Gyógyítás egy tenyérnyi területen - Interjú Dr. Szalontay Tibor kézsebésszel

Kezünk az egyik legfontosabb testrészünk, melyre keveset gondolunk helyes működése esetén. Jelentősége akkor igazán szembetűnő, amikor valamilyen probléma miatt nem tudjuk szabadon használni. Gondoljunk arra, hogy mit tudunk csinálni begipszelt kézzel, bekötött ujjakkal vagy milyen érzés, amikor éjszaka fájdalomra ébredünk és zsibbad a kezünk! Dr. Szalontay Tibort, intézetünk kézsebész főorvosát kérdeztük arról, hogy miért különleges számára a gyógyítói munka és ez a szakterület, melyek a leggyakoribb kezet érintő problémák és milyen kezelési lehetőségeik vannak, valamint arról, hogy milyen különleges tapasztalatra tett szert tanulmányútjai és katonaorvosi kiküldetései során.

Miért választotta a gyógyítói szakmát?

Mint minden kisfiú, én is katona akartam lenni, később pedig a gyógyítás keltette fel az érdeklődésemet. Végül mindkettő vágyam megvalósult, mert 30 évig katonaorvosként dolgoztam. Szeretem az orvosi hivatást, úgy képeztem magam mindig, és teszem ezt most is, hogy a szakterületem legjobbjai közé tartozzak.

Miért a kézsebészet területére specializálódott?

Az egyik vezetőm inspirált, őt akartam követni a pályán és a tudásban. Továbbá azért volt izgalmas számomra ez a terület, mert a kézben minden ott van, amit szeretek: finom izmok, apró ízületek, rengeteg ideg, ér és ín fut benne. Végtelenül sok nélkülözhetetlen funkció. Éppen emiatt a kézsebészeti beavatkozások rendkívül precíz műtéti technikát és speciális tudást igényelnek.

Melyek a kéz leggyakoribb egészségügyi problémái?

A munkavégzés körülményeinek változása és a munkaerőpiac átalakulása következtében sokkal kevesebb az ipari baleset, mint régen. Azonban több az irodai dolgozó, akiknél a klaviatúra-, valamint a telefonhasználat igénybe veszi a kezet. Ezért olyan ortopédiai kézbetegségekkel, mint pl. a pattanós ujj szindróma vagy az ínhüvelygyulladás, sokkal gyakrabban találkozhatunk. A legegyszerűbben azt mondanám, hogy vannak traumás, azaz baleset során szerzett sérülések, amelyek azonnali ellátást igényelnek és vannak a kéz krónikus betegségei, amelyek kialakulásához számos ok vezethet. Ilyen ok például egy korábban elszenvedett sérülés miatti mozgáshiány, a tartós munkahelyi kézterhelés, a hosszú időn keresztüli kényszertartás. Ezen kívül a kismamák és a nagymamák panaszai is gyakoriak, amelyet a baba emelgetése okoz, de genetikai okokból is kialakulhatnak kézbetegségek.

Milyen esetekben lehet szükség műtéti kezelésre?

A kézsebészet feladata a kéz elveszített funkcióinak helyreállítása a mozgás és érzékelés tekintetében egyaránt. A műtét célja az olyan struktúrák rekonstrukciója, amelyek felelősek a kéz összehangolt működéséért. Hogy mikor van szükség műtétre az egy összetett kérdés. Van, amikor a páciens által elmondott előzmények és az alapos fizikális vizsgálat elegendő a diagnózis felállításához, máskor pedig képalkotó diagnosztikára vagy laborvizsgálatra is szükség van. Az eredmények és a beteg életvitelének ismerete alapján haladunk a kezelési tervben. Néha elegendő a fizioterápia, ami gyógytornát, manuálterápiát és masszázst jelent. A következő lépcső a fizikoterápia; például ultrahangos, lézeres, mágneses, lökéshullámmal történő és egyéb kezelések. Sokszor segíthet a fájdalomcsillapító- és gyulladáscsökkentő injekció, de végső esetben marad a műtét.

Azt szoktam mondani, hogy sebész vagyok, de csak akkor operálok, ha muszáj. Ameddig a konzervatív terápiákban is látunk javulási lehetőséget, akkor én azt javaslom a betegeimnek. Csak abban az esetben fordulunk a műtéti megoldáshoz, ha elkerülhetetlen. Megbeszéljük a lehetőségeket, megnézzük, hogy melyik illeszkedik a beteg életébe, idejébe, munkájába, és közösen tervezünk. A cél mindig ugyanaz: helyreállítani a betegség előtti állapotot, vagy legalábbis az ahhoz közeli életminőséget megtalálni.

Katonaorvosként több kiküldetésben is részt vett. Hadi-végtagsebészként találkozott olyan esetekkel, amelyek a civil életben ritkán vagy egyáltalán nem következnek be?

Meghatározó volt szakmai életutamban a katonai missziókban eltöltött idő. 2005-2014 között 7 alkalommal 3-9 hónapot „hadi-végtag sebészként”, illetve a magyar kontingens egészségügyi csoportjának vezetőjeként Afganisztánban teljesítettem katonai szolgálatot, német katonai kórházban, NATO kereteken belül. Találkoztam a háború minden elképzelhető és filmekből ismert formájában lőtt, robbantott, égett sebesültekkel. A nagy energiájú behatások miatt a sérülés helyétől távol is van lökéshullám-hatása a repeszeknek, lövedékeknek. Mivel ezek a csonton is áthatolnak, ezért gyakori a szövethiány. Civil sérüléseknél, még a súlyos közlekedési baleseteknél sincs ilyen mértékű anyaghiány.

A számos külföldi tapasztalat hogyan bővítette látásmódját és orvosi tudását?

A katonai missziókat megelőzően voltam Izraelben, Finnországban és Németországban szakmai tanulmányúton. Bátran kijelentem, hogy szakmai tudásban semmivel nem maradunk le a nemzetközi orvostudománytól. Kiváló orvosokat és műtéttechnikai megoldásokat adunk mi magyarok is a világnak. Természetesen sokat tanultam a külföldi kollégáktól, ahogy ők is tőlem. Ezt a tudást és tapasztalatot kívánom kamatoztatni a Budai Egészségközpontban hozzám forduló pácienseinek gyógyítása érdekében.