• Szolgáltatásaink
  • Árlista
  • Magunkról
  • Kapcsolat
  • Karrier
  • Telefon: (+36) 1 489-5200 | E-mail: info@bhc.hu
    language enmagyar

    Üres fészek szindróma? Mi az?

    Fülöp Emőke, PhD klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológusunk válaszol.

    Mit jelent az üres fészek szindróma?

    Egy család életében természetes életciklus, amikor a gyerek(ek) abba az életszakaszba kerülnek, hogy elköltöznek otthonról, az addiginál önállóbb életet kezdenek. Erre a változásra adott szülői érzelmi választ hívjuk üres fészek szindrómának. Ez azonban nem egy klinikai diagnózis, nem egy betegségkategória. Az életünket életciklusokra oszthatjuk, a felnőtt életünkben ezek, a klasszikus besorolás szerint: az otthon elhagyása, egyedül élés/házasság, ill. partnerkapcsolatban élés/kisgyermekes család/serdülők a családban/gyerekek kirepülése (üres fészek)/késői életszakasz. Az egyik életciklusból a másik életciklusba való átmenet időszaka egyfajta természetes krízis is, hiszen egy olyan új szakaszba kerülünk, amiben a megváltozott körülményekhez új megküzdési módokat kell kidolgoznunk. Ha sikerül alkalmazkodnunk az új kihívásokhoz, akkor a krízist pozitívan oldjuk meg, és továbblépünk a következő szakaszba, ha nem sikerül megküzdenünk az új helyzettel, akkor leragadunk a korábbi periódusban, ami sok konfliktus forrása lehet. Az üres fészek szindróma a közép-életút szakaszára esik.

    ures-feszek-01

    Melyek az üres fészek szindróma tünetei?

    Mivel nem egy betegségről beszélünk, ezért kifejezett tünetei nincsenek, sokkal inkább különböző, sokszor nagyon ambivalens érzelmi reakciókról beszélhetünk. Ez lehet szomorúság, gyász, magány, fokozott distressz, az élet értelmének elvesztése, tehát egyfajta reménytelenségérzés. Ha ezek hosszan állnak fenn, akkor bizonyos esetekben vezethetnek depresszióhoz, de hangsúlyoznám, hogy egy ilyen éltciklus váltásnál, amikor gyerekekkel való kapcsolati intenzitás nagyon megváltozik, természetes lehet, hogy egy szülő átmenetileg szomorúnak, tanácstalannak érezheti magát. Akkor van probléma, ha ezek az érzések hosszan fennállnak, nem tud adaptálódni a szülő a megváltozott életkörülményekhez hosszú idő elteltével sem.

    Anyák, apák egyaránt megtapasztalhatják az üres fészek szindróma jeleit?

    Igen, tulajdonképpen ez nem nemhez kötött, bár az az anya, aki saját igényeit háttérbe szorítva a gyerekeknek rendelte alá magát, nehezebben viseli ezeket a változásokat. Fontos azonban, hogy ez nem egy hirtelen változás, hiszen a gyerek nem egyik pillanatról a másikra lesz önálló, ez egy folyamat, amiben, ideális esetben, a szülő egyre inkább engedi, hogy gyermeke(i) megtapasztalhassák saját hatékonyságukat, azt, hogy hogyan képesek egyedül megoldani helyzeteket. Természetesen, amikor gyermek elköltözik otthonról, még markánsabban az önállósodás útjára lép, akkor élhető meg igazán a hiány, de a szülőszerep nem szűnik meg, csak az aktív szülőszerep átalakul.

    Milyen problémák adódhatnak az üres fészek szindrómából?

    Időnként az tapasztalható, hogy a szülők az elköltöző gyerek életében igyekeznek nélkülözhetetlenné válni, és ott és akkor is segítenek, amikor és ahol erre nincs szükség (pl. az elköltözött fiatal a szennyesét hazaviszi, az anya minden nap főz és reggelenként beadja a fiának/lányának az ételt, elintéz dolgokat „te úgyis olyan elfoglalt vagy” hivatkozással). Természetesen nem arra van szükség, hogy a szülők teljesen kivonuljanak gyermekük életéből, de fontos, hogy tere legyen a fiatalnak kipróbálni magát, hogy a szülői jelenlétnek, segítségnyújtásnak legyen kiszámítható ritmusa. Ez a szülőknek is lehetőség arra, hogy új életmódot alakítsanak ki, amiben megjelenhetnek új hobbik, új hangsúlyok. Párkapcsolati szempontból ennek a sikeressége azon is múlik, hogy a korábbi években, amikor a gyerek(ek) még kisebbek voltak, mennyire volt a párnak a szülőszerepen túlmutató kapcsolódásai (gyerekek nélküli programok, utazások, hobbik stb.). Minél inkább csak szülőszerepben voltak a korábbi életben, annál nagyobb munka és energia a gyerek elköltözésével egy más kapcsolati minta életre keltése.

    Mikor érdemes pszichológus segítségét kérni?

    A fentebb említett szakaszváltásokat a pszichológiában ún. normatív kríziseknek hívjuk (a fejlődés normális velejárója, hogy bekövetkezik, kiszámíthatóan), ha ez egybeesik egy váratlan krízissel, pl. saját szülő elvesztésével, vagy hirtelen nyugdíjazással (tehát valamilyen előre nem látható plusz veszteséggel) az létrehozhat olyan nehéz helyzetet, amiben a reménytelenségérzés dominál, a szomorúság elhúzódó, ilyenkor fontos szakemberhez fordulni, pszichoterápiás segítséget kérni a veszteségek feldolgozásához.

    A cikk Fülöp Emőke, PhD közreműködésével készült.

     Tetszett ez a cikk? További érdekes és hasznos tartalmakért iratkozzon fel hírlevelünkre itt!