„Nem a gazdagok privilégiuma lesz” - a HVG interjúja Dr. Csernavölgyi Istvánnal

Hamvay Péter, a HVG újságírója a kórházfejlesztés mellett többek között arról is kérdezte Dr. Csernavölgyi István vezérigazgatót, hogy ki veheti igénybe szakkórházunk szolgáltatásait közfinanszírozott formában, milyen a magyar egészségügy helyzete, illetve milyen lesz a jövő orvoslása. Az alábbiakban közöljük a teljes beszélgetést.

Hamvay Péter: Többször nyilatkozott úgy, hogy klasszikus kórházat építenek. Mit jelent ez pontosan, és mekkora volumenre kell gondolnunk?

Dr. Csernavölgyi István: Komplex kórházi ökoszisztémát építünk, amely a sürgősségi kaputól az aktív járó- és fekvőbeteg-ellátáson és az intenzív osztályon át a rehabilitációig terjedő ívet jelenti. Az eddigi 7 műtő helyett 17 lesz, a 150 ágyat pedig 250-re bővítjük, és 20 ágyas intenzív osztály szolgálja majd a betegbiztonságot.

H.P. Miért szánták el magukat erre? Fejleszthették volna csupán a mozgásszervi centrumukat, nyilván rentábilisabb lenne.

Cs. I. Nem akarok nagy szavakat használni, de a küldetésünk része, hogy népegészségügyi problémák megoldásában is jó példát mutassunk, és bebizonyítsuk, hogy lehet jóval szélesebb körű és nagyobb progresszivitású a magánegészségügy. Bár rentabilitásban és fenntarthatóságban kell gondolkodnunk, nem lehet e szempontoknak alávetni a betegbiztonságot. Márpedig a sürgősségi és az intenzív osztály működtetése azt jelenti, hogy a legváratlanabb helyzetekre is fel kell készülni, még akkor is, ha ennek működtetése rendkívül költséges. Csak a példa kedvéért: a térd- és csípőműtéteket is nagyobb biztonságban tudjuk elvégezni klasszikus kórházi háttérrel. Lesz kardiovaszkuláris centrumunk, sebészeti és onkológiai problémákra is reagálni tudunk a jövőben.

H.P. Eddig is élesen szétválasztották a magán- és az államilag finanszírozott ellátást, hogy lesz ez az új kórházban?

Cs. I. Már az ajtón belépéskor különválnak majd a betegutak, így térben és humán erőforrásban is teljesen el lesz választva a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) finanszírozta és a magánellátás.

H.P. Miben különbözik majd a magánellátás, gondolom, az lesz a magasabb színvonalú?

Cs. I. A páciensek ellátása nem lehet a finanszírozás függvénye. A gyógyítás színvonala nem különbözhet. Az eltérés bizonyos körülményekben jelenhet csak meg, a komfort, az orvos, az időpont és a helyszín választásában.

H.P. Ki veheti igénybe majd tajkártyával, ingyenesen a Királyhágó utcai kórházuk szolgáltatásait?

Cs. I. Azokon a területeken, ahol az állami társadalombiztosítás által finanszírozott ellátást nyújtjuk, ahogy eddig, a jövőben is tajkártyával igénybe vehető a hozzáférés, csak éppen teljesen megújult, XXI. századi környezetben.

H.P. Jó, hogy kettéválik a magán- és az állami finanszírozás, de igazságtalan az is, ha én mondjuk a térdműtétemet önöknél végeztetem el, akkor mindent az utolsó fillérig a saját zsebemből kell állnom, mintha nem is fizetnék járulékot, pedig ezzel tehermentesítem az állami ellátást. Miért nem száll be a NEAK a magánellátásba, és miért nem köthetek kiegészítő biztosítást a jobb állami szolgáltatásokért?

Cs. I. Ez fontos kérdés, számos helyen működik, hogy az állampolgár a befizetései után kap egy alapcsomagot, ezt nevezzük közfinanszírozott ellátásnak, és mellé van lehetősége kötni kiegészítő biztosítást. Az ördög a részletekben rejlik, hiszen el kell dönteni, hogy a kiegészítő biztosítás csak a komfortra vonatkozik-e (például egyágyas szobára, a la carte étkezésre), vagy pedig a hozzáférés tartalma (orvosválasztás, robottechnika) is beletartozik-e. Ha az alapcsomag elég széles, akkor nem sérül a szolidaritáson alapuló egészségügyi ellátás elve. A kiegészítő biztosítással a rendszerbe további források kerülhetnek, például a magánbiztosítások, az egészségpénztárak öngondoskodó megtakarításai.

H.P. Ez politikailag nyilván kényes ügy, nem kevésbé kényes, hogy a magánellátótól vásároljon kapacitást az állam. Erről mi a véleménye?

Cs. I. Az államnak és a betegnek is hasznos, ha a magánellátók bevonódnak az ellátórendszerbe. Ha az állam támogat egy olyan kórházfejlesztést, mint a miénk, azzal valójában az adófizetőknek spórol. Hiszen ezzel jelentős magántőkét hoz be a rendszerbe, és nem a beruházás teljes költsége marad az állam terhe, ez logikus és költséghatékony megoldás.

H.P. A Budai Egészségközpont esetében a 62 milliárd forint beruházási költségből 26 milliárdot az állam ad, ami nem csekély összeg. De mennyibe kerülne az államnak egy ilyen kórház felépítése és fenntartása?

Cs. I. A jelenlegi finanszírozási környezet alapján nem elsősorban üzleti logika mozgat bennünket, ez talán érthető az előbb elmondottakból. Hosszú távon gondolkodunk, így több generáción átívelő egészségügyi szolgáltatást nyújtunk. Hiszünk abban, hogy a finanszírozás idővel rendeződik, és erősödik az öngondoskodás is. A járóbeteg-ellátási magánköltések mintegy negyven százalékát ugyanis már az egészségpénztári megtakarításokkal és biztosításokkal finanszírozzák a páciensek. Így tehát nem egyszerűen szolgáltatásvásárlás jelenti a kiutat, hanem az, hogy a kiegészítő biztosítások révén az állami ellátásba is jut magánpénz, illetve az állami támogatás fejében a magánszolgáltatók képesek lesznek nagyobb arányban népegészségügyi feladatokat ellátni. Ez a rendszer várhatóan nem holnap valósul meg, de mi azért építünk kórházat, mert hiszünk abban, hogy ez a modell a következő években életre kel.

Hogy a konkrét kérdésre is válaszoljak: ha az államnak most kellene felépítenie egy közfinanszírozott tevékenységünkhöz hasonló, kizárólag komplex gerincgyógyászattal foglalkozó kórházat, benne a megfelelő háttérfunkciókkal, intenzív osztállyal és egyebekkel, az a szóban forgó állami támogatás többszörösébe kerülne. Emiatt is mondom, hogy az állam részéről logikus és költséghatékony az együttműködés a magánszolgáltatókkal.

H.P. Nem kétlem, hogy biztosításos rendszerben gondolkodnak, de annyi rémtörténetet hall az ember a sürgősségi ellátásról, az egész éjszakás várakozásokról, hogy azt gondolom, akár a felső középosztály is eltarthatja a sürgősségi osztályukat, ha a saját zsebéből kell fizetnie is az ellátásért.

Cs. I. Bízunk abban, hogy az állami és magánbiztosítások fejlődésével ezek a kiemelt ellátások nem lesznek kizárólag a gazdagok privilégiumai.

H.P. Sokszor mondjuk, hogy rossz a magyar egészségügy, hogy összeomlik, vagy már össze is omlott. Ön, aki mindkét rendszerben dolgozott, hogy látja a hatékonyságát?

Cs. I. Már nem az állami ellátásban dolgozom, így nem tisztem azt megítélni, de ismerem a nehézségeit és tisztelem az erőfeszítéseit. A nyilvános megbetegedési mutatók elég pontosan kijelölik a feladatot. Külföldön is súlyos probléma az elöregedés, az orvoshiány, a brutálisan drága modern orvoslás finanszírozása. Ha csak a szűkebb szakmámra gondolok, elmondhatom, hogy Magyarországon is széles körben elérhetők a katéteres szívműtétek, ahogy neurológiában vagy onkológiában is sok esetben világszínvonalú eszközparkkal rendelkeznek a kórházak. Hangsúlyozom, hogy a magyar orvosok, kutatók, szakdolgozók tudástőkéje kiemelkedő színvonalú. Alig több mint egy évtized alatt például a szívkatéterezések száma a sokszorosára emelkedett. A magyar akut infarktusellátás nemzetközi összevetésben is rendkívül jól szervezett és kiemelkedő. Ezek hatalmas eredmények. Használjuk a robotikát és a mesterséges intelligenciát is. Az egészségügyben ugyanakkor nem minden a hatékonyság: amennyiben a magánegészségügy bizonyos hiánypótló területeken bevonódik, a szakmai protokollok betartását szigorúan ellenőrizni kell, nem megengedhető, hogy a gyógyítást üzleti és marketingelemek mozgassák.

H.P. Milyen lesz a jövő orvoslása?

Cs. I. A robbanásszerű technológiai fejlődés mellett egyre fontosabb lesz a megelőzés és az öngondoskodás. Ebben az egészségügynek és maguknak az állampolgároknak is van felelősségük. Muszáj elmenni szűrésekre, és a hétköznapokban is felelősen kell törődni az egészségünkkel. Az AI szerepe megkérdőjelezhetetlen, hiszen olyan mennyiségű információt és adatot képes feldolgozni, amire eddig nem volt mód. Várhatóan egy-egy betegség kapcsán jóval pontosabban meg tudjuk majd mondani, milyen terápiák lehetnek sikeresek. Csak a példa kedvéért: a térdműtéteknél statisztikailag bizonyítható, hogy jobb hatásfokot lehet elérni robottal, így nem véletlen, hogy ott vezettük be elsőként. Nekünk is van a radiológia területén saját AI-fejlesztési projektünk. De attól óvnék mindenkit, hogy azt higgye, az orvost felválthatja a technológia. A személyes vizsgálatot, a személyes kontaktust nem helyettesítheti az adatalapú mesterséges intelligencia. A döntést egy gondolkodó, érző individuumnak kell meghoznia, nem pedig egy komputernek. A gyógyítás lényegét, a beteg javát sem gazdasági, sem technológiai, sem marketingszempontok nem írhatják felül.

Forduljon szakembereinkhez!

A Budai Egészségközpontban öt helyszínen több mint 300 neves szakorvos magánrendelését keresheti fel mintegy 45 szakterületen. A személyre szabott ellátásról képzett, hosszú ideje együtt dolgozó szakembergárda gondoskodik. 24 év tapasztalatait és több mint 450.000 ügyfelünk visszajelzéseit figyelembe véve folyamatosan azon dolgozunk, hogy a hozzánk fordulók számára igényeik és idejük tiszteletben tartásával a lehető leghatékonyabban szervezzük meg a gyógyító tevékenységet.