Hogyan diagnosztizáljuk a cukorbetegséget?

A cukorbetegség (diabétesz) kialakulásában központi szerepet játszik a hasnyálmirigy által termelt hormon, azaz az inzulin. Feladata a test sejtjeinek cukorfelvételre és felhasználásra való „ösztönzése”, ezáltal a vércukorszint csökken és biztosítja a normális anyagcserét. Ha ez a folyamat valahol meghibásodik, akkor beszélünk cukorbetegségről, melynek két fő típusa is van. Az 1-es típusú cukorbetegség döntően a fiatalokat, a 2-es típusú cukorbetegség leginkább az idősebb korosztályt érinti.

1-es típusú cukorbetegség

Az 1-es típusú cukorbetegség során egyáltalán nem, vagy csak kis mennyiségű inzulint termel a szervezet. A betegség nem megelőzhető, mivel kialakulásában a genetikai háttér és eddig ismeretlen tényezők is szerepet játszanak. Naponta több alkalommal szükséges az inzulint pótolni annak, aki 1-es típusú cukorbetegségben szenved, továbbá figyelmet kell fordítania a megfelelő táplálkozásra és testmozgásra.

2-es típusú cukorbetegség

Abban az esetben, amikor a szervezet termel inzulint, de a sejtek érzékenysége csökkent, vagy nem megfelelően reagálnak a jelenlétére, akkor 2-es típusú cukorbetegségről beszélünk. Idővel ebben az esetben is csökkenni fog az inzulintermelés. Ennek a típusnak a kialakulása nagymértékben függ az életmódtól, ezért kockázata jelentősen csökkenthető.

Hogyan előzhető meg a 2-es típusú cukorbetegség?

A 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának esélye jelentősen csökkenthető egészséges táplálkozással és gyakori, rendszeres fizikai aktivitással. A rendszeres testmozgás azért is fontos lépés, mert amellett, hogy számos más módon pozitív hatása van egészségünkre, segíti a testtömeg csökkentését vagy szinten tartását, márpedig a túlsúly egy hangsúlyos kockázati tényező a diabétesz kialakulásában. Nem szükséges nehéz gyakorlatokat csinálni és edzőterembe járni, már az is segít, ha naponta fél órát sétálunk, táncolunk vagy a kertben végzünk kisebb fizikai munkát. A dohányzással való felhagyás szintén csökkenti az esélyét a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának. Azok, akik a dohányzás elhagyásához tanácsokat kapnak, illetve valamilyen készítményt szednek nagyobb eséllyel szoknak le, ezért érdemes szakember segítségét kérni.

Milyen tesztekkel ellenőrizhető, hogy veszélyben vagyunk-e, hogyan diagnosztizálják a cukorbetegséget?

Éhgyomri vércukorérték meghatározása

Ennek a tesztnek az elvégzése előtt a páciens legalább 8 óráig nem ehet és nem ihat (kivéve vizet), ezután megmérik a vércukorszintet, aminek az értéke normális esetben 5,5 mmol/l (millimól per liter). 5,6 és 6,9 mmol/l közötti érték esetén emelkedett éhgyomri vércukorszint állapítható meg. Ez már magában hordozza a cukorbetegség kialakulásának kockázatát, amiről 7,0 mmol/l fölötti értéktől beszélünk.

Cukorterheléses vizsgálat

Ebben az esetben a vizsgálat előtt szintén legalább 8 óráig tilos enni és inni, de a teszt kezdetén egy cukros italt kell elfogyasztani a páciensnek. Ezután 2 órával ismételten megmérik a vércukorszintet, ami egészséges embernél 7,8 mmol/l és 10,9 mmol/l között van. Ha a 2 órás vércukor érték 11,1 mmol/l felett van, akkor ez esetben diabétesz megléte valószínű.

Hemoglobin A1C (HbA1C)

Ez a teszt bármikor elvégezhető, akár közvetlenül étkezés után is, a vérvételhez nem szükséges éhgyomorral érkezni. A vizsgálatból kiderül az elmúlt 2-3 hónapra vonatkozó átlagos vércukorszint-érték. Teljesen egészséges szervezetben 5,5 % alatti a HbA1C érték, míg 5,6 % és 6,4 % közötti szint jelzi, hogy a páciensnél igen magas a cukorbetegség kialakulásának veszélye, valójában ezt az állapotot prediabétesznek nevezi az orvostudomány. Ha a Hb1Ac érték 6,5 % feletti akkor cukorbetegség áll fenn a vizsgált páciensnél és szükséges orvosi véleményezésre jelentkezni a további teendőket illetően (diétás tanácsadás, életmódváltás, gyógyszeres terápia jön szóba, súlyosabb esetekben inzulin kezelés). A későbbiekben történő ellenőrzések során a HbA1C-érték meghatározás, a cukorbetegek kezelésének hatékonyságát is értékeli, a kívánatos célérték 7,0 % alatt van, ilyen jellegű vérvétel 3-6 hónaponként javasolt.

A cikk Dr. Bencze Ágnes belgyógyász, kardiológus főorvos közreműködésével készült.