szülői kompetencia-érzés kialakulásának és megszilárdulásának a periódusa is. A gyermek jelzéseiből (evési, alvási, sírási szokásaiból) és az ezekre adott szülői válaszreakciókból (és viszont) kialakuló kommunikációs formák képezik az alapját a szülő-gyermek kapcsolatnak. A megfelelő értelmezés sikerességén tehát sok múlhat. Az ilyen korú gyermek gondozásakor óhatatlanul felmerülő kételyek, illetőleg a család, barátok tanácsai elbizonytalaníthatják az anyát, ez a bizonytalanság viszont tovább ront a kapcsolaton, hisz a gyermek is észleli. Az itt elinduló "félresiklott" reakciósorozat megállítható és visszafordítható a beszélgetések során.

    Az anya-apa kapcsolatrendszer megváltozása is okozhat plusz feszültséget a családban. A minőségileg megváltozott helyzethez alkalmazkodni, a párkapcsolatot újraértékelni és formálni bizony nem egyszerű és magától értetődő feladat. A fizikálisan igénybe vett szülők sokszor elhanyagolják (érthető okokból) a változások lelki oldalának megbeszélését, ami kapcsolatuk megromlásához is vezethet. Ez pedig természetesen gyermekük fejlődésére is hatással van. Érdemes tehát elébe menni ezen problémáknak és idejében -szakemberrel - átbeszélni őket, megoldást találni rájuk.
    • 12 hónapos korban:
    Ebben a korban már a testi fejlődés látványos jegyei mellett a személyiség alakulásának is tanúi lehetünk. Az önállóan mozgó gyermek egyre intenzívebben képes környezete megismerésére (megváltoztatására), mely hatással van a pszichéjére is. Pl.: A napközben szerzett tapasztalatok, információk alvás során dolgozódnak fel és szilárdulnak meg. Hatásukra a korábban jó alvó gyermek szokásrendje felborul ez idő tájt. A gyorsütemű vátozássorozat (0-2 év: mozgás/beszédfejlődés stb.) sokszor alakítja át a bevált napirendet, ami mind a gyermeket magát, mind szüleit megviseli. A konzultáció során igyekszünk személyreszabott segítséget nyújtani ezen bonyodalmak lelki kíséréséhez és praktikus megoldásához egyaránt.
    • 3 éves korban:
    Ezen életkorú gyermekek esetében a legjellemzőbben felmerülő kérdések : az intézménybe való beszoktatás, a szobatisztaság és a dac témaköréből szoktak kikerülni. Az első téma megbeszélése nagyon egyedi megoldásokat szokott hozni, hiszen a lehetőségek és az intézményi szokások egymástól nagyon különbözhetnek.
    A szobatisztaság kérdése szintén nagyon egyedi megoldásokat vonhat maga után, mert a gyermekek idegrendszeri érése nem egyforma ütemű . Eltérést okozhat az "átlagos" tempótól pl.: kistestvér születése vagy lakóhely(szoba/ágy) változtatás is. A szülőket általában kevésbé zavarja ha gyermekük beszéd- vagy mozgásfejlődése eltér a megszokottól, míg a szobatisztasággal kapcsolatban mások az elvárásaik. A közelgő óvodás életforma egyfajta teljesítmény-helyzetté élesíti és problémává duzzasztja a kérdést. Az ebből adódó feszültség pedig éppenséggel akadályozza a kitűzött cél elérését. A konzultáció során olyan békés megoldást keresünk, ami mind a gyermek mind pedig a szülő megelégedettségét szolgálja.
    A dackorszakban lévő gyermekkel leginkább "csak" annyi a baj, hogy egyszerre akar valamit és annak az ellenkezőjét is. Szeretne már önálló lenni jó néhány területen, ugyanakkor nagyon is igényli a szülői támogatást. Ez az ambivalens érzés, számára és környezete számára sem könnyen követhető (elviselhető) érzelemviharral kísérve jelentkezik nap mint nap. Mit tehet és tegyen a szülő? Hogyan viszonyulhat úgy gyermekéhez, hogy se le ne törje növekvő én-erejét/önbizalmát, se meg ne erősítse őt az egyébként "elviselhetetlen" viselkedésében? A beszélgetés során, az adott gyermek és családja egyedi igényeinek és szokásainak figyelembevételével keressük meg a legmegfelelőbb válaszokat.
    • 5-6 éves korban:
    Ebben az életkorban már a legtöbb gyermek éveket töltött valamilyen intézmény falain belül, ahol a szocializáció alapjait is elsajátíthatta. Ez persze nem mindig zökkenőmentes. Vannak, akik nagyon visszahúzódóak, esetleg szorongóbbak a kelleténél, mások talán agresszívabbak, öntörvényűek. A lelki érettség, a megfelelő (asszertív ) magatartásmód pedig éppúgy előfeltétele a sikeres iskolai beválásnak, beilleszkedésnek, mint az értelmi vagy testi fejlettség. A lelki érettséget a gyermek a játékán, meseszövésén keresztül "mutatja"meg; az értelmit pedig az iskolaérettségi vizsgálat, az idegen felnőttel való beszélgetés hivatott feltérképezni. Mindezek mellett pedig a szülői és óvodapedagógusi vélemény az, ami meghatározó. Emiatt, a gyermekkel történő találkozást mindenképpen követi egy szülői konzultáció (nem ugyanazon a napon és nem a gyermek jelenlétében), ahol részletesen ismertetjük az eredményeket és felmerülő kérdéseket is megbeszéljük. A vizsgálat célja, hogy egy független, külső szemlélő objektivitásával gazdagítsa a szülői és a gyermekkel napi kapcsolatban lévő pedagógusi véleményt, annak érdekében, hogy a gyermek megfelelő időben és helyen, gördülékenyen és sikeresen kezdhesse meg iskolai pályafutását.
    • 10 éves korban:
    A kisiskolás- és a serdülőkor küszöbén ismét jelentős lelki változásoknak lehetünk tanúi. Gyermekünk figyelme egyre inkább fordul kortársai felé, egyre meghatározóbbá válik a barátok véleménye a szülőkkel szemben. Az öltözködésben, szóhasználatban, játékokban, érdeklődési körben tapasztalható változás fontos előszobája a felnőtté válásnak. Az önállóság új állomásához érkezett. A legtöbb szülő úgy látja, hogy pár év iskolai tapasztalat már jó alap lehet az elvárható teljesítményhez. A helyes tanulási stratégiák (mit mikor és hogyan) kialakítása viszont nem képezik egyértelműen mindenki számára elsajátítható módon a tanterv részét. Az emelkedő tanítási és azon kívüli órák száma egyértelműen a szabadidő, a pihenés rovására megy. A szülő jót akar gyermekének, több területen is képzi (zene, sport, nyelv, művészet), a gyermek meg akar felelni, de nem képes, mert a megfelelő időbeosztásnak, stratégiának vagy éppen feltöltődési lehetőségnek híján van. Megbeszélni sem mindig sikerül (ld. fenti okok). A probléma rejtve marad és jellegétől eltérő formában jelenik meg. Általában valamilyen testi tünet képében: fejfájás, hátfájás, hasfájás, gyakori gyors lefolyású megbetegedések, de ettől súlyosabb formában is jelentkezhet pl.: asztma. Ha a kivizsgálások során nem találtak okot a felsorolt tünetekre, érdemes a lelki okok feltérképezésére fordítani a figyelmet. Tapasztalatom szerint a közös beszélgetések hatására (korábbiaktól eltérő formában, más légkörben zajlanak), a problémák reflektorfénybe kerülésével és néhány kisebb-nagyobb változtatás beiktatásával a gyermekek tünetei erősen csökkennek, teljesítményük nő, a szülők pedig elégedetté és főként nyugodtabbá válnak.
    • 14 éves korban:
    A serdülőkor az egészen kicsi gyermekkorhoz hasonlóan, egy sor döntő fontosságú testi változást hoz magával, amit természetszerűleg lelki alakulás is kísér. A fizikum megváltozását megélni, elfogadni és ahhoz alkalmazkodni nem könnyű feladat. Ezek feldolgozását nehezíti a pszichés értelemben vett "felnőtté válás" folyamata: a leválás a szülőkről, az önállósodás, az gyéni értékrend kialakulásának feladata is. Választ kell találni a : ki vagyok én? merre tartok? kérdésekre, melyek napi szinten úgy is megjelennek mint: iszom és dohányzom egy buliban mert az menő vagy nem? vagy milyen iskolát, pályát válasszak vagy válasszanak nekem?

    Mivel a serdülő környezete mindezt "csak" kívülről képes megélni, követni is nehezebben tudja a változásokat (ma punk vagyok, holnap buddhista), ebből persze óhatatlanul is rengeteg feszültség születik. Hogyan találjuk meg mégis a hidat a mi és az ő világa között? Hogyan tereljük őt anélkül, hogy sértve érezné magát és úgy, hogy el is fogadja? A konzultáción ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresünk választ, elősegítve hosszútávon az egymást értő, elfogadó, egyenrangú felek kommunikációját.