A kiégést a főnöknek is észre kellene vennie

Még alig ért véget a nyár, jó esetben sikerült is pihenni, ám van, hogy nem érezzük magunkban az erőt az újrakezdéshez, illetve a folytatáshoz.

A többféle stresszforrás akár együttes és tartós fennállása esetén kialakuló kiégés érzelmi és fizikai kimerüléssel jár, ami negatív hatással van a teljesítményre, a fizikai jóllétre és az érzelmi-mentális állapotra – mondta Dr. Fülöp Emőke, a Budai Egészségközpont klinikai szakpszichológusa a Népszavának. 

Igazi betegség

Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO májusban hivatalosan is egészségügyi rendellenességnek minősítette a kiégést, amely a definíciójuk szerint "nem megfelelően kezelt, krónikus munkahelyi stresszből fakadó szindróma."

Külső és belső tényezők is okozhatják

A nemzetközi szakirodalomban burnoutnak nevezett szindrómát előidéző stresszforrások közé szokták sorolni az állandó túl-, de alulterheltséget is, valamint az elvárások folyamatos változását. A szervezettel kapcsolatos stresszorok csoportjába a nem megfelelő munkafeltételek tartoznak, és az is, ha a betöltött szerep kétértelmű, a feladat és a felelősségi körök meghatározása nem pontos. További stresszforrás lehet, ha nem jó a összetartás a csoportban, nincs például kapcsolat az emberek között, vagy az konfliktusos, a rossz vezetési stílus, a folyamatos bizonytalanság, valamint ha nem megfelelő a munkáért kapott juttatás, ahogy az értékelés és az elismerés hiánya is.

Egy elmélet szerint, ha hosszútávon nincs egyensúlyban az erőkifejtés és az érte kapott megerősítés, az nagyobb valószínűséggel vezethet kiégéshez – tette hozzá a szakember.

Belső tényezők, olyan tulajdonságok, amelyek például túlvállalásra hajlamosítanak szintén kiégéshez vezethetnek. Az is, ha nem tudjuk felmérni, mennyit bírunk, vagy különböző megfelelési vágyak miatt nem ismerjük fel a teljesítőképességünk határait, nem jól ítéljük meg, meg tudunk-e oldani egy helyzetet vagy nem. Egyszerre akár több stresszforrás elhúzódóan is károsíthat, a hatások összeadódhatnak és kimeríthetnek.

A tartós negatív stresszállapot kiégéshez vezethet. A folyamatnak bár nem élesek a határai, különbséget lehet tenni a kettő között, ugyanis a stresszállapot szorongással, felfokozott érzelmi állapottal jár, a kiégésre pedig inkább a tompa érzések jellemzőek - a tehetetlenség, a reménytelenség, a motiváció hiánya –, és ez nagyon hasonlít a depresszióhoz, sőt azzá is válhat.

A lelkes kezdő könnyen kiég

A stressz és a kiégés „kistesók”, egymás előszobái. Az egyik leginkább elfogadott elmélet szerint aki irreális elképzelésekkel kezdi a munkáját, később nagyobb eséllyel ég ki. Eleinte természetes, hogy azt gondoljuk, meg tudjuk váltani a világot, de a lángoló lelkesedés elhamvad, és kiégéshez vezethet. Ha a kezdeti felfokozott tenni vágyás nem reális irányba megy, nincs „terelgető” kolléga, akár mentor, a pályakezdő szembesülhet azzal, hogy nem tud mindent megvalósítani, amit elképzelt. Rádöbben: nem olyan a világ, amilyennek képzelte, kiábrándul, csökken az érdeklődése, eltávolodik a kollégáktól. A felpörgést mozdulatlanság követi.

A frusztráció fázisában pedig már az is megkérdőjeleződik, érdemes-e a munkát végeznie, csökken a hatékonyság érzése. Az apátia szakaszában testi panaszok is jeleznek: a gépiessé váló munkavégzés mellett jellemzőek az alvászavarok. Szomatikus, azaz a testi tünet lehet az állandó, vagyis krónikus fáradtság, a jellemzően a vázizomban, a hát, a váll és a nyak környékén jelentkező fájdalmak, de akár az állandó feszültség következtében kialakuló migrén is.

A folyamatos stressz az immunrendszerre is negatív hatással van, az érintett gyakrabban kaphat el banálisnak tűnő betegségeket, akkor is, ha korábban ezekre nem volt fogékony. Negatívvá válik a hozzáállása; sem a munkájával, sem magával, sem a világgal nem elégedett, úgy érzi, minden rossz. Érzelmi téren pedig a reménytelenség, a kiúttalanság érzése jelenik meg – sorolta a kiégés jellemző tüneteit a szakember.

Észre kell venni!

A folyamat elindulásának jele, hogy az érintett egyre figyelmetlenebbé válik, de az is, hogy olyan témákban is cinikus lesz a hozzáállása, amelyek korábban megérintették vagy akár komolyan érdekelték. Jellemző, hogy nemcsak a kollégáktól, ügyfelektől távolodik el, de általában is beszűkülnek a szociális kapcsolatai. Feltűnő, hogy minden lehetőséget megragad a munka elkerülésére, sőt ez lesz a fő tevékenysége.

Bár jó lenne, nehéz elvárni, hogy a munkáltató észrevegye, ha egy kollégájának segítségre van szüksége. Nyilván az ő álma egy olyan lelkes kezdő, aki még este is bent van, és úgy érzi, bármire képes, mégis haza kell küldeni a túlzásba eső dolgozót. Ekkor ugyanis még meg lehet előzni a további fázisokat – hangsúlyozta a klinikai szakpszichológus.

A stagnálás szakaszában új energiákra, forrásokra van szükség, ez a továbbképzés, a megerősítés, a különböző stresszkezelési technikák alkalmazásának ideje. Az utolsó két szakaszban a túlterheltséget kell csökkenteni más munkakör, több szabadidő vagy szabadság beiktatásával. Bár Fülöp Emőke megjegyezte, utóbbi ekkor már nem is biztos, hogy segít, visszatérés után a tünetek megint jelentkezhetnek. Az apátia szakaszában a változtatáshoz már, nagy valószínűséggel, szakember segítségére is szükség lehet.

A megelőzéshez fontos a munkán kívüli aktív rekreáció: kell, hogy legyenek olyan feltöltődési lehetőségek, amelyek teljesen különválnak a munkától – hangsúlyozta a pszichológus.

Forrás: nepszava.hu
A cikk Fülöp Emőke közreműködésével készült.

Forduljon szakembereinkhez!

A Budai Egészségközpontban öt helyszínen több mint 300 neves szakorvos magánrendelését keresheti fel mintegy 45 szakterületen. A személyre szabott ellátásról képzett, hosszú ideje együtt dolgozó szakembergárda gondoskodik. 23 év tapasztalatait és csaknem 450.000 ügyfelünk visszajelzéseit figyelembe véve folyamatosan azon dolgozunk, hogy a hozzánk fordulók számára igényeik és idejük tiszteletben tartásával a lehető leghatékonyabban szervezzük meg a gyógyító tevékenységet.