Milyen problémákkal kereshetik fel a páciensek a Budai Egészségközpontban?
Gyakorlatilag minden problémával, ami a térd alatt kezdődik! Biztosan mondhatom, hogy a fentebb említett három mentorom révén a boka-, láb sérüléseinek és elváltozásainak széles skáláját tudom kezelni. Ráadásul aki ismer, az tudhatja: nem csinálok büszkeségi kérdést abból, hogy felismerjem kompetenciám határait.
Melyek a leggyakoribb problémák, amivel Önhöz fordulnak?
Egyrészt a boka és a láb sportsérülései és sportártalmai, melyeket – ha sebészileg kell – elsősorban artroszkópos módszerekkel oldok meg. A komplexebb elváltozások közül az alsó ugróízület, ill. az ugró-sajkacsonti (talonavikuláris) ízület kopásának műtéti megoldását jelentő merevítő műtéteket is artroszkópos technikákkal végzem. Ezen felül a boka és a láb tüneteket okozó deformitásait, ízületi instabilitásokat, friss és krónikus ínsérüléseit is kezelem. Külön említésre érdemes a felső ugróízület, elsősorban korábbi baleset következményeként kialakuló kopása (azaz poszttraumás artrózisa), melynek műtéti kezeléseként az Orthner-féle bokaprotézist alkalmazom. Ez a mobil-terhelésű (angol szakkifejezéssel „mobile bearing”) protézis több előnnyel is jár: a korábbi protézisekhez képest magas, 91% feletti 10 éves tartósságon és a mozgástartomány legalább megtartásán felül ez a protézis az alsó végtag terhelési tengelyére illeszkedik, de komolyabb tengelyeltérések ellenére is alkalmazható; beépítése főleg az ugrócsont (talus) oldalán minimális csontveszteséggel jár; és ennél a modellnél elsősorban a protézis alkalmazkodik a boka és láb sajátosságaihoz, nem pedig fordítva.
Milyen vizsgálati módszereket alkalmaz?
Számomra a legfontosabb először a beteget, aztán a lábat „meghallgatni”. Előbbinél ez egyszerűen annyi, hogy a beteg panaszait meg kell érteni, utóbbinál pedig a lábat kell kézbe venni. A radiológiai képalkotó eljárások csak további segítséget jelentenek a diagnózis felállításában ill. egy esetleges műtét tervezésében. Ahogyan szintén orvos édesapámtól tanultam: „A beteget kell kezelni, nem a leleteket.” A szükséges radiológiai háttér a BEK-ben teljes mértékben adott. A radiológiai vizsgálatok alapját az álló helyzetben végzett Röntgen-felvételek képezik, melyeket a szakorvosi vizsgálatokkal egyidőben el tudunk végezni. De rövid határidőre készülnek el a rétegvizsgálatok is, melyek közül az én területemen a CT sokszor több és fontosabb segítséget jelent, mint az MRI. Bizonyos esetekben – elsősorban a középláb kis ízületeinek kopása során – a fájdalmat okozó ízület pontos azonosítása végett szükséges lehet helyi érzéstelenítő célzott ízületi befecskendezése is.
Milyen esetekben muszáj orvoshoz fordulni?
A boka és a láb esetén három kiemelt tünetet kell itt említenem: a fájdalom, az aktivitás csökkenése és a jelentős deformitás. A láb neuropátiás elváltozásai során azonban első tünetként jelentkezhet – minden fájdalom nélkül! – egy seb a lábon, jellemzően a talpon. Ez a jelenség, amit Charcot-lábnak is hívunk, jellemzően – de nem kizárólag – cukorbetegeken jelenik meg. Itt fontos a korai felismerés, mert a már kialakult durva deformitások korrekciója sokkal nehezebb, mint a korai kezelés.
Mit tehetünk a prevenció érdekében?
Természetesen alapvetően fontos a megfelelő testsúly-kontroll és az izomzat jó karbantartása. Utóbbi nemcsak izomerőt jelent, hanem állóképes, dinamikus és rugalmas izmokat is. Ezek alatt nemcsak a láb saját „rövid” és a boka/láb „hosszú” lábszári izmait értem, melyek pl. a lábboltozatot is tartani hívatottak, hanem az egész alsó végtag izomzatát is. A boka és a láb szempontjából a legfontosabb a megfelelő propriocepció, mely tudatunktól függetlenül tartja és stabilizálja minden ízületünk kívánt pozícióját. Ma már tudományos tény, hogy az ezt fejlesztő proprioceptív tréning jelentősen csökkentheti a boka és láb sérüléseinek a veszélyét, még magas rizikójú sportolók esetén is.
Van-e olyan konkrét páciens sikertörténete, ami tanulságos lehet és megemlítene?
Több olyan betegem is van – sportolók, balett-táncosok – akik konzervatív kezelést vagy műtétet követően ismét a legmagasabb szinten folytatták karrierjüket. Ugyanakkor számomra legalább akkora siker, ha egy felső ugróízületi kopás miatt korábban évek óta fájdalmasan sántító polgár tud megint fizikai munkát végezni, vagy egy másik ír nekem köszönőlevelet kéthetes alpesi kerékpár-túrájáról – mindegyik pár hónappal a bokaprotézis-műtétje után. Volt, aki évekkel egy hátsó boka-artroszkópiát követően küldött SMS-t, hogy életében először 3h30-on belül futotta a maratont. Van, akinek már az is siker, hogy ismét panaszmentesen tud járni, és végre nem jelentkeznek újabb és újabb sebek a neuropátiás lábán. A siker szempontjából a legfontosabb, hogy a beteggel már a terápia kezdetén reális és elérhető célokat tűzzünk ki – ha pedig még többet érünk el, senki sem lesz szomorú.
