Óvjuk az agyunk egészségét! - Interjú Dr. Balázs Nóra PhD neurológus szakorvossal

Dr. Balázs Nóra PhD neurológus szakorvos fő érdeklődési területét a neurodegeneratív kórképek képezik, de az elmúlt évek során nagy tapasztalatot szerzett az agy vérkeringésével kapcsolatos betegségek terén is. Vele beszélgettünk ezekről az egészségügyi problémákról, valamint pályaválasztásáról és egyik páciensének emlékezetes történetéről.

Miért választotta az orvosi hivatást és ezen belül is a neurológia szakterületét?

Pályaválasztásomnak két fő oka volt: egyrészt érdekelt az emberi test működése, másrészt a családomban is történt olyan tragédia, ami bővebb ismeretekkel talán megelőzhető lehetett volna. Orvosként segíthetek, hogy másoknál még időben beavatkozhassunk. A neurológiát azért választottam, mert volt egy kiváló mentorom, aki megmutatta, milyen elegáns és logikus ez a szakterület. Sok esetben egy apró tünet alapján már meg lehet mondani, hogy hol keressük a problémát.

Fő érdeklődési területét a neurodegeneratív betegségek képezik. Melyek a leggyakoribb ilyen betegségek?

A kezdetben megjelenő tünetek alapján két nagy csoportba oszthatjuk ezeket a kórokat. Az egyik a szellemi hanyatlással, vagyis demenciával induló betegségeket foglalja a magába, míg a másik kategóriában főként a mozgászavarok jellemzőek. Előbbi esetében minden életkorban az Alzheimer-kór a leggyakoribb betegség, míg a mozgató funkciókban legtöbbször a Parkinson-kór okoz zavart.

Mi áll az ilyen betegségek hátterében? Megelőzhető valahogy a kialakulásuk?

Ezeknek a betegségeknek vannak nem befolyásolható és befolyásolható tényezői. Nincs hatásunk arra, hogy milyen genetikai faktorokat örököltünk, hogyan fejeződtek ki bizonyos fehérjék a fejlődésünk alatt, illetve milyen neműek vagyunk. Befolyásolható viszont, hogy egészséges életmódot folytatunk-e, sportolunk-e, illetve az iskolázottság szintjéért is tehetünk mi magunk. Szintén rajtunk múlik, hogy alapbetegségeinkre fordítunk-e kellő figyelmet, hiszen a magas vérnyomás és a cukorbetegség is hajlamosíthat neurodegeneratív betegségekre. Nemcsak a szívinfarktust, vagy az agyi infarktust lehet megelőzni, hanem a demencia valószínűségét is tudjuk csökkenteni, ha figyelünk egészségünkre.

A speciális szakterületei közé tartozik az akut stroke ellátás is. Mire hívná fel a páciensek figyelmét ezzel kapcsolatban?

A legfontosabb dolog az idő. Nem szabad vesztegetni. Ha bármi gyanúja van a keringés zavarának, akkor azonnal mentőt kell hívni, ne várjuk azt, hogy majd javul vagy elmúlik a tünet! Minél hamarabb kerül a páciens szakellátásba annál nagyobb agyterületet tudunk megmenteni. Perceken is múlhat, hogy mekkora károsodás következik be. Mivel akut stroke esetén gyógyszeresen is van lehetőség beavatkozni, ezért bizonyos esetekben akár teljesen visszafordítható lehet a keringészavar, ha időben ér orvoshoz a beteg.

Melyek azok a tünetek, gyanús jelek, amik alapján stroke-ra kell gondolni?

Ha a páciens arca elferdül, akkor gyanakodhatunk. Ha megkérjük, hogy mosolyogjon, azt fogjuk tapasztalni, hogy nem húzódik mosolyra a szája mindkét oldalon. Ha valakinek hirtelen meggyengül egyik oldalon a karja vagy a lába, az is az akut stroke jele lehet. Szintén agyi érkatasztrófára utalhat, ha a páciens nem tudja visszaismételni azt, amit mondunk, mert kimarad egy-egy betű vagy szó, esetleg rossz a ragozás vagy egyszerűen nem érti a hallottakat.

Az interjú befejezéseképpen megosztana velünk egy emlékezetes pácienstörténetet?

A neurológiában a differenciáldiagnosztika jelentős kihívást jelent, mivel eszközös vizsgálatokkal is nehézkes lehet az átfedő betegségek megkülönböztetése. Pályám legelején találkoztam egy beteggel, aki évek óta járt kontrollra és már rengeteg vizsgálaton átesett. A mentorom azt a feladatot adta, hogy jöjjek rá mi okozza a tüneteit. Komolyan vettem az utasítást, és napokig olvastam a szakirodalmat, hogy megpróbáljak rájönni a megoldásra. Végül egy főleg gyermekkorban előforduló betegséget találtam, ami a legjobban illett a tünetekre.  Elküldtük a pácienst egy a betegségre specifikus tesztre, mely igazolta a felvetésünket, így sikerült megtalálni Magyarországon az első felnőttet, aki ezzel a betegséggel él. Izgalmas kihívás volt és egyben tanulságos eset, ezért számomra nagyon emlékezetes.