„A hazai magánegészségügy vonzó alternatíva” – Interjú Dr. Csernavölgyi Istvánnal

A Budai Egészségközpont vezérigazgatóját az UNI in&out újságírója kérdezte arról, hogy milyen szempontok alapján választanak ma munkahelyet az egészségügyben dolgozók.

A Budai Egészségközpont az egyik legmeghatározóbb magánegészségügyi szereplő Magyarországon. Melyek azok a sajátosságok, amelyek megkülönböztetik önöket a versenytársaktól? Miben erősek?

A magánegészségügyi piac egyik legátfogóbb járóbeteg-szakellátás portfólióját kínáljuk, amelynek a zászlóshajói a mozgásszervi szakterületek. Büszkék vagyunk arra is, hogy intézményünk részeként működik (a legmagasabb progresszivitási szinten) az Országos Gerincgyógyászati Központ, amely a gerincgyógyászat, gerincsebészet országos referenciaintézményeként nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is meghatározó jelentőségű. Ezenfelül kiemelkedő a privát fekvőbeteg részlegünk, a vállalategészségügyi szolgáltatás-palettánk, illetve a szűrőprogram kínálatunk is. (Évente 6000 szűrővizsgálatot végzünk, és ezzel piacvezetők vagyunk a komplex menedzserszűrések területén.) A magánintézmények között egyedülállónak számít az intenzívosztályos hátterünk, a revíziós protetikai centrumunk, az urológiai lézeres eszközparkunk is. Az utóbbi évben a robotsebészeti fejlesztések (gondolok itt a csúcstechnológiás térdprotetikai robotasszisztált műtétre) kaptak különösen nagy hangsúlyt. Továbbá, ami a legfontosabb, elindult az az egyedülálló, nagyívű kórházfejlesztési projektünk, amely magas progresszivitású, országos szintű ellátást képes majd biztosítani a gerinc- és mozgásszervi problémákkal küzdők számára. Mindemellett innovatív és inspiratív szakmai műhelyként is szolgál majd reményeink szerint a jövő orvosai és egészségügyi szakemberei számára is.

Szerintem megkülönböztet minket az igen élénk versenypiacon a tulajdonosi hátterünk, aminek köszönhetően nem a rövidtávú profitkényszer, hanem a hosszútávú, generációkon átívelő, fejlesztés- és betegközpontú szemlélet érvényesül a BEK-ben. Fontos tanulság szerintem minden gazdálkodó szervezetnek, hogy a BEK ezzel a szemlélettel gazdasági szempontból is fenntartható vállalkozás.

A magánegészségügyi szolgáltatók évtizedeken át nem szenvedtek a munkaerőhiánytól, hiszen jóval magasabb bért tudtak fizetni, mint az állami, önkormányzati intézmények. Az orvosi fizetések rendezésével változott-e ez a helyzet? Vagy nem csupán a bérezés az, ami miatt egy orvos számára vonzó munkahely egy privát intézmény?

Úgy gondolom, hogy a vonzerő főként a támogató munkavállaló- és páciensközpontú szemléletünkben rejlik.  A puszta anyagi juttatásokon túlmutat az általunk kínált stabil jövőkép, a technológiai innovációknak, szakmai fejlődésnek teret adó tulajdonosi szemlélet, a minőségi és betegfókuszú ellátásra lehetőséget biztosító ellátási folyamat.

A magánintézményeket sokan a jobb munkakörülmények miatt választják, illetve, mert itt a fiatal orvosokra ugyanolyan felelősségteljes feladatok bíznak, mint az idősebbekre. Ez önökre mennyire igaz?

Bár a gyógyító munkát végző orvosainknak magas szakmai elvárásoknak kell megfelelnie, természetesen az ifjú, fejlődni akaró, elhivatott tehetségekhez is támogató attitűddel viszonyulunk. A szakmai fejlődési lehetőség valóban az egyik mellettünk szóló kulcsfontosságú érv. Az Országos Gerincgyógyászati Központban rezidens program is működik gerincsebészet, gerincgyógyászat, ortopédia és radiológia szakterületen. Évente s így ebben az évben is 5 fő vesz részt benne – reményeink szerint ezt a számot a jövőben növelni tudjuk.

Az egészségügyi szakdolgozók bérezése a közszférában még messze nincs azon a szinten, mint az orvosoké. Számukra milyen lehetőségeket kínál a Budai Egészségközpont?

Az összetartó, támogató, pozitív légkör, a fejlődést biztosító, továbbképzésekre nagy hangsúlyt fektető munkahelyi miliő miatt kivételesen jó és stabilnak mondható az egészségügyi szakdolgozó gárdánk. A tisztességes bérezésen túl az elégedettséghez minden bizonnyal hozzájárul a vezetőségtől kapott megbecsülés és a kiemelkedő munkakörülmények is. Mindemellett kiszámítható egzisztenciális hátteret biztosítunk, illetve – az emberközpontú vállalati kultúra jegyében – odafigyelünk a munka-magánélet egyensúly szem előtt tartására is.

A toborzás mennyire megszokott gyakorlat önöknél?

Aktív és folyamatos gyakorlat, hiszen folyamatosan bővül a szervezetünk, az ellátási, szolgáltatási portfóliónk. Ráadásul a kórházfejlesztés extra erőforrás-fejlesztést is igényel, és ez toborzás nélkül nem lehetséges. 

Ha ma egy orvosnak választania kell a külföldi munkavállalás, a hazai magánegészségügy vagy az állami egészségügyi intézmény közül, melyik mellett milyen érvek szólnak ön szerint?

Ez nagy dilemma, különösen a béremelések és a jogi-etikai környezet radikális változása óta. A külföldi munkavállalás továbbra is igen magas, kiszámítható fizetéseket és jó munkakörülményeket ígér, de jelentős személyes áldozatokat követel: messze a család, a barátok és az otthonos, magyar kulturális közeg. A hazai magánegészségügy azonban vonzó alternatíva a versenyképes fizetések, a kitűnő munkakörülmények és a modern technológiák lehetősége, például a robotasszisztált sebészet miatt. Az állami rendszer ugyanakkor lehetőséget nyújt a teljes spektrumú, életmentő klinikai tapasztalat megszerzésére (ezt egyébként szakmai palettánk, valamint az intenzív terápiás hátterünk miatt részben mi is biztosítani tudjuk), viszont komoly túlterheltséggel és szakdolgozói hiánnyal küzd, ami nagy kihívást jelent a munkavállalók számára. A végső döntés így az egyéni prioritások függvénye: az a kérdés, hogy a szakmai fejlődés, a magas jövedelem vagy a munka-magánélet egyensúlya milyen mértékben fontos az orvos számára.

Mások itt a munkavállalókkal szembeni elvárások, mint az állami egészségügyben? Vannak olyan készségek, amelyek kifejezetten előnyt jelentenek a magánegészségügyben?

Nem tennék különbséget. A magas színvonalú szakmai tudás és gyógyító gyakorlat alapvető. A legfontosabb kiemelendő speciális készség a páciensközpontú szemlélet.  Kiváló kommunikációs képesség szükségeltetik az egészségügyben végzett munkához. Mindezek mellett nem árt a hatékony és rugalmas munkavégzésre való képesség és a csúcstechnológia, legújabb módszerek, beavatkozási technikák ismerete sem.

Hogyan látja, mennyire más a mostani fiatal orvosok, ápolók elvárásai a munkáltatókkal szemben napjainkban a magánegészségügyben (vagy általánosságban az egészségügyben), mint akár 10-20 éve? Mik a tapasztalatok, mik a szempontjaik, amikor munkahelyet választanak?

Nagyon fontos a bűvös munka-magánélet egyensúly. A „Z” generáció (az 1997 és 2012 között születettek) számára ez rendszerint többet nyom a latban, mint a magas fizetés. Ez a hozzáállás gyökeresen eltér a korábbi generációkétól, akik az „első a munka” szemlélet mentén szocializálódtak. A fiatalok a munkahelyi stressz csökkentésére és a kiégés megelőzésére fókuszálnak. De fontosabb manapság a transzparencia, a hitelesség, a kiemelkedő munkakörülmények és természetesen a megbecsülés is.