Miért vagyunk hajlamosak veszteségként felfogni a változást?
Sokat számít az is, hogy saját családunkban milyen mintát tapasztaltunk meg az elengedésről. Az elengedési nehézségek gyakran generációról generációra „öröklődnek”. Fontos ezekben az esetekben annak felismerése, ha a saját szülővel való kötődésben az elengedés problematikus, hiszen csak akkor van lehetőség a változtatásra, ha először tudatosul, hogy az adott viselkedés rám hogyan hatott. Természetesen a gyermek elköltözésével érdemes arra is ráirányítani a figyelmet, hogy a megnövekedett szabadidővel a saját igények fontosabbá válhatnak. Tehát ezzel kezdetét veheti egy új életmód kialakítása, amiben a sport, a különböző hobbik, esetleg utazások nagyobb hangsúlyt kaphatnak.
Milyen tanácsokat adna a gyerek(ek) elengedéséhez?
Fontos talán a fentiekben említetteken kívül, hogy ez nem csak a szülőnek nehéz, hanem az elköltöző gyereknek is egy új szerep kidolgozása, megélése zajlik. A fiatalnak ebben az időszakban kell magabiztosságot szereznie abban, hogy képes hatékonyan megoldani azokat az új kihívásokat, amiket eddig esetleg nem ő oldott meg. Fontos, hogy ezekről bizonytalanságokról beszélni tudjon egymással szülő és gyermeke, hogy tudja a szülő biztatni, tanácsokat adni, de nem feltétlenül helyette megoldani. Tehát egy kényes egyensúly kialakítása a cél, amelyben az engedés és a hagyás is jelen van, de tulajdonképpen minden életszakaszban ez történik, hiszen amikor a gyermekünk még tipegőként fel akart mászni a játszótéren a kicsit magasabb mászókára, akkor sem az volt a jó stratégia, hogy nem engedtük, hanem ha ott voltunk elérhető távolságban, így biztosítva, hogy megélhesse milyen egyedül mászni.
Mit tehet a szülő, akit felemészt a gyermek elköltözése miatti fájdalom?
Első lépésként fontos, hogy a szülő ezt saját problémaként, nehézségként azonosítsa, és ne „lejátssza” a felnőtt gyerekkel, hiszen a fentiekben már említett elárasztó segítségnyújtás mellett a másik véglet, amikor a szülő elengedési nehézségei abban nyilvánulnak meg, hogy saját rászorultság túlzott hangsúlyozása történik. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a szülők segítése, támogatása ne lenne fontos, de azért találkozhatunk olyan esetekkel, amikor ez az igényt inkább egy elengedési nehézség táplálja. Pl. a szülő minden „kis” problémájával is az elköltözött gyermekét keresi, hívja a megoldásban segítségül. Vannak azonban olyan egyedül maradó szülők is, akik valóban nagyon nehezen találják a helyüket a megváltozott viszonyok között, nagyon kiüresedettnek, célt vesztettnek érzik magukat, ami, ha hosszabb ideig fennáll, akkor depresszív állapotot hoz létre. Fontos szempont, hogy van-e a szülő(k) körül minőségi szociális háló, tehát barátok, rokonok, akikkel rendszeresen van kapcsolatuk. A társas támogatás nagyon erős védőfaktor ezekben az időszakokban. Egyrészt azért, mert esetleg láthatja, hogy mások, hogy birkóznak meg a megváltozott élethelyzettel (tehát egyfajta mintakövetés), másrészt a felszabadult idő okozta űrt is könnyebb így kitölteni. Ha azonban nincs ilyen szociális háló, nem sikerül ezt a reményvesztett állapotot néhány hónap elteltével sem enyhíteni, fontos szakember, pszichológus segítségét kérni.
A szülők hogyan élvezhetik ki visszanyert szabadidejüket?
Ebben sokat segít a tudatos tervezés, a pár együttgondolkodása. Hiszen fontos, hogy egyénileg is, és mint pár is találjanak olyan tevékenységeket, melyeket élvezettel, odaszentelődéssel tudnak végezni. Van, aki azt gondolja át ilyenkor, hogy korábban milyen tevékenységek okoztak örömöt, van, aki pedig inkább arról az oldalról közelít, hogy mi az, amit mindig is ki szeretett volna próbálni, de soha nem volt rá ideje, energiája. Hasznos lehet annak átgondolása is, hogy korábban mi okozott örömöt, az egész apró dolgoktól (pl. olvasni a napsütésben, a szabadban) a nagyobb dolgokig (pl. fürödni a tengerben). A szociális háló fontossága miatt a korábbi, mostanra lehet, hogy már kicsit megfakult baráti kapcsolatok felélesztése is nagyon pozitív hatású.
Hogyan kezeljük azt, amikor a gyerek végre hazatér, vendégségbe?
Fontos, hogy ezek a találkozások ne kikényszerítettek és kötelezőek legyenek. Fontos, hogy a kölcsönös egymás iránti kíváncsiság is megjelenjen, tehát amellett (vagy akár a helyett), hogy pl. az anya ilyenkor 6 fogásos ebédet csinál (bár nyilván annak minden hazatérő gyerek örül, ha az ismerős ízek köszöntik), maradjon idő beszélgetni, vagy régi-új tevékenységet együtt is csinálni.
A cikk Fülöp Emőke, PhD közreműködésével készült.
Tetszett ez a cikk? További érdekes és hasznos tartalmakért iratkozzon fel hírlevelünkre itt!