• Szolgáltatásaink
  • Árlista
  • Magunkról
  • Kapcsolat
  • Karrier
  • Telefon: (+36) 1 489-5200 | E-mail: info@bhc.hu
    language enmagyar

    Gerincgyógyász és festő – Interjú Dr. Bors Istvánnal

    A BEK Akadémia első programsorozatával Dr. Bors István – korábban Intézetünk kiváló gerincgyógyásza és a ma már jeles festőművész – képei is kiállításra kerültek. Az egyszerre gyógyító és alkotó Dr. Borsot ennek apropóján kérdeztük orvoslás és festészet kapcsolatáról, inspirációiról és jövőbeni terveiről.

    1. Gerincsebészből lett festő. Az orvoslásból mit vitt magával a festészetbe?

    Többnyire magamat, mondhatni olyan festő lettem, mint amilyen orvos voltam, illetve vagyok. Az orvosi szakma megfigyelő és analizáló léte, az empátiás csönd és a jobbítás kényszere, amik beágyazódnak a képeibe. Mindezek eredménye a hatás, ami nem összetévesztendő a befolyásolni akarással, vagy meghökkentéssel. Ez a hatás már teljesen más, mint a gyógyítás eredménye, itt a terápiával, a képpel tömegeket akar megdobbantani az ember.

    2. Milyen indíttatásból koncentrálta figyelmét egyre intenzívebben a festészetre?

    A festészeti karrieremben – ha lehet annak nevezni –, az esélyek eddig hullámokban jöttek, sajnos… Ezeket próbáltam meglovagolni, de a 2014-es első komoly külföldi szereplésnél éreztem először Párizsban, hogy ez már kevés lesz, hogy eddigi énem nem csak kevés, de gyenge is lesz a kettős szerephez. Persze ezt nem akartam tudomásul venni, de mikor a sors egy komoly menedzserrel hozott össze, és hullottak rám a lehetőségek, akkor direktben is megkaptam a kérdést, és egyben a választ is. Hogyan tovább, és meddig, mit akarok? Ha egy idő után professzionálisan akarsz „alkotni”, akkor az legalább egy teljes embert igényel (és néha ebbe többen is elégnek), folyamatos a nemzetközi figyelem, és persze nyomás a „termelésre”. Ez most nem volt szép szó ide, de sajnos így van. Meg kell felelni.

    3. Kik a példaképei, milyen stílusban festi képeit?

    Példaképeket nagyon nehéz kiemelni, mondhatnám, hogy a „mindenség és mindenki”. Természetesen az örök favorit, múlt század eleji irányzatok és azokból fejlődő tovább-gondolások az alapok, de marginális rétegek képviselői is, mint Hundertwasser, Pollock, Lucian Freud, Francis Bacon, Yves Klein alkotásai is súlyosan megbillentettek. Ugyanakkor a szépség rezonanciái már jóval korábbról hatottak rám, Klimttel, Modiglianival folytatva a sort, de Nemes-Lampérth József munkásságát sem hagyhatom ki. A szobrászok már ide sem férnének. A stílust nehéz megnevezni, mert nem igazán tudnám besorolni magam, így az erre alkotott lírikus expresszív allegóriát, csak egyszerűen LEA-nak hívom. Ennek értelmezését mindig a nézőre bízom. Valahol leegyszerűsítve félúton a figuratívból az absztrakt felé, de a lényeg, hogy mindenki megtalálja a maga formáját és mondadóját a képben, ami csak az övé.

    4. Milyen szempontok mentén kerültek kiválasztásra a BEK Akadémia első rendezvényén kiállított képek?

    Talán legegyszerűbben azt mondhatnám, hogy ez a „Nagyok Kiállítása”. Mondhatnám azt is, hogy a képek még nem látták így egymást együtt. Egy részük a mérete miatt itthon maradt, itthoni kiállításokon szerepelt, a másik részük nem régen került haza külföldről, és sohasem szerepeltek itthon. Természetes, azért egy-két személyes kedvenc is mindig megjelenik ilyenkor.

    5. Milyen tervei vannak a közeljövőre nézve, mikor és hol lesz legközelebb kiállítása?

    Sajnos most a vírus miatt nagyon tervezni sem merek, a külföldi pályázatokat is sorra lemondják, halasztják. Itthon Pesten egy kisebb őszi lakáskiállítás volt tervemben, de nem tudom, mi lesz belőle. Külföldön az egyetemes átrendeződések miatt, a nagyobb vásárok, versenyek elég bizonytalanok, a galériások talán kezdenek kijönni a sokkból, de kevesen látják az utat. A nizzai galériában mindenképpen szeretném folytatni, és egy luxembourgi versenyt mindenképpen szeretnék megpályázni, ha a vírus is engedi. De véleményem szerint, ahogy sok mindent, a művészeteket is, köztük a képzőművészetet is újra kell gondolni, tervezni a XXI. században.