Kortól független ortopédiai problémák – beszélgetés Dr. Udvarhelyi Iván főorvossal

Dr. Udvarhelyi Iván ortopéd főorvos, a csípő- és térdízületek szakértője megkezdte rendelését intézetünk járóbeteg szakellátásában. Ebből az alkalomból beszélgettünk vele hivatásáról, a minimál invazív műtétek jelentőségéről és azok alkalmazhatóságáról, valamint arról, hogy milyen esetekben lehet indokolt a protézisek beültetése és megelőzhető-e, hogy erre sor kerüljön. Az egyetemi és kutatómunkája kapcsán kérdeztük őt a jövő ortopéd orvosairól és protézisekkel kapcsolatos újításokról is.

Az általános orvosi kar elvégzése után az ortopédia szakirányt választotta. Miért volt vonzó az ön számára ez a terület, mi állt a döntése hátterében?

Mindig is érdekeltek a műszaki tudományok és a rekonstrukciós feladatok, amikor valamilyen rendezetlen állapotban kell megoldást találni és létrehozni a rendet. Az ortopédia volt az a szakirány, amiben megtaláltam az ilyen jellegű kihívásokat, majd a protetika akkori fellegvárába, Exeter-be tett angliai tanulmányutam végleg eldöntötte a sorsomat.

Ön meghatározó szerepet vállalt a minimál invazív csípő- és térdprotetika hazai bevezetésében. Milyen előnye van egy ilyen operációnak a korábbi műtéttípusokkal szemben?

Fontos megjegyezni, hogy a hagyományos eljárások sem izomroncsolók. Annak idején úgy gondoltuk, hogy óriási szerepe lehet a minimál invazív technikáknak az életminőség javításában, mivel a páciens ezáltal korábban térhetett vissza a mindennapokba és a munkába. Azonban ez a megoldás se alkalmas mindenre és nem lehet kritika nélkül elfogadni. Nem szabad marketinggel a minimál invazív sebészeti eljárások felé terelni senkit, hiszen minden beteg esete más és nem alkalmazható bárkinél ez a beavatkozás. Összefoglalva, a minimál invazív protetika hasznos és jó dolog, de kritikával kell elfogadni és csak a megfelelő esetekben alkalmazni.

Milyen tanácsokkal látná el a pácienseket? Elkerülhető-e valahogy a műtétes megoldás és a protézis alkalmazása a csípő- és térdízületek esetében?

Genetika és egyénfüggő, hogy mikor kerülhető el egy-egy műtétes megoldás, ezért ezt nehéz megjósolni. Bizonyos betegségeknél valószínűsíthető, hogy szükség lesz protézisre, például egy csipőficam esetében, ahol idővel nagy eséllyel kopni fog az ízület. Az öröklött anatómián kívül nagy szerepet játszik még a problémák kialakulásában, valamint fokozódásában a túlsúly és a mozgáshiány, ezért érdemes figyelmet fordítani az egészséges életmódra. Sajnos sokszor tapasztaljuk, hogy nem sikerül a pácienseknek érdemben csökkenteni a testtömegüket, ezért végül műtétre kerül sor.

Fiatalkorban mennyire gyakori, hogy csípő- vagy térdprotézisre van szükség? Általában az idősebb korosztályhoz kapcsolunk ilyen jellegű problémákat és műtéteket.

Nagyon jó a kérdés! Vannak olyan betegségek, amelyek nem csak időskorban alakulnak ki. Egy csípőficam akár fiataloknál is elérhet egy olyan degeneráltsági szintet, hogy protézisre legyen szükség. Régen azt mondták a páciensnek, hogy várjon, mert a revízióra is kell csontot hagyni. Azonban belátható, hogy nem csak időskorban, hanem fiatalon is szeretnénk aktív életet élni, ennek pedig feltétele a megfelelő mozgásképesség. Tehát a protézisre akkor lesz szükség, ha a beteg úgy érzi, hogy az életminősége olyan mértékben csökkent, hogy az már hatással van az ő boldogságára. Szintén szükség lehet fiatalkorban a protézisek beültetésére, ha valamilyen trauma, baleset szükségessé teszi ezt, de egyes autoimmun betegségek (pl. Bechterew-kór, rheumatoid arthritis) is indokolhatják.

Számos előadást, továbbképzést tart itthon és külföldön is, valamint egyetemi tutorként is fontos szerepet vállal a tudás átadásában. Mi az ön üzenete a fiatal ortopéd szakorvosok számára?

Ehhez a szakmához az elszántságon, a szakmai odaadáson és a tudományos irányultságon túl a manualitás is elengedhetetlen. Ez annyira fontos, hogy az ország jelenleg legidősebb ortopédsebésze a fiataloktól mindig azt kérdezte elsőnek, hogy van-e otthon garázs, ahol szerelni szoktak. Az ortopédia tulajdonképpen ezzel kezdődik. Ahhoz, hogy valaki elvégezzen tetszetős, de nehéz műtéteket muszáj végigjárni egy utat, ami az egyszerűbb műtétekkel indul. A legfontosabb, hogy alázattal kell fokozatosan haladni ezen az ösvényen.

Az oktatási és kutatási tapasztalatai alapján ön mit gondol, milyen új technikák jelenhetnek meg a közeljövőben akár itthon is?

Azt gondolom, hogy az alacsony súrlódású artroplasztika az alapfilozófiájában nem változott. Ebben a fajta csípőprotézisben a kemény fém vagy kerámia fej egy polietilén vápán mozog. Az implantátumok geometriájában tapasztalhattunk újításokat, valamint a felhasznált anyagok vonatkozásában sok kutatás zajlott az elmúlt időszakban. Ezek közül a tantalum alkalmazásának felfedezése volt az egyik legizgalmasabb. A tantál egy olyan fém, amely esetében megfelelő nyomáson, a megfelelő gázzal való kezelés hatására az emberi csont fiziológiás és fizikai tulajdonságaihoz nagyon hasonlító szerkezet érhető el. A revíziós artroplasztikában ez forradalmi jelentőségű fejlesztés volt.
Ma már jobban megértjük a térdízület biomechanikáját, működését. A megfelelő összekapcsoltsági fok kiválasztása és beültetése is rendkívül fontos kérdés. Hiszen nem mindegy milyen stabilitású térddel jár a beteg. Ez szintén egy fontos kutatási terület. Úgy gondolom a jövőben főképpen a revíziós protetika területén számíthatunk új felfedezésekre.