• Szolgáltatásaink
  • Árlista
  • Magunkról
  • Kapcsolat
  • Karrier
  • Telefon: (+36) 1 489-5200 | E-mail: info@bhc.hu
    language enmagyar

    Bemutatjuk Dr. Veres Róbert ideg- és gerincsebészt

    Örömmel köszöntjük munkatársaink között a Budai Egészségközpont új szakorvosát, Dr. Veres Róbert ideg- és gerincsebészt! A nemzetközi gyógyítói tapasztalatokkal is rendelkező Dr. Verest szakterülete sajátosságairól, szakmai múltjáról és oktatói munkájáról kérdeztük.

    slider_veresrobert

    Miért az orvosi hivatást választotta?
    A rövid válasz az, hogy véletlenül. Eredetileg biológus szerettem volna lenni, akárcsak édesapám. Ő javasolta, hogy a biológus-kutató pályához inkább az orvosi egyetemet végezzem el. Ezért jelentkeztem az orvosira, ahol az első év után kötelező ápolástan gyakorlaton kellett részt vennünk. Én életemben először, akkor találkoztam betegekkel. Mindez olyan élményeket adott, hogy attól kezdve tudtam: nem kutató, hanem gyógyító orvos akarok lenni.

    Gerincsebészként mi a speciális szakterülete?
    Az én pályám úgy alakult, hogy az Országos Baleseti Intézet idegsebészetén kezdtem dolgozni az egyetem után. A sérültek ellátása mély nyomokat hagyott bennem. Így kerültem közel a gerincsérült-ellátáshoz, ami az egyik szakterületemmé vált. Ezen belül pedig a tanáraim irányvezetése, az elnyert külföldi ösztöndíjak mentén a nyaki gerinc és a felső nyaki gerinc vált a legfőbb érdeklődési területemmé. A koponya-nyaki-gerinc-átmenet, az az a koponya és a legfelső 2 csigolya megbetegedései, amiből a Phd-met és a habilitációmat is írtam. Emellett természetesen a gerincsebészet közel teljes spektrumát művelem.

    Igen, a pályaválasztást bizonyos tekintetben a mesterek is befolyásolják…
    Abszolút. Volt lehetőségem külföldön tanulni nagynevű gerincsebészektől. Közülük talán kettőt emelnék ki: Wolfhard Caspar – ő nagyban befolyásolta a modern gerincsebészet alakulását. Tőle tanultam meg a nyaki gerincsebészet és a minimál invazív sebészet alapjait. A másik mesterem Alan Crockard, ő a londoni National Hospital of Neurosurgery egyik vezetője, akinek specialitása szintén a nyaki gerinc, ezen belül pedig a transzorális, vagyis a szájon át végzett műtétek voltak. A külföldi tanulmányi utak mellett magyarországi pályafutásom, képzésem során kiváló emberekkel, igazi orvosokkal és nagyon jó sebészekkel, idegsebészekkel volt szerencsém találkozni.

    Ahogy az már kiderült, tanulmányai jelentős részét külföldön folytatta. Összefoglalná a nemzetközi színtéren végzett gyógyító munkáját?
    Az utóbbi közel hét évben az Egyesült Arab Emirátusokban, Abu Dhabi legnagyobb állami kórházában dolgoztam, mint konzultáns idegsebész. Ez egy amerikai rendszerű intézmény, ahol a magyarországitól teljesen eltérő szisztémát ismerhettem meg. A sokszínű nemzetközi csapattól és kollégáktól sokat tanultam orvosszakmai szempontból, illetve a szervezés és menedzsment terén is, de az arab orvostudomány filozófiáját sem szabad elfelejtenünk. Kevesen tudják, hogy a mai modern medicinát a görög gyökerek után a muszlim világ mentette át számunkra, és tulajdonképpen az 1000-es évek után rajtuk keresztül érkezett vissza Európába.

    Az orvoslás mellett egyetemen is oktat.
    Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Idegsebészeti Klinikáján vagyok címzetes egyetemi tanár, ahol az orvostanhallgatók képzésében, de leginkább a posztgraduális képzésben veszek részt – tehát az idegsebész-jelölteket oktatom a szakma szeretetére és művelésére. E mellett a Semmelweis Egyetem Idegsebészeti Tanszékének magántanára is vagyok

    Milyen tanácsokkal látja el az orvostanhallgatókat és az idegsebész-jelölteket?
    Elsősorban hozzáállást tanítok. A legfontosabb ars poetica, hogy „The patients' interests come first.” Tehát minden döntésünket annak kell alárendelni, hogy a betegnek mi az érdeke. Másod, harmad-, negyedsorban végig lehet gondolni, hogy szervezésileg, gazdaságilag, a biztosító felől milyen szempontokat kell figyelembe venni. De döntéseinket mindig az határozza meg, hogy mi a beteg érdeke. Például, ha a betegnek az az érdeke, hogy azonnal sor kell kerüljön a műtétre, akkor az mindegy, hogy az többe kerül, bonyolult vagy emiatt össze kell veszni valakivel. Sebészi szempontból pedig nem az a lényeg, hogy hogyan fogja valaki a szikét. Fölkészületlenül nekilátni egy műtétnek súlyos lelkiismeretlenség: egy műtétet meg lehet tervezni és egy műtétre fel lehet készülni, de egy műtétet nem lehet improvizálni. A harmadik dolog, amit nem győzök hangsúlyozni tanárként az az, hogy kis műtét nincs. Tehát minden műtétre maximális odafigyeléssel és a szakma iránti alázattal kell hozzáállni, mert a legkisebb is ugyanolyan fontos. Lehet, hogy ez egy egyszerű műtét, lehet hogy 98%-ban sikeres, de annak az egy embernek ez az egy műtétje van, és az ő esetében annak az egy műtétnek kell jól sikerülnie.

    Eddigi praxisa során melyik volt a leghosszabb, legbonyolultabb műtéte?
    Általában azok a leghosszabb, legbonyolultabb műtétek, amik több szakma koprodukciójával zajlanak le. Amikor például egy magasnyaki gerincműtétnél szájsebész, gégész, neurofiziológus, esetleg radiológus is közreműködik. Egy ilyen beavatkozás nem ritkán meghaladja a 10-14 órát.

    A páciensek milyen betegségekkel, problémákkal kereshetik fel Önt a BEK-ben?
    Tekintettel arra, hogy gerincsebészeti szempontból legnagyobb orvosszakmai jelentősége a degeneratív gerincmegbetegedéseknek van, minden második embernél jelentkezik derék- vagy nyakfájás. Nyilván az én praxisom jelentős részét is a derékfájdalommal küzdő betegek teszik ki. Emellett természetesen a fölső nyaki gerinc megbetegedései, továbbá az ezen a területen kialakult fejlődési rendellenesség, daganat, trauma, és a gerinc egészét érő trauma, illetve a trauma utáni állapot kezelése az én fő specialitásom. Továbbá agykoponya-sérültekkel is foglalkozom.

    Eddigi szakmai pályája során milyen tanácsok fogalmazódnak meg Önben az ideg- és gerinc problémák megelőzése szempontjából?
    Azzal kell tisztában lenni, hogy a gerinc nem két-, hanem négylábon járásra lett tervezve. Ennek megfelelően a tartás igénybe veszi a gerincet, és majdhogynem elkerülhetetlen a degeneratív gerincbetegség kialakulása. Az állásnál csak az ülés rosszabb, és a mozgásszegény életmód. Ezzel kapcsolatban tehát semmi újat nem tudok mondani, csak azt, hogy: mozogni, mozogni, mozogni!

    A megterhelő és nagyfokú koncentrációt igénylő sebészi munka után milyen szabadidős tevékenységet folytat, ami felfrissülést és kikapcsolódást okoz?
    Én is próbálom betartani a prevenciós tanácsokat, szeretek úszni – fiatalabb koromban ugyanis vízilabdáztam. Próbálok a családommal minél több időt tölteni Túrázni, utazni is szerettünk egészen a koronavírus-járványig. Jelenleg inkább olvasok. Kedvelem az életrajzokat és a történelmi tárgyú írásokat. Most éppen a II. világháború katonai parancsnokainak vissza emlékezésit, életrajzait olvasom, ez előtt pedig a Római Birodalom felépítésének részleteiről olvastam.