„Zsírban gazdag étkezés – akár egy tejszínhabos kávé vagy egy csokoládé – után az epehólyag összehúzódik, az epekövek pedig beékelődhetnek az epehólyag nyakánál levő vékony összekötő csatornába vagy a fő epevezetékbe, erős, görcsös fájdalmat, később akár sárgaságot, lázat okozva – magyarázza dr. Máthé Zoltán sebészprofesszor, a Budai Egészségközpont munkatársa. – A hosszan fennálló epekövesség fenntarthat egy állandó gyulladást is a szervezetben, ami akár a hasnyálmirigy és más szervek károsodásához vezethet. Emiatt a panaszokat okozó, igazolt epehólyag-kövesség esetén műtéti megoldás, a köves epehólyag sebészi eltávolítása indokolt.”
„Azt hittem, refluxom van”
Annát három éve műtötték, laporoszkópiás módszerrel vették ki az epehólyagját.
„Négy-öt éve kezdődött az egész, de akkor azt gondoltam, emésztési zavaraim vannak. Puffadtam a hüvelyesektől, a karfioltól, káposztától, nem bírtam a zsíros ételeket. Aztán sokszor éreztem úgy, hogy sok a gyomorsavam, állandón büfögtem, ami már annyira zavart, hogy orvoshoz fordultam. Gyomortükrözés lett vége. A leletek értékelése után a reflux nem is szerepelt a papírjaimon, viszont epére utaló nyomokat találtak. El kellett volna mennem hasi ultrahangra, de a diétámnak köszönhetően jobban lettem, így ezt, bevallom, elhanyagoltam.
Fél év múlva ebédre a kedvencemet, grízes tésztát ettem, vacsorára pedig rántottát sütöttem a családomnak. Ahogy megettem az utóbbit, fél óra múlva rosszul lettem. Eszembe sem jutott, hogy az ételtől – fájt a szívem, azt hittem, szívinfarktusom van, 38 évesen. Akkoriban elég sok munkahelyi problémám volt, teljesen betudtam a stressznek a tüneteket, az étkezéshez egyáltalán nem kötöttem. A fájdalom ahogy jött, úgy múlt el. Megnyugodtam.
Miután a gyerekek elaludtak, egy erősebb hasi fájdalom kezdődött, amit meleg vizes fürdővel próbáltam enyhíteni.
Éjfél körül már rázott a hideg, összegörnyedve feküdtem. A fájdalomtól halálfélelmem volt. Kétszer szültem, azt a kisbabák megszépítik, ezt a fájdalmat semmi sem enyhítette.
A párom kihívta az ügyeletet. Kaptam görcsoldó injekciót, és azt mondták, szerintük epegörcsöm van, vizsgáltassam ki magam. Az injekció után a fájdalom eltűnt, jobban lettem. Másnap egy magánrendelő hasi ultrahangján feküdtem, ahová bekönyörögtem magam, annyira féltem egy következő görcsös rohamtól. Rögtön mondták, hogy két nagy kő van a hólyagban, szerencsére a vezetékekbe nem kerültek be. Két gyerek, két kő – mondta a barátnőm, amikor vigasztalni akart.
Egy hónap múlva, tehát viszonylag korán kaptam műtéti időpontot. Addig epediétán voltam, ami a legkímélőbb diéták egyike. Sok ételről derült ki, hogy kerülnöm kell. Ilyen volt a grízes tészta is, és a rántotta. Főtt tojás lehetett, rántotta nem. A csokit is száműznöm kellett, tömény zsír, jöhetett volna tőle a következő roham. A műtét nem volt olyan borzalmas, mint vártam, bár az altatástól is féltem. Akkor fogytam néhány kilót, de ezek aztán vissza is kúsztak. A két követ megkaptam, olyanok voltak a tenyeremen, mint két buzogány: a gömböcskéken csupa kiálló tüske. Abban az évben le kellett mondanom az eperről, a cseresznyéről – az apró magvak és a puffasztó gyümölcsök tiltólistásak lettek a műtét után, de karácsonykor már ehettem anyukám töltött káposztájából egy keveset.”