2022-12-08 16:15 || 1.0.0
  • Szolgáltatásaink
  • Árlista
  • Kedvezmények
  • Magunkról
  • Kapcsolat
  • Karrier
  • Telefon: (+36) 1 489-52-00 | E-mail: info@bhc.hu

    Ön tudja, mikor milyen rákszűrésre kell mennie?

    Létrehozás dátuma: 2023-08-08

    Dr. Puhl Máriával, intézetünk radiológia divíziójának igazgatójával készített interjút a Telex, amit változtatás nélkül közlünk az alábbiakban.

    Egyes daganatos betegségeknél hamar jelentkeznek a tünetek, másoknál azonban akár évek telhetnek el tünetmentesen. A panaszmentes szűréseket nem szabad halogatni, és egyes területeknél már egészen fiatalon oda kell figyelni a vizsgálatokra. A szűrések szerepéről és a diagnosztika fejlődéséről Dr. Puhl Máriával, a Budai Egészségközpont radiológus főorvosával beszélgettünk.

    Ön tudja, mikor milyen rákszűrésre kell mennie?
    Képalkotó vizsgálat a Budai Egészségközpontban – Fotó: Pelikán János / Képszerkesztőség

    Milyen gyakran és milyen korosztálynak szükséges rákszűrésre járnia?

    A szűrések gyakorlatilag minden életkorban nagyon fontosak, egészen csecsemőkortól, amikor a babák átesnek az első hasi és koponya ultrahangon. Aztán a betegségek megjelenésének gyakorisága alapján vannak olyanok, amiket nem fiatalon, hanem idősebb korban, illetve vannak olyanok, amiket egyéb családi háttér miatt szűrünk. A rizikófaktorok tekintetében kell a szűrésre jelentkezni. Az például egy háziorvos feladata lenne, hogy ismerve a beteg családi előzményét, adott esetben akár a szűrési protokollok előtt megkezdődhessen egy kivizsgálás, fokozottabban figyeljenek oda a páciensre.

    Azt szintén kiemelném, hogy más vizsgálatokat végzünk el a nőknél, mást a férfiaknál. A nőknél például az emlődiagnosztikát a népegészségügyben 40 éves korban kezdik, de sajnos a statisztikák azt mutatják, ennél jóval korábban kellene, 35 éves kortól. Mindezt azonban nehezen értik meg a betegek, főleg, hogy nem ezt látják a médiában, nem erről olvasnak. A nőgyógyászati szűrést, méhnyak rák szűrést pedig akkor kell elkezdeni, amikor serdülőkor után valaki elkezd szexuális életet élni, tablettát akar felíratni. Onnantól fogva korrekt vizsgálatokat kell végezni, és csak az alapján szabad a nőgyógyásznak bármit is felírnia.

    Nagyon eltérőek az életkorokra vonatkozó javaslatok a szűrések esetében, ugyanakkor általánosságban azt tudnám mondani, hogy az éves mellkasröntgent, a hasi ultrahangot, és a laborvizsgálatokat szükségesnek tartanám. Továbbá a komolyabb vizsgálatokat a nőknél 35 éves kortól, férfiaknál pedig körülbelül 40 éves kortól kell indítani, kivéve, ha bármiféle családi terheltség vagy egyéb életmódbeli kockázat merül fel.

    A férfiaknál elsősorban milyen szűréseket említhetünk meg?

    A férfiaknál alapvető az urológiai vizsgálat, a prosztata ellenőrzése 40 éves kor fölött, de már korábban is lehet különféle tumormarker vizsgálatot csinálni. Ugyanakkor nem árt kiemelni, hogy gyakran összetévesztik a férfiak a PSA-szint ellenőrzését –, hogy kiszűrtek-e egy daganatot vagy sem – az urológiai vizittel. Utóbbi minden esetben fontos.

    Van olyan tünet vagy panasz, amikor feltétlenül szakorvosi vizsgálat javasolt?

    Például az emlőnél egy csomó kitapintása mindenképp ebbe a kategóriába tartozik, és ahhoz nem elég a nőgyógyászati vizsgálat, ilyenkor mindenképpen radiológusnak kell megmondania, hogy a csomó mögött van-e olyan elváltozás, amivel van teendő, vagy nincs. Aztán a véres széklet szintén azonnali ellenőrzést igényel, nem lehet mindent egy aranyérre fogni. Ezzel a problémával, főleg, ha rendszeresen előfordul – gasztroenterológusnál vagy proktológusnál szükséges kezdeni.

    Ön tudja, mikor milyen rákszűrésre kell mennie?
    Dr. Puhl Mária – Fotó: Pelikán János / Képszerkesztőség

    Ezeken kívül az olyan egyéb tünet, mint a fáradékonyság vagy a súlyvesztés is utalhat komolyabb problémára, amivel foglalkozni kell. Vannak olyan daganatok, mint például a vesedaganat, ahol sokszor későn derül ki a betegség. A két vesénél jó ideig az egyik kompenzál a másik helyett. Ezért az éves hasi ultrahang szűrés nagyon fontos.

    Mennyit számít az idő, a korai felismerés egy rákos elváltozásnál?

    Számít, hogy milyen méretű vagy stádiumú daganatot találunk meg. Lehet szó fél centisről, de van, amikor több centis elváltozásokra derül fény, ami egyáltalán nem mindegy se a műtétnél, se a kezelésben. Egyes tumoros betegségeknek vannak fizikális jelei, másoknak meg nem: elképzelhető, hogy egy köhögés mögött van egy tüdődaganat, de lehet, hogy a köhögés csak később kezdődik. Ez attól is függ, hogy az elváltozás a tüdőn belül hol helyezkedik el. Aztán lehet, hogy a hasban egy vastagbéldaganat nem okoz rögtön vérzést. Ha szerencséje van a páciensnek, korán jelentkeznek a tünetek, és pici méretben tárul fel a tumor, de nem mindig. Akadnak olyan helyek a vastagbélen, ahol a daganat úgymond nagyon sokáig nem okoz tünetet.

    Az emlőszűrésnél leginkább panaszmentes betegeket vizsgálunk, illetve a másik csoport, amikor a páciens maga veszi észre a csomót. Tapintási leletből már lehet következtetni, de ezt a beteg nem tudja eldönteni, nem is az ő dolga. A beteg feladata az, hogy felelősségteljesen vizsgálatra menjen és utána a többit már mi eldöntjük, látjuk a vizsgálatok alapján. Mindig azt szoktam mondani, hogy nem a szűréstől és az eredménytől kell félni, hanem a hosszú távú következményektől: elképzelhető, hogy kiderül egy daganatos betegség, de lépésről lépésre sok közülük meggyógyítható. De ha fél a beteg, nem megy orvoshoz, akkor nagyon rossz esélyekkel indulhat.
    Ha jól értem, a háziorvosi felügyelet és az edukáció lenne kifejezetten lényeges a szűrések rendszeressége érdekében.

    Igen, mindkettő nagyon fontos. Hogy melyik az első lépés, az internet vagy a háziorvos, az alkat kérdése. Hasznos lehet a neten olvasható információ, de káros oldalak és félrevezető információk is vannak. Ha szigorúan a szakmai oldalát nézzük, akkor az lenne az alapellátás egyik feladata, hogy a beteget minden évben, akkor is megnézze a háziorvos, és akkor is legyen róla tudomása, ha minden rendben van, ha nincs panasza. Fontos lenne, hogy mindenki eljusson a szűrővizsgálatokra és a szükséges szakorvosokhoz.

    Milyen gyakran találkozik az internetről szerzett öndiagnosztika jelenségével? Inkább árt vagy használ az online tájékozódás?

    Ez attól függ, hogy milyen oldalakat talál meg valaki. Nekem az a tapasztalatom, hogy sokan azt hiszik el az internetes felületeken, ami felé amúgy is hajlanak. Az a beteg, aki elutasítja a mammográfiát, az biztos, hogy azokat oldalakat találja meg, ahol olyanokat írnak, hogy valakinek a mammográfia következtében lett daganata, az a röntgensugártól, és a mellek összenyomásától alakult ki, meg különben is a szomszéd szintén így járt. Ugyanakkor ezekkel ellentétben, léteznek olyan oldalak, ahol korrekt módon, validáltan, megbízható szakemberek tájékoztatnak.
    Ha meg valaki fél a betegségektől, és bár nem a legjobb honlapon találja magát, eljut egy vizsgálatra, akkor azt kell mondanom, hogy jót tett magával. Továbbá találkozunk nagyon határozott betegekkel, akik pontosan tudják, hogy nekik mi kell, nekik mi a jó – főleg a magán egészségügyben –, és ilyenkor jön jól az orvos rátermettsége, hogy ezt esetleg megkérdőjelezze, és meg tudja győzni a beteget, hogy nem biztos, hogy jót olvasott. Ilyen esetekben fontos az edukáció.

    Milyen képalkotási lehetőségek merülnek fel a szűrések során?

    Az alapvizsgálat az az ultrahang: ez egy általunk nagyon szeretett vizsgálat, mert egyrészt ott van a beteg a közelünkben, másrészt gyors, sugármentes, a betegnek nem fáj, nem megterhelő. Az ultrahangnak egyetlen egy gyengesége, hogy bizonyos dolgokon, például a csonton nem megy át, ezért az a mögötti területet – mondjuk a koponyát csecsemőkor után – nem lehet ultrahanggal vizsgálni, így nem informatív az eredmény.

    Szóval az ultrahang alapvizsgálatnak számít, aztán a látottaktól függően – vagy ha nem látunk semmit, de a beteg panaszai, laborleletei mégis azt feltételezik, hogy valami komolyabb dolgot kell keresni – tovább lépünk: CT- vagy MR-vizsgálatot végzünk, vagy akár mind a kettőt. A különbség a kettő között, hogy a CT egy ionizáló sugárzással történik, az MR meg nem, és mind a kettőnél sok esetben kell kontrasztanyagot adni – a CT-nél talán kicsit több esetben, mint az MR-nél. Ennek is lehet kockázata.

    Ön tudja, mikor milyen rákszűrésre kell mennie?
    Dr. Puhl Mária – Fotó: Pelikán János / Képszerkesztőség

    Mindig azt kell mérlegelni – akár a sugárra gondolunk, akár a kontrasztanyagra –, hogy mi a haszna, hogy megtalálunk-e valamit, vagy egy inkorrekt vizsgálatot végzünk és nem derül fény a betegségre csak több évvel később. Igazából nem a beteg dolga azon gondolkodni, hogy mekkora sugárterhelést fog kapni, hanem bízni kell abban, hogy a radiológus szakorvos a szakma szabályait követve felelősségteljesen irányítja a szűrés, kivizsgálás során a képalkotó vizsgálatokat.

    Vannak olyan daganatos megbetegedések, amiknél az elmúlt évtizedben jelentősen javultak a túlélési esélyek?

    Igen, több is: csak néhányat kiemelve ilyen a tüdő, az emlő, illetve a vese is, melyeknél különféle immunterápiákkal, biológiai terápiákkal, molekuláris diagnosztikával javultak, egyénre szabhatóakká váltak a kezelések. Ezt nem kell úgy érteni, hogy mostantól kezdve itt a kánaán, de egyre inkább ezen dolgoznak a szakemberek. A magunk részéről sokkal kevesebb sugarat használunk, mint régen, és a diagnosztikában szintén komoly fejlődés figyelhető meg. A mesterséges intelligencia használata egyre gyakoribbá válik: az AI sem a diagnosztikában, sem más területen nem fogja pótolni a gondolkodást, de nálunk is például a CT-ben a tüdőhöz használhatjuk, hogy a program megkeresse a kritikus pontokat, melyről a radiológus eldöntheti, hogy abban igaza van a gépnek vagy nincs. Emlődiagnosztikában ugyancsak elérhetőek ilyen keresőprogramok. Az itt kapott eredményt nyilván felül kell bírálni, de egyfajta segítséget nyújt.

    Radiológusként milyen kockázati tényezőket tudna megemlíteni a rákbetegségekkel kapcsolatban?

    A dohányzást mindenképpen kiemelném: a tüdő daganatnál egyértelműen kimutatható, hogy a tüdődaganatos betegek 85-87 százaléka dohányzik, 3-5 százaléka pedig passzív dohányos. Tehát ha valaki nem dohányzik, annak sokkal-sokkal kisebb az esélye arra, hogy tüdődaganata legyen. Aztán ilyen az alkohol, ami akár egy emlődaganatnál is kockázati tényező, ahogy a hormonális státusz, a külső hormonbevitel, vagy a genetikai státusz szintén. Az étkezés, a mozgáshiány, a túlsúly ugyancsak valamilyen szinten, valamelyik szervben kockázati tényezőként szerepel. Nagy általánosságban azt lehet mondani, hogy mozogni kell, helyesen táplálkozni, a túlsúlyt elkerülni, nem dohányozni, nem mértéktelenül alkoholizálni.


    Forduljon szakembereinkhez!

    A tízszeres Superbrands-díjas Budai Egészségközpontban három helyszínen több mint 300 neves szakorvos magánrendelését keresheti fel mintegy 45 szakterületen. A személyre szabott ellátásról képzett, hosszú ideje együtt dolgozó szakembergárda gondoskodik. 22 év tapasztalatait és 400.000 ügyfelünk visszajelzéseit figyelembe véve folyamatosan azon dolgozunk, hogy a hozzánk fordulók számára igényeik és idejük tiszteletben tartásával a lehető leghatékonyabban szervezzük meg a gyógyító tevékenységet.

    Hírlevél feliratkozás - Budai Egészségközpont

    Várja a tavaszt egészségesen!

    Fül-orr-gégészeti, sebészeti és neurológiai vizsgálatok 20% kedvezménnyel