Panaszoktól a diagnózisig
Gyanúra adhat okot a kezelésekre nem reagáló csontfájdalom, a lábba vagy karba kisugárzó fájdalom (az esetleges idegre gyakorolt nyomás miatt), vagy akár a bénulás is. Sajnos ezek a tünetek nem specifikusak, akár porckorongsérv vagy egy csontritkulás okozta törés is kiválthat ilyen jellegű panaszokat.
Alapvetően elmondható, hogy amennyiben idősebb korban jelentkezik egy fájdalom, és az nem reagál a konvencionális kezelésekre (gyulladáscsökkentő, gyógytorna, fizioterápia), akkor feltétlen érdemes továbblépni. Ezt a kivizsgálási folyamatot sok esetben a háziorvos, neurológus, ortopéd, reumatológus szakorvos karolja fel és indítja el, majd többnyire gerincsebész folytatja a kivizsgálást. Ennek részeként készülhet röntgen, illetve MRI felvétel, továbbá indokolt esetben biopszia, azaz szövetmintavétel is.
Míg a primer, azaz az eredendően a gerincben keletkező daganatok száma viszonylag alacsony, addig a metasztázisos (áttétes) gerinctumorok egyre nagyobb számban fordulnak elő hazánkban is, mivel a más szervben keletkező rosszindulatú daganatok – mint nagy kiterjedésű szervre – a gerincbe gyakran adnak áttétet. A legtöbb esetben a kiindulási pontok ilyenkor a tüdő-, az emlő-, és a tápcsatornai daganatok.
Ahogy azt a specialistától megtudtuk, az orvostudomány és a technika fejlődésének hála a gyógyulási esélyek most már sokkal jobbak. Míg 10-20 évvel ezelőtt a medián túlélés viszonylag rövid volt, azaz a diagnosztizált betegek fele 5 hónappal a diagnózis után életét vesztette, most már – a jól célzott kemo-, sugár-, és sebészeti terápiás kezelések kombinációjának köszönhetően – ez megsokszorozódott.
A túlélési esélyeket természetesen befolyásolja, mennyire korán ismerik fel a betegséget, és milyen daganattípusról van szó. Meghatározó a kezelés sikere szempontjából az is, hogy még járóképes állapotban van-e a beteg, vagy már ágyhoz kötött (például törés vagy bénulás miatt), hisz a kezelések nagy részének alapfeltétele a mozgásképesség.
A primer gerincdaganatok rendszerint lassan nőnek, de nehezen gyógyíthatók
Összességében a primer daganatokról elmondható, hogy a műtét sikerétől, kivitelezésétől függetlenül nagyon nagy a kiújulás veszélye, körülbelül 50 százalék.
“Volt olyan páciens, akit hússzor kellett műteni. Soknak tűnik, de az emberi szervezet csodálatos, sok mindent kibír. A pszichének megterhelőbb, az fárad el inkább.”
|
A rosszindulatú primer gerincdaganatok egy része lassú növekedésű, akár 10 év is lehet a kialakulásuk. Így sokszor akkor fordul csak a beteg orvoshoz, amikor már a daganat elér egy kritikus nagyságot, és nyomást gyakorol valamire (például egy idegre), tehát panaszt okoz. Ekkor a sebészeti terápiás cél a teljes eltávolítás (ép határszélek hagyásával), ami más szervekhez képest jóval nehezebben kivitelezhető az idegek miatt. Növekedés szempontjából olyan primer daganatok is léteznek, amelyek – hasonlatosan a metasztázisos gerincdaganatokhoz – némileg gyorsabban nőnek, ezáltal hamarabb váltanak ki tünetet.
Kezelés szempontjából két alapvető típust különítünk el: amelyek jól és amelyek egyáltalán nem reagálnak a kemo- és sugárterápiára – ez utóbbi eseteknél csak a sebészeti terápia jelent megoldást.
Egy 13 éves kislánynál hasi fájdalommal kezdődtek a panaszok, majd többek között magasvérnyomás jelentkezett. A tünetek egy ennyi idős gyermeknél meglehetősen szokatlanok voltak, kivizsgálás indult. A csigolyánál daganat, ewing sarcoma igazolódott. (Ez a daganattípus jól reagál a onkológiai terápiákra, így a jól működő protokoll szerint előbb elő kemoterápia, sebészi beavatkozás, majd ismét kemoterápia, végül szükség szerint sugárkezelés történik.) A diagnózist követően megtörtént a kemoterápia, majd a műtét, amely során a vese érintettsége miatt az egyiket eltávolították. A protokoll végére érve eredményes volt a kezelés, azóta is tünetmentesen éli az életét a páciens.
|
Összevetve a primert a metasztázisos gerincdaganatokkal, fontos különbség, hogy a sebészi beavatkozás a primer daganatoknál mindig az elsődleges terápia, míg az áttétes eseteknél az első az onkológiai kezelés.