„Nem tökéletes életmódterv kell, hanem követhető rutinok” – Interjú Dr. Kovács Adrienn belgyógyásszal

Amikor valaki hosszú ideje küzd megmagyarázhatatlannak tűnő panaszokkal, sok esetben az összefüggések átfogó vizsgálata segíthet a folyamatok előremozdításában. Dr. Kovács Adrienn belgyógyásszal arról beszélgettünk, hogyan lehet fontos támogatója a holisztikus szemlélet a gyógyulásnak, és milyen apró, hétköznapi lépésekkel lehet visszatalálni az egészségesebb napi rutinhoz.

A holisztikus szemlélet fontos vezérfonala a gyógyító munkájának. Mit jelent ez pontosan?

 – Manapság ez egy nagyon felkapott szó, és emiatt nehéz is jól definiálni. Nekem a holisztikus szemlélet azt jelenti, hogy az embert egyben kell vizsgálni. Mindig figyelembe kell venni a diagnózis-felállításnál és a kezelésnél, hogy a betegségeknek lehet lelki háttere is. Nem állítom, hogy mindennek pszichés oka van, de a mentális állapot igenis sokat számít. Ugyanígy alapvető a diéta és az életmód szerepe is, hiszen nagyon sok betegség mögött hétköznapi életmódtényezők állnak.

A belgyógyász hogyan tud előrelépést hozni egy elakadt betegútnál?

– Az utóbbi időben a felgyorsult fejlődési folyamat nyomán egyre inkább specializálttá vált az orvoslás, aminek rengeteg haszna van. De hátránya is akad. Előfordulnak ugyanis olyan esetek, amikor a beteg felkeres számos specialistát, kap részmegoldásokat, a szálak azonban nem futnak össze, tehát elmarad az igazi áttörés az állapotában. Ilyenkor egy belgyógyász sokat segíthet, hogy összeálljon a kép: megvizsgálja, hogyan kapcsolódnak egymáshoz az eltérések. Azaz lényegében a mi dolgunk az integráció. Összefogjuk a beteghez kötődő szálakat, és új megvilágításba helyezzük a panaszokat, a már meglévő vizsgálati eredményeket. Arra törekszünk, hogy a beteg hatékonyan jusson el a megfelelő szakterülethez. Összegezve a cél tehát, hogy egy támogató, megértő közegből a páciens egyértelmű tanáccsal, útmutatással távozzon, ami hatékonyan segíti a gyógyulását. 

Milyen tünetekkel, problémákkal találkozik a leggyakrabban a belgyógyászati rendelésen?

– Legnagyobb számban „megfoghatatlannak tűnő” emésztési panaszokkal (puffadás, székrekedés vagy hasmenés, reflux) érkeznek a betegek. Ezeknél sokszor nehezen fejthető vissza a kiváltó ok, és több irányba is elmehet a kivizsgálás. Belgyógyászként el tudjuk indítani az alap kivizsgálást, ki tudjuk jelölni, merre érdemes továbbmenni. Ezenfelül sokszor felbukkan a rendelésen a gerincfájdalom, a derék- és hátfájás is. Utóbbiaknál nem törvényszerű, hogy mozgásszervi ok bújik meg a háttérben. Felmerül a terhelhetőség, az alvás, a stressz és az életmódbeli tényezők panaszok intenzitására gyakorolt befolyásoló hatása is.

Fontos küldetése a krónikus betegségek megelőzése és a regeneráció támogatása is. Hol csúsznak félre a legtöbben Ön szerint?

 – Ha néhány dolgot kell kiemelni: az alvás, a napi ritmus, az étkezés és a testmozgás terén. Ezek azok az alapok, ahol a legkönnyebben kibillen az egyensúly – és egyben ezek azok, ahol már kis lépésekkel is lehet javulást elérni. 

Javasolna néhány könnyen kivitelezhető, kicsi, mégis fontos lépést?

 – A lényeg, hogy ne „tökéletes életmódtervet” akarjunk összeállítani, hanem követhető rutinokat alakítsunk ki. Fokozatosan építkezzünk, és kezdjük kicsiben, egyetlen dologgal, így tarthatóbb a folyamat. Például az alvásnál jelentős lépés a képernyőhasználat mellőzése a lefekvés előtti órákban, vagy ha ez nem megy, akkor használjunk kékfény-szűrőt. Az étkezésnél nem drasztikus tiltólistákkal kell kezdeni, inkább apró, egészséges cserékkel. Például a feldolgozott, adalékanyagokkal teli élelmiszereket helyettesítsük mentes, természetes alternatívákkal. A mozgás vonatkozásában pedig elég napi 30 perc is (ha rendszeres) a pozitív változáshoz. És az is nagyon sokat számít, ha találunk egy jó közösséget (pl. túracsoportot), amellyel együtt lehet mozogni. Ez hatalmas motivációt adhat: egy szervezett edzés vagy túraközösség segít, hogy ne egyedül kelljen „átvinni a falon” az életmódváltást. 

Mennyire fontos, hogy a természetben mozogjunk?

 – A természetben töltött idő nagyon értékes. Több szinten is támogat: jó levegőn vagyunk, fizikailag jót tesz, mentálisan kikapcsol. Mindemellett a bioritmusunk megfelelő beállításában is szerepet játszik, hiszen a természetes fény hat a tobozmirigy szabályozására is. Úgy látom, hogy egyre többen ismerik fel ennek a jelentőségét. Ideális esetben egyébként ez is az „alapműködés”, az egészséges napi rutin része, bár – szó, ami szó – a városban nem könnyű ezt napi szinten megoldani.

A PhD-kutatása az anyagcseréhez és a diabéteszhez kötődik. Miről szól pontosan?

 – A Semmelweis Egyetemen zajlik a kutatás, Prof. Dr. Hosszúfalusi Nóra a témavezető, az ő szakmai iránymutatásával készítettük a vizsgálatot. A cukorbetegség egy kevésbé ismert típusával, a ketózisra hajlamos 2-es típusú diabétesszel foglalkozunk. Ez a forma bizonyos tulajdonságaiban keveri az 1-es és a 2-es cukorbetegség jellemzőit. Azért nagyon fontos az azonosítása, mert más a kezelése, mint a többi típusnak. A cél tehát kifejezetten a diagnosztika pontosítása, segítése, hogy hatékonyabban ismerjük fel ezt a altípust, és ne automatikusan a „klasszikus” sémák szerint induljon a hosszú távú kezelés.

Mi a legnagyobb terápiás gyakorlati „csapda” ilyenkor?

 – Az, hogy gyakran akut anyagcsere-kisiklással indul, tehát az 1-es típushoz hasonlóan fedezik fel. Ilyenkor inzulinra szorulnak a betegek, viszont nem úgy, mint egy klasszikus 1-es típusnál: sokszor csak átmenetileg van szükség intenzív inzulinterápiára, egy idő után azonban át lehet állítani a beteget akár tablettás kezelésre is. Ennek óriási jelentősége van a beteg életminősége szempontjából.

Milyen betegcsoportnál fordul elő gyakrabban a ketózisra hajlamos kettes típusú diabétesz?

 – Általában idősebbeknél alakul ki, és az elhízás is egy fontos tényező. A pontos okát sajnos még nem tudjuk: van saját inzulintermelésük, mégis súlyos anyagcsere-kisiklással kerülnek a diabetológushoz, és az inzulin hatékonysága sem megfelelő a szervezetükben. Viszont, ha túl vannak az akut fázison, a lefolyás sok tekintetben a 2-es típushoz hasonlít.