Gyerekortopédiai problémák, melyek speciális tornával korrigálhatóak (4. rész)

Dr. Lajos Éva, a Budai Egészségközpont orvosigazgatója és ortopéd szakorvosa szerint minden ortopédiai probléma esetén elengedhetetlen a kezelési sorban a speciális torna, gyógytorna, a sport. Arra kértük, hogy meséljen nekünk erről.

A mozgásszervek betegségeit mozgásterápiával lehet gyógyítani?

Egyértelműen! Persze nem minden esetben elegendő ez, előfordul, hogy számos egyéb kezelés szükséges. Gyerekeknél kevésbé a gyógyszeres terápia, de gyógyászati segédeszköz használata, vagy műtét is szükséges lehet, de a mozgás mindig elemi része a gyerekortopédiai betegségcsoport kezelésének. Szerencsére Magyarországon nagyon jó a beteg-orvos-mozgásterapeuta háromszög. Az ortopédiában a terapeuta a gyógytornász, aki speciálisan képzett egészségügyi szakember. Önállóan végzi a szakmai tevékenységét, magas szintű anatómiai ismeretekkel rendelkezik és ismeri a betegségcsoportokat. Nagyon szoros az együttműködés az ortopéd szakorvos és a gyógytornász között: az orvos a gyógytornászhoz küldi a rehabilitációban, a gyógytornász, ha pedig azt veszi észre, hogy nem javul kellőképpen a beteg, akkor visszaküldi az orvoshoz.

Előfordul, hogy a gyerek nem akar gyógytornára járni?

Igen. A 2-5 és a 12-15 évesek kevésbé együttműködőek. A kicsiknek még nincs kellő értelmük a jó kollaborációhoz, nem tudnak még önállóan, instrukciók alapján feladatot elvégezni. Esetükben inkább csoportterápiát szoktunk javasolni, mert egymást utánozva némiképp elboldogulnak. A 12-15 éveseknél pedig a kamaszkori ellenállással kell megküzdenünk. Előfordul, hogy a tinédzser nem érti meg, hogy cselekedni most kell, ez az idő visszahozhatatlan, sajnos 16-18 éves korára már lehet, hogy késő lesz.

Hogyan hozhatjuk meg a gyerek kedvét a gyógytornához?

Ebben az esetben nagyon lényeges a család hozzáállása. Közösen, empátiával, pszichés ráhatással legtöbbször meg tudjuk nyerni magunknak a tinit és ki tudunk alakítani egy olyan közös utat, ami számára is elfogadható.

Tudna említeni ezzel kapcsolatban egy-két pozitív példát?

Több olyan esetem is volt, ahol a tinédzser mozgásterápiája rendkívül sikeres volt. Ezek közül kettőt emelnék ki: 
- Scheuermann betegséget diagnosztizáltunk a kamaszfiúnál. Általában 12-16 évesen derül fény erre az ismeretlen eredetű korképre. Ennél a betegségnél a csontos fejlődés lezártával a gerinc fokozott görbülete alakulhat ki, gyakran a háti gerincszakasz korai púpos deformitását eredményezi. Előrehaladott esetben műtét is szükségessé válhat. A diagnózis felállítása után, vagyis még a gondozási folyamat legelején nehezen tudtunk kooperálni a kamaszfiúval. Hiába volt szülői segítség, a gyerek semmiképp se akarta az előírt fűzőt viselni. Inkább elhatározta, hogy a mozgásterápiát fogja olyan intenzíven csinálni, hogy kikerülhesse a fűzőt. Ez olyan eredményes volt, hogy azóta szerencsésen felépült és külön érdekesség, hogy felnőttkorára  profi testépítővé vált.
- A másik példában szintén egy kamasz szerepel, ezúttal egy lány. Neki hosszú időn át merev corsettet, fűzőt kellett viselnie a gerincproblémája miatt. Télen-nyáron ezt hordani viszont nagyon kellemetlen, ráadásul az osztálytársai rendszeresen gúnyolódtak rajta. Mindez eléggé megviselte a kamaszlányt. Azzal próbáltuk nyugtatni, hogy a fűző olyan, mint a fogszabályozó vagy a szemüveg. Sajnos az iskolai közösség kevésbé volt elfogadó és a kislány fűzőjére megkülönböztető jelzésként tekintettek. Mindezek közepette a tinilány úgy, hogy korábban nem sportolt, és túlsúlyos is volt, szintén belekezdett egy nagyon intenzív mozgásterápiába, persze a szükséges fűző viselése mellett. A mozgásformák közül a táncot választotta és végül meg is oldódott a mozgásszervi problémája. A tánc pedig olyannyira megtetszett neki, hogy ma már táncosként dolgozik.

Miért van az, hogy vannak, akik úgy vélik, hogy káros a sport a gyereknek?

Ők egyrészt azt felejtik el, hogy a megfelelő mozgás nagyon fontos, másrészt mindig figyelembe kell venni a gyerek testi adottságait. Véleményem szerint, hogyha a gyerek egészséges, nagy a mozgásigénye, akkor mindenképp sportoljon. Ha pedig mozgásszervi betegséggel küzd, akkor az ortopéd szakorvos által javasolt mozgásterápiát végezze. A sportágválasztásnál a szülőknek fel kell mérniük és be kell látniuk, hogy mire képes a gyerekük. Ez a folyamat nem mindig egyszerű, de lényeges, hogy a szülők kívülről, objektíven nézzék a gyerek képességeit. Ha a kislányunk kötött alkatú, erősebb csontozatú, vaskosabb vázizomatú, akkor lehetőség szerint ne balettozzon. Fontos, hogy a gyermekünk ne a mi álmainkat valósítsa meg. Ha esetleg a gyerek látja irracionálisan az adottságait, akkor óvatosan érdemes őt terelgetni a helyes irányba, hiszen, ha eleve kudarcra van ítélve egy sportban, akkor nem lesz sikerélménye. Az élsport természetesen teljesen más világ: elkötelezett személyiséget, megfelelő teherbírást és odaadást igényel, csak nagyon elhivatott gyermekeknek való.

 A cikk Dr. Lajos Éva közreműködésével készült.

Forduljon szakembereinkhez!

A Budai Egészségközpontban öt helyszínen több mint 300 neves szakorvos magánrendelését keresheti fel mintegy 45 szakterületen. A személyre szabott ellátásról képzett, hosszú ideje együtt dolgozó szakembergárda gondoskodik. 23 év tapasztalatait és csaknem 450.000 ügyfelünk visszajelzéseit figyelembe véve folyamatosan azon dolgozunk, hogy a hozzánk fordulók számára igényeik és idejük tiszteletben tartásával a lehető leghatékonyabban szervezzük meg a gyógyító tevékenységet.