Konfliktuskezelés és az érzelmi intelligencia

Dr. Csernus Imre pszichiáterünket kérdeztük a karrierről, a munkahelyi kiégésről, a motivációról, a csapatról, a konfliktuskezelésről és az érzelmi intelligencia fontosságáról

Mint azt az előbbi példában láttuk, a válság idején sok cégnek nagyon szigorú költségvetésre kellett átállnia. Több menedzsernek komoly gondot okozott, s okoz a mai napig a beosztottak motiválása. Hogy látja, milyen anyagi és nem anyagi motivációs eszközökkel rendelkezhet egy humánpolitikai döntéshozó vagy bármilyen vezető?

Ha a felajánlott információ nem őszinte, akkor nincs megfelelő motiváció. Mert a munkavállalók nem hülyék. Lehetséges, hogy az érzelmi intelligenciájuk alacsonyabb, de még ha nem is tudnak sok mindent, azért megérezhetnek dolgokat. Például egy laptopról gondolhatják azt, hogy az csak megvesztegetés. Ugyanakkor ez csak egy munkaeszköz, ami a cég racionális sebességét, az információáramlást gyorsítja, semmi más.

Tudna mondani egy példát az őszinte kommunikációra?

Az őszinte információ, amikor nyíltan odaáll a vezetőség a munkavállalói elé, és azt mondja: „Aki nem mondja ki az érzéseit, az elfojtja, és kiég. Mi nagyon szeretünk és becsülünk mindenkit, de ha valaki kiég, szevasz!” Az illető így tisztába kerül a feltételekkel, és ennek következtében elindul benne egy belső drive, mert nem szeretne rosszat magának

Hogyan összegezné az eddig átbeszélteket az Ön által többször is emlegetett racionális és érzelmi intelligencia szempontjából?

Összességében azt mondhatjuk, hogy ha egy adott cég az érzelmi intelligenciát elkezdi fejleszteni a beosztottakban meg a főnökökben, akkor a kiégés jelentősen lassul, ötvözve azzal, hogy létrejönnek egyéniségek, akik megfelelően tudnak működni egymással. De ez nagyon kemény munka. A racionális intelligencia az, hogy 1+1 az 2. A fejlett emocionális intelligenciával rendelkező ember kommunikációja egyes szám első személyben kezdődik, úgy folytatódik, úgy is fejeződik be. Nem használja az ember kifejezést, hogy amögé bújjon, hanem vállalja a felelősséget: „én vállalom érte a felelősséget”. 

Sok cég, főleg az informatikai szektorban, azzal próbálja meg magához csábítani a munkavállalót, hogy szinte luxus körülményeket (kötetlen munkaidő, flexibilitás, színes környezet stb.) és hihetetlen kényelmet teremt meg a munkahelyi környezetben. Mit gondol, ezek az újszerű, modernebb munkahelyek szolgálhatnak motivációs eszközként az egyes ember számára?

Ezáltal kimondódnak az érzések? 

Nem tudom.

Nem. Ez csak a 21. században élő emberek komfortérzetét fokozza. Ez még nem az érzelmi intelligenciának a fejlesztése. E mögött meghúzódik a fogyasztói társadalom egyik alaptapasztalata, amit erre a kérdésre is vonatkoztathatunk, hogy az új megvásárolt dolog személyiségre gyakorolt hatása rövid, nagyon rövid. Ezt a pszichológia már régen kimutatta.

De ha jól érzem magam a munkahelyemen, az motivál engem, nem?

Attól még, hogy én jól érzem magam, történhet olyan dolog velem, ami mindent megváltoztat.

Mire gondol?

A következő nap bemehetek úgy a munkahelyre, hogy az anyám haldoklik. Vagy például mondja a csajom, hogy „Én kurvára nem tudok rád felnézni férfiként, annak ellenére, hogy két éve élünk együtt. Kevés vagy nekem.” Na és mi van ekkor?! Bemegy a fancy munkahelyére a faszi, és rosszul érzi magát, és nem mondja ki.

És mi a megoldás ekkor?

Vagy én teszem meg a lépéseket a megoldás felé, vagy pedig elképesztő gyorsasággal vagy kiégek, vagy elkezdek fizikálisan kompenzálni; tehát az idő múlásával vagy alkoholista leszek, vagy kokainista vagy internetfüggő vagy társfüggő vagy bármi.

Tehát azt állíthatjuk, hogy a megoldás mindenre az, hogy merjünk beszélni az érzéseinkről, és legyen hitünk magunkban és abban, amit csinálunk?

Igen. Vegyük például a fiatalokat. A legnagyobb részük pénzt akar, és ennek érdekében mindent feláldoz, és soha nem lesz elég pénze valójában. Vagy hogyha meg is szerzi, nem fogja megfelelően tudni értékelni, és kezelni. Szemközt azokkal, akik hisznek valamiben, majd ennek következtében tesznek bele rengeteg következetes munkát, annak a hozadéka a pénz. Mert ha a hozadéka a pénz, akkor én tudom, hogy ez csak egy eszköz. Mert a hit az sokkal fontosabb. Illetve az egyetlen fontos dolog. Ha valaki teremteni szeretne. 

És miben hiszek, ha hiszek?

Az önmagamhoz való őszinteségben.

Tudna mondani egy példát az őszinteségre?

A nő azt mondja a fejlesztett faszinak: „Szívem, te szarsz a fejemre.”. A férfi erre, mivel intelligens, azt mondja: „Miben érzed ezt?” A fickó bele mer menni a fájdalmas dolgokba, hogy meghallja önmagáról azt a véleményt, ami a hiúságának kurvára nem fog tetszeni. Nem úgy, mint a mai fogyasztói társadalom, melynek az a sajátossága, hogy iszonyúan fél önmagának feltenni a kérdéseket. És ha éles helyzetben a konfliktus nincs jól megfogalmazva, nem tudok változtatni. 

BEK: Összességében akkor azt mondhatjuk, hogy sem munkahelyen, sem magánéletben nincs jó konfliktuskezelés, amíg nagyobb teret kap a racionális intelligencia, mint az érzelmi intelligencia?

Dr. Csernus Imre: Pontosan. Már az egyetemen sem kap hangsúlyt az érzelmi intelligencia fejlesztésének kérdése. Vagyis az emberek már az első évükben rengeteg megoldatlan félelemmel mennek bele a munka világába, és ez a sok félelem okozta frusztráció nincs feloldva. És eleve sok kicsi sokra megy. Persze kezdetben, amíg a személyiségszerkezet fiatal és rugalmas, könnyen átlép az illető ezeken a dolgokon, de az átlépés az nem megoldás.

BEK: Akkor mi a megoldás?

Dr. Csernus Imre: Az őszinteség és a hit.

(2014. május - fotók: Hegedűs Márton)