• Szolgáltatásaink
  • Árlista
  • Magunkról
  • Kapcsolat
  • Karrier
  • Telefon: (+36) 1 489-5200 | E-mail: info@bhc.hu
    language enmagyar

    Ha muszáj műteni

    Gyakran előfordul, hogy a betegen nem segít más, csak a műtét. Dr. Ferenc Mária, az Országos Gerincgyógyászati Központ főorvosa fontosnak tartja, hogy műtét előtt felmérjék a beteg pszichoszociális helyzetét, mert az befolyásolhatja a műtét sikerességét.

    -Milyen fő gerincbetegségek ismertek?

    -A gerincbetegségek oka igen sokrétű, melyek lehetnek fiatalkori és időskori deformitások, daganatos betegségek, a gyulladásos és fertőzéses kórképek, egyes anyagcsere betegségek, a porckorongok különböző mértékű kopásából eredő problémák, valamint a gerincműtét után is fennálló panaszos állapotok (az operált gerincbeteg szindróma), és természetesen nem szabad kihagynunk a traumából származó okokat sem. Ha a százalékos gyakoriságot nézzük, akkor messze az első helyen a gerinc kopásos vagy degeneratív betegsége áll, ezt követi az operált és továbbra is panaszos gerincbetegség, majd ezután jönnek a deformitások, a csontanyagcsere betegségek (az oszteoporózis) a primér és metasztatikus csigolyafolyamatok, a traumák és a gyulladásos elváltozások.

    -Hasonlít bármiben is a serdülőkori, illetve öregkori gerincbetegség?

    -Jelentős a különbség, hisz alapvető hogy a serdülőkorban a porckorongok épek, rugalmasak, nem jöttek létre a korral együtt járó (elsősorban negyvenedik életév után kezdődő) a porckorong kopásából származó elváltozások, melyek gyűjtőneve a gerinc degeneratív megbetegedése. Serdülőkorban elsősorban a helytelen izomhasználat, rossz tartás, a kóros funkciók rögzülése és a veleszületett gerincdeformitások a bajok forrásai. Az idős kor jellemző problémái a porckorong kopása okozta két csigolya közötti szegmentumból eredő instabilitásos panaszok, melyek következtében a gerinc kevésbé terhelhető, és ez krónikus nyak-hát vagy derékfájdalmat generál. Ugyancsak az időskori gerincelváltozások jellegzetességei a különböző mértékű és lokalizációjú gerinccsatorna-szűkületek, melyek még az idegi elemek nyomása következtében is okoznak a gerincfájdalom mellett végtagi fájdalmakat, zsibbadást, gyengeséget és járásnehezítettséget. A szintén népbetegségnek számító csontritkulással és a következményes csigolya összeroppanással is az idősödő korban találkozunk.

    -Gerincműtéten átesett betegeknél mi okozhat továbbra is fájdalmakat, gerincpanaszokat?

    -Ennek oka szerteágazó. A panaszok eredetét kereshetjük abban is, hogy nem volt tökéletes a műtét előtti kivizsgálás vagy esetleg hibás indikációval történt az operáció. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy a derékfájdalmat (amely miatt a gericműtétek 80 százaléka történik) egyéb, nem gerinceredetű megbetegedés is okozhatja. Például nőgyógyászati-urológiai kórképek, érbetegségek, és számos belgyógyászati vagy egyéb mozgásszervi, illetve neurológiai eredetű kórok állhatnak a panaszok hátterében. Ezért, ha minimális gyanú is van az említettek fennállására, körültekintő differenciáldiagnosztikai vizsgálatokat kell végeznünk. A másik leggyakoribb hiba, amit elkövetünk, ha nem adjuk meg a konzervatív- azaz nem műtéti- terápia számára azt az időtartamot (a sürgős műtéti indikációt leszámítva) amely elegendő a terápia eredményességének leméréséhez. A műtét utáni panaszok forrása lehet, ha műtét közben valamilyen esetleges technikai hiba, például szinttévesztés vagy ideggyök sérülés történt, bár ezek száma szerencsére elenyésző. A műtét utáni kudarcot okozhatja még valamilyen fertőzés, például tályog kialakulása, ismételten kiújuló gerincsérv vagy hegesedés mely lehet műtéttechnikai procedúra vagy hajlam következménye. Természetesen kevésbé sikeres a gerincműtét, ha az operált páciens nem tartja be a műtét után szükséges utasításokat és rehabilitációs irányelveket.

    -Egyéb okokra is visszavezethető a műtét utáni panasz?

    -Igen, nagyon lényeges, hogy figyelembe vegyük gerincműtét előtt a páciens pszichoszociális státuszát. Ugyanis ha a beteg pszichológiailag instabil vagy fennállnak kompenzációs esetleg peres tényezők, a műtét kimenetele még objektív tünetek és radiológiai elváltozás esetén is kérdéses. A leglényegesebb pszichoszociális instabilitást jelző rizikófaktorok melyek előre jelezhetik a műtét után is stagnáló panaszokat: például a múltban lezajlott pszichológiai stressz, rendezetlen családi állapot, alacsony intelligenciaszint, rossz szociális és gazdasági helyzet, munkával való elégedetlenség, depresszió, szorongás, fokozott betegségtudat, hiedelmek. Ezen faktorok közül 3-4 jelenléte az eddigi felméréseink szerint 27 százalékos, 5-6 pedig 70 százalékos biztonsággal jelzi a műtét sikertelenségét. A pszichológiai felmérés azért is fontos része kivizsgálásunknak, mert felvilágosítást kapunk a beteg önismeretéről, a betegséghez való viszonyulásáról. A műtét utáni panaszok forrása lehet még, ha a gerincet stabilizáló izmok ereje és állóképessége elégtelen. Természetesen az idős kor pedig önmagában fokozottabb rizikót és még körültekintőbb kivizsgálást tesz szükségessé multimorbiditás miatt.

    -Hogyan lehet segíteni a panaszok megszüntetésében?

    -Ha a precíz kivizsgálással sikerült megkeresni a panaszok okát, vagy újabb műtéti beavatkozást, vagy hosszas konzervatív kezelést, ellenőrzött gondozást javaslunk. A döntésben intézetünkben az Országos Gerincgyógyászati Központban több szakemberből álló team vesz részt, úgymint gerincsebész, rehabilitációs-reumatológus gerincgyógyász, neurológus, radiológus, aneszteziológus, pszichoteam és gyógytornászok.

    -Ha nem kell műteni, milyen megoldásokat lehet alkalmazni?

    -Széles skálája ismeretes a konzervatív kezeléseknek, melyek intézetenként és különböző gyógyító műhelyenként eltérőek. Ennek lényege a panaszoktól és tünetektől függő gyógyszeres és infúziós fájdalomcsillapítás, szükség szerint lokális fájdalomcsillapítás blokád injekciókkal; fizioterápia, melynek legfontosabb eleme a különböző gyógytornatechnikákon alapuló speciális aktivitási program funkcionális gyakorlatokkal, kiegészítve betegoktatással.

    Ha a beteg állapotfelmérése indokolja, akkor intézetünk fájdalomambulanciájára irányítjuk, és a pszichoteam segít bennünket a krónikus fájdalom szindróma kezelésében. Mindenkinek azt javaslom, ne csupán akkor jelentkezzen az orvosnál, amikor már panaszos, hanem a megelőzést figyelembe véve törődjön időben a gerincével.

    Szegedi Éva 2008. 06. 19., 13:47
    Forrás: Medon cégegészség