Professzor úr, milyen tényezők befolyásolják az MRSA kialakulását és terjedését egy adott országban, illetve kórházban?
Az eddig felderített faktorok között előkelő helyen szerepel az adott ország teljes antibiotikum fogyasztása, és fontos befolyásoló tényező az is, hogy az egészségügyi hatóságok az egészségügy szervezésekor mekkora hangsúlyt fektetnek a multirezisztens baktériumok visszaszorítására. Azokban az országokban, amelyekben komoly programok születtek az infekció ellen, jelentősen csökkenteni tudták az MRSA gyakoriságát.
Magyarországon jelenleg mi a helyzet? Mennyiben lehet betartani az MRSA-ra vonatkozó nemzetközi és európai szakmai ajánlásokat?
Jelenleg Magyarországon nem folyik szervezett MRSA elleni tevékenység, még nem szerveztek nálunk országos szintű kampányt. Szakmai javaslatok természetesen léteznek: az Országos Epidemiológiai Központ módszertani levelében bárki utána nézhet, hogy hogyan próbálkozzon a multirezisztens baktériumok terjedésének megakadályozásával. Ma már találhatóak az országban olyan intézmények, amelyek bizonyos rizikós betegcsoportokat a betegfelvételkor MRSA-ra vonatkozóan szűrnek, és ez mindenképpen pozitív előrelépésnek tekinthető. Számos kórház ragaszkodik ahhoz is, hogy - amennyiben egy beteg másik intézményből érkezik hozzájuk - az átadó kórház küldjön információt arról is, hogy a páciens MRSA pozitív vagy negatív.
Ezek szerint a magyar intézmények a fentről szervezett intézkedés hiánya ellenére aránylag megfelelően védekeznek?
Léteznek objektív eszközök, amelyek megléte, hiánya, illetve mennyisége alapján jól mérhető, hogy mennyire fejlett egy adott intézmény MRSA elleni védekező technikája. Ilyen eszköz a gumikesztyű, a köpeny, és e szempontok közé tartozik az izolációs technika és a személyzet száma. Az MRSA kontaktussal terjed, ezért a legjobb védekezési eszköz a megfelelő kézhigiéné, illetve a tárgyak fertőtlenítése. A jelenleg érvényben lévő előírások szerint a fertőzött betegeket izoláltan kell elhelyezni. A magyar intézményekben sajnos nincs annyi egy- vagy kétágyas szoba, hogy valamennyi multirezisztens baktériummal fertőzött beteg elkülöníthető legyen, sem az intenzív, sem az általános osztályokon. Tudni kell azt is, hogy annál nagyobb a terjedés esélye, minél kisebb a személyzet száma, hiszen a kézmosási előírásoknak való megfelelő, a körültekintő betegellátás jelentős energiát igényel. Vizsgálatok bizonyítják, hogy amennyiben sérül az intenzív osztályokon az egy beteg-egy nővér ellátási arány, jelentősen nő a kórházi - nosocomialis - infekciók száma. Nálunk köztudottan nővérhiánnyal küzd a legtöbb intézmény.
Vannak olyan kutatások, amelyek azon hatóanyagok helyettesítésére irányulnak, melyekkel szemben sok baktérium rezisztenssé vált?
A klasszikus antibiotikum a vancomycin, melynek hatásához egyre több kétséget fűznek a klinikai vizsgálatok, és ma már léteznek olyan új antibiotikumok, amelyek hatékonyabbak MRSA-val szemben, mint a régmúlt időkben leggyakrabban használt készítmény. Ezek a gyógyszerek azonban költségesek.
Szükség esetén nem támogatja az OEP ezeket a gyógyszereket?
Magyarországon törzskönyvezték a linezolidot, de tudtommal csak egyedi importra lehet megrendelni. Ezen kívül még számos új készítmény létezik - például a daptomicin, a telavancin - amelyek többsége még Európában sincs törzskönyvezve. Itthon a tigecycline jelenleg az az új antibiotikum, amit bőr-és lágyrész infekciókban, illetve intraabdominális infekciókban lehet adni MRSA infekció esetén.
Tehát az MRSA elleni küzdelemnek, ha jól értettük, három szegmense van: a teljes antibiotikum fogyasztás, az egészségügyi szervezés, és az új hatóanyagok alkalmazása. Milyen arányban fontosak ezek a szempontok?
Ezeket a szempontokat lényegében nem lehet szétválasztani. A legjobb példa Hollandia, ahol a nyolcvanas évek végén jelentősen megemelkedett az MRSA gyakorisága, így a holland kormány nagyarányú egészségügyi intervenciós programot indított. Szakemberek segítségével kidolgozták a multirezisztens baktériumok terjedése elleni stratégiát, melyhez aztán a megfelelő fi nanciális hátteret is biztosították. A terv lényege az volt, hogy a kórházi felvétel előtt megszűrték a rizikófaktorral rendelkező betegeket, és akit kellett, elkülönítettek. "Search and treat": kutasd fel, majd pusztítsd el az MRSA-t. E hozzáállás következtében a kilencvenes évekre Hollandiában az MRSA gyakorisága egy százalék alá csökkent. Franciaországban ez az arány nemrég még 40 százalék volt. Ennek megfelelően néhány évvel ezelőtt a franciák is hozzáláttak egy nagyszabású nemzeti program kidolgozásához, melynek köszönhetően már náluk is kb. 30 százalékra csökkent az ilyen fertőzések gyakorisága. Szlovéniában és Ausztriában szintén aktív kormányzati szándék az MRSA visszaszorítása. Magyarországon ez az arány jelenleg 20-25 százalék között mozog, és az előfordulási gyakoriság sajnos emelkedő tendenciát mutat.
Forrás: Orvosi Lapok: Kórház
