Mit tehetünk a székrekedés ellen? – Szakorvosi tanácsok Dr. Koncz Zsuzsától

Valóban az a normális, ha mindennap van székletünk? Mit együnk, mennyit igyunk, hogy ne küzdjünk székrekedéssel? Érdemes rostkiegészítőt vagy probiotikumot szedni? Tényleg elősegítheti a vastagbélrák kialakulását? Gyakran felmerülő és fontos kérdések ezek. Dr. Koncz Zsuzsa PhD, egészségközpontunk gasztroenterológusa, belgyógyásza közérthetően összefoglalta a tudnivalókat a székrekedés kapcsán.

„Mi számít krónikus székrekedésnek?”

A Róma IV. nevű szakmai kritériumrendszer alapján akkor beszélünk krónikus székrekedésről, ha a probléma legalább három hónapja fennáll, és az elmúlt fél évben heti többszöri gyakorisággal jelentkezett.

Jellemző tünetei közé tartozik…

• heti háromnál kevesebb spontán székletürítés,
• székelés során erőlködés szükséges,
• kemény, bogyós a széklet,
• székelés után úgy érezzük, nem sikerült teljesen kiüríteni a székletet.

Az alkalmi székrekedés ezzel szemben átmeneti jelenség – gyakran étrendi változás, utazás, stressz vagy folyadékhiány váltja ki.

„Az a normális, ha minden nap van székletem?”

Nem feltétlenül. A normális székletürítés gyakorisága egyénenként változó: napi háromtól heti háromig minden előfordulás normálisnak tekinthető, ha a székelés nem jár panasszal. Valójában nem a heti székletszám a legfontosabb, hanem az, hogy a székletürítés fájdalommentes, erőlködés nélküli és kielégítő legyen.

„Mennyire gyakori a krónikus székrekedés? Kit érint leginkább?”

A lakosság 15–25%-a küzd a problémával: leginkább a nők, az idősebbek, az ülő életmódot folytatók vagy a mozgáskorlátozottak. Bizonyos gyógyszerek (pl. antidepresszánsok, opioid típusú fájdalomcsillapítók, stb.) hosszantartó szedése, a mozgás és folyadékhiány valamint egyes társbetegségek (pl. cukorbetegség, pajzsmirigy-alulműködés) fokozzák a székrekedés kialakulásának kockázatát.

„Mikor érdemes orvoshoz fordulni?”

Több tényező is indokolhatja az orvos felkeresését:

• ha a székrekedés 3 hónapnál tovább fennáll,
• ha újonnan jelentkezik, különösen 45-50 éves kor felett,
• ha véressé válik a széklet,
• ha fogyás, vérszegénység vagy erős hasi fájdalom is társul a székrekedéshez,
• ha a házi praktikák és az életmódbeli változtatások nem segítenek.

„Mi okozhat székrekedést?”

Egyfelől befolyásolhatja a székletet az életmód és az étrend: hozzájárulhat a székrekedés kialakulásához az alacsony rostbevitel, a kevés folyadék, illetve a rendszertelen étkezés. A mozgáshiány sem tesz jót, mivel lelassul általa a bélmozgás.

A stressz, pszichés tényezők az általuk okozott bél-agy tengely zavara miatt szintén negatívan  hatnak a székelésre. A stressz befolyásolhatja ugyanis a bélidegrendszert és a mikrobiomot, fokozhatja a székrekedést vagy IBS-szerű tüneteket okozhat. Nem mindig elsődleges ok, de meglévő panaszokat súlyosbíthat. Relaxációs technikák (légzőgyakorlatok, meditáció) vagy pszichológiai támogatás segíthetnek a stressz által okozott probléma kezelésében.

Kevésbé ismert a gyógyszerek szerepe. Mellékhatásként székrekedést válthatnak ki például az opioid fájdalomcsillapítók, az antidepresszánsok, az antikolinerg szerek és a vas- vagy kalciumkészítmények is.

Ezenfelül egyes betegségek is eredményezhetnek székrekedést: például a pajzsmirigy alulműködés (hypothyreosis), a cukorbetegség, a Parkinson-kór, a sclerosis multiplex, az irritábilis bél szindróma (IBS) vagy egyes daganatok.

„Mit egyek, hogy ne legyen székrekedésem?”

Napi 25–30 g rost bevitele (zöldség, gyümölcs, hüvelyesek, teljes kiőrlésű gabonák), továbbá az oldható rostok (pl. zab, útifűmaghéj) fogyasztása hatékonyan lazítja a székletet. 

Fontos gyakorlati tudnivaló, hogy a puffadás elkerülése érdekében a rostbevitelt fokozatosan kell növelni, nem szabad hirtelen nagy mennyiségű rostfogyasztásra áttérni! A másik, amire figyeljünk, az az elegendő folyadékbevitel: a rost ugyanis csak megfelelő hidratáltság mellett képes kifejteni jótékony hatását.

Vannak azonban kerülendő ételek is: ilyenek a feldolgozott, zsíros és cukros élelmiszerek.

„Mennyit igyak, hogy ne legyen székrekedésem?”

Általánosan napi 1,5–2 liter víz fogyasztása javasolt (férfiak esetében 2,5 liter), ez azonban lehet több is. A szükséges mennyiség jelentős mértékben függ a testtömegtől, a kortól, a fizikai aktivitástól és a környezeti hőmérséklettől. (Az idősebb kor, a nagyobb fizikai aktivitás, a meleg, a nagyobb testtömeg növeli a szükséges folyadékmennyiséget.)

A hidratáltsági állapotunkról a szomjúságérzeten túl a vizeletünk színe és mennyisége is árulkodik. (Ezek jól reagálnak már a testtömeg 2%-át meghaladó folyadékvesztésre is.) Amennyiben a vizelet sötétebbé válik és kevesebb lesz, az megbízhatóan jelzi, hogy nem ittunk eleget. 

„Tényleg segít a mozgás a székrekedésen?”

A rendszeres testmozgás (pl. napi séta, kocogás/futás, kerékpározás, úszás, jóga) serkenti a bélperisztaltikát, már napi 30 perc aktív mozgás is hasznos lehet. Az ülő életmód jelentős rizikófaktor, különösen irodai dolgozóknál.

„Ha székrekedésem van, nagyobb az esélyem a vastagbélrákra?”

Nem bizonyított, hogy a krónikus székrekedés önmagában rizikófaktora a vastagbélráknak, de tartós panasz esetén fontos a kivizsgálás a háttérben megbúvó szervi ok kizárása érdekében. Ötvenéves kor felett javasolt a szűrő kolonoszkópia, különösen, ha a családban előfordult már vastagbéldaganat.

„Szedhetek hashajtót székrekedésre? Milyen modern kezelési lehetőségek léteznek?”

Gyógyszeres kezelés csak az életmódváltás után indokolt. A hashajtók ugyanis bár rövid távon biztonságosak, tartós használatuk azonban elektrolitzavart, béltónus-csökkenést okozhat vagy hozzászokáshoz vezethet.

Több típusú hashajtószer ismert, melyek többsége vény nélkül kapható a patikákban:

• Térfogatnövelő hashajtók (pl. útifűmaghéj, methylcellulóz): ezek a rostok vízmegkötő képességével növelik a béltartalom térfogatát, ezáltal serkentik a bélperisztaltikát.
• Ozmotikus szerek (pl. makrogol, laktulóz, magnézium-szulfát): a bélben vizet tartanak vissza, ezzel lazítják a székletet,
• Bélfal stimulánsok (szenna, bisacodyl),
• Kenő és lágyító (lubrikáns, emolliens) hashajtók (pl. glicerines kúp, paraffin olaj): a széklet felületét síkossá teszik, megkönnyítik az áthaladást.
• Bélmotilitást fokozó, a bélmozgások idegi szabályozására ható, modern, vényköteles szerek (pl. prucaloprid hatóanyagú szerek) – ez kifejezetten krónikus székrekedésre engedélyezett, modern terápia.

Alapvető a kezelésben a rost- és folyadékbevitel beállítása (esetleg rostkiegészítők szedése). Alkalmazhatók modern gyógyszerek a bélmozgás (bélmotilitás) fokozására, illetve 
biofeedback terápia is, amennyiben a székrekedés hátterében igazoltan a medencefenék diszfunkciója áll. A leghatékonyabb megoldás azonban a személyre szabott, komplex kezelés.

„Érdemes szednem székrekedésre probiotikumot vagy valamilyen rostkiegészítőt?”

Egyes probiotikumok javíthatják a bélflóra egyensúlyát, így enyhíthetik a székrekedést, de a hatás törzsspecifikus, és nem mindig egyértelműen kiszámítható. A rostkiegészítők (pl. útifűmaghéj) bizonyítottan hasznosak, ha a táplálkozásból hiányzik a megfelelő rostbevitel.

„Miért menjek el orvoshoz a székrekedéssel?”

Sokan szégyellik, bagatellizálják a panaszt, vagy túlzottan támaszkodnak az „önkezelésre” (hashajtók, otthoni praktikák). Krónikus székrekedésnél azonban javasolt felkeresni egy gasztroenterológus szakorvost, hisz a specialista időben felismerheti a súlyos szervi okokat, kizárhatja a daganatot, és biztonságos, tartós megoldást ajánlhat a betegnek.

Fontos tudni, hogy a legtöbb eset időben elkezdett életmódváltással, étrendi korrekcióval rendezhető. Türelemre azonban szükség van, hisz a székrekedés kezelése legtöbbször nem gyors megoldás kérdése, hanem életmódbeli odafigyelést igényel. Megfelelő étrenddel, mozgással, folyadékbevitellel és – szükség esetén – szakorvosi irányítással a legtöbb beteg tartós javulást érhet el.