Ismerjük fel idejében az epilepsziát! - Interjú Dr. Kalóczkai Andrea neurológussal

Az emberi agy olyan természetű, hogy hajlamos epilepsziás rohamokat elindítani. Ezek különböző tünetekkel és súlyossággal jelentkezhetnek egyes betegeknél és rengeteg eltérő ok húzódhat meg a betegség hátterében. Dr. Kalóczkai Andreát, intézetünk neurológusát kérdeztük az epilepsziáról, valamint pályaválasztásáról és külföldi tapasztalatáról.

Miért választotta az orvosi pályát és a neurológia szakterületét?

Édesapám szülész-nőgyógyász szakorvos volt. Mivel szerény anyagi körülményeink voltak, kezdetben a szülőotthonban volt a szállásunk. Tulajdonképpen ott tanultam meg járni. Később, kb. két és fél éves koromban volt egy betegségem, ami miatt több hónapig kórházban voltam. Az ápolók és a nővérek nagyon szerettek, én voltam a kedvenc, így ez is pozitív emlékeket hagyott bennem. Ez a két kisgyermekkori élmény meghatározó volt számomra, ezért lettem orvos. Mikor szakterületet választottam, akkor mindenképpen klinikus szakmát szerettem volna elkezdeni, emberekkel akartam foglalkozni, és akkor éppen a neurológián volt erre lehetőségem.

Az ön speciális szakterülete az epilepszia. Kiknél fordul elő ez a betegség?

Felnőtt lakosság 0,5-1 százaléka epilepsziás, de gyerekeknél és időseknél ez gyakoribb. Szerencsére a betegek 70 százaléka rohammentessé tehető egyetlen gyógyszerrel, kisebb részüknek több gyógyszerre is szüksége van, valamint az esetek kb. 5-10 százalékában sajnos nem érünk el kezelés ellenére sem jelentős eredményeket.

Léteznek hajlamosító tényezők?

Veleszületett epilepszia hátterében lehet valamilyen genetikai ok, de olyan magzati korban kialakult fejlődési zavar, amit néha a modern eszközök se tudnak kimutatni. Szerzett epilepszia hátterében valamilyen fejsérülés, stroke, daganat, agyi érgomoly áll a leggyakrabban. Rohamokat okozhatnak különböző provokáló faktorok, például alváshiány, stressz, nagy lelki vagy fizikális megpróbáltatás, alkohol- és kábítószerfogyasztás, valamint nőknél a hormonális állapot a menstruációs ciklus bizonyos szakaszaiban kiváltó ok lehet. Nagyon ritka, hogy a fény okoz problémát, annak ellenére, hogy sokak számára ez az egyik legismertebb eset. Meg kell említenünk az alkalmi epilepsziát is, aminek a hátterében szintén bizonyos provokáló faktorok állnak, pl. kábítószerek, alkohol vagy ritkán belgyógyászati betegségek. Ha valakinél csak ezekre az utóbbi hatásokra következik be a roham, nem nevezhetjük epilepsziás betegnek, általában a kezelés során is az alapproblémával kell foglalkozni.

Milyen kezdeti tünetek esetén lehet epilepsziára is gyanakodni, mikor érdemes neurológust felkeresni?

Az enyhébb tünetek gyakoribbak, de az epilepszia összes típusa képes kiváltani nagy rohamokat. Akkor érdemes gyanakodni, ha visszatérő jelleggel, hirtelen és rövid időn keresztül ugyanaz az érzet vagy mozgás jelentkezik. Ez lehet szaghallucináció, rángó mozgás a karban, szorongás vagy olyan érzés, mintha egy film futna a páciens fejében. Más esetekben pedig a beteg mereven néz maga elé, nem reagál és folyamatosan ismétel valamilyen automatikus mozgást, pl. megfogja a fejét, matat a kezével, cuppog a szájával. Utóbbi tünetek esetén elveszti a páciens a tudatát, ezért gyakran nem szívesen fogadja el, hogy problémája lehet, mivel nem emlékszik a rohamra.

Bonn-i Egyetemi Klinikán szerzett tapasztalatai hogyan hatottak szakmai látásmódjára? Milyen szakmai elveket, módszereket sikerült a hazai munkájába is átültetni?

Sokan valamilyen lelki ok miatt vannak rosszul, és ún. epilepsziát utánzó rohamokat produkálnak. Németországban specifikus pszichoterápiás teszteket használtak az ilyen esetek megkülönböztetésére. Ezek engem nagyon érdekeltek, és itthon is elkezdtük őket terjeszteni. Emellett vizsgáltam ott bizonyos hormonok szintjét is a rohamok időpontjához közel, ami szintén egy izgalmas tapasztalat volt.