Az epekő meglepő tünetekkel is jelentkezhet – Interjú Dr. Dubravcsik Zsolt gasztroenterológussal

Nem minden hasi panasz ártalmatlan, sok esetben még akkor sem, ha enyhének tűnik. A lehetséges tünetekkel érdemes tisztában lennünk, hiszen az epe- és hasnyálmirigy-betegségek hatékony kezelésében kulcsszerepe van az időben elvégzett vizsgálatoknak. Dr. Dubravcsik Zsolt PhD gasztroenterológus segít megérteni, mikor van szükség hasi ultrahangra, endoszkópiára vagy célzott ellenőrzésre ezeknél kórképeknél.

Az epebetegségek igen sok embert érintenek, az epekő az európai lakosság mintegy 15 százalékát. Melyek azok a tünetek, amelyeket sokan elbagatellizálnak, holott epeproblémára utalnak?

– Az epés panaszok kapcsán a klasszikus jobb bordaív alatti fájdalom él a legtöbb ember fejében, amely gyakran hányingerrel társul, és jellemzően egy nehezebb, zsírosabb étkezés után jelentkezik. Ez valóban tipikus tünet, de fontos tudni, hogy az epehólyag és az epeutak beidegzése miatt a fájdalom nem mindig itt jelentkezik. Gyakran a gyomorszáj környékén jelentkező fájdalomról van szó, vagy a panasz a jobb lapockába, a hát közepébe sugárzik. Nem feltétlenül nagyon erős ez a fájdalom, így sokan emésztési zavarra vagy „gyomorrontásra” gyanakodnak. Előfordul, hogy hosszú éveken, sőt évtizedeken át küzd ilyen panaszokkal a beteg, mire végül kiderül, hogy súlyos epeköves betegség áll a háttérben, ami már epehólyag-daganathoz vezetett. Ezek tehát megtévesztő tünetek lehetnek.

Milyen vizsgálatokkal lehet felderíteni az epeúti elzáródásokat, az epegyulladást?

– Az epeúti betegségeknek alapvetően két fő „nyoma” lehet. Az egyik a laboratóriumi eltérés: egy egyszerű vérvétel során a májfunkciós értékek kóros eltérése már jelezheti a problémát. Klasszikus tünet az epeúti elzáródás esetén a sárgaság, amikor az epefesték nem tud kiürülni, és felhalmozódik a szervezetben. A másik fontos jel a hasi ultrahangvizsgálat során észlelhető epeúti tágulat. Ez önmagában nem feltétlenül utal súlyos problémára, ugyanakkor további kivizsgálás válhat indokolttá. Az egyik ilyen az MRCP, vagyis az MR-kolangiográfia, amely által az epeutak kiválóan kirajzolódnak. A másik az endoszkópos ultrahang, amely bár kellemetlenebb vizsgálat az előbbinél, de rendkívül pontos képet ad az epevezeték-rendszerről.

Másik fontos fókuszterülete a hasnyálmirigy-problémák. Vannak jelek, amelyekre érdemes odafigyelni?

– A heveny hasnyálmirigy-gyulladás nagyon erős tünetekkel jár, ilyenkor a beteg érthető módon gyorsan kórházba kerül. A hasnyálmirigy-daganatok azonban sokáig tünetmentesen fejlődnek. Mire felismerjük őket, gyakran már nem operálhatók. Jelenleg sajnos nincs olyan korai tünet vagy szűrővizsgálat, amely megbízhatóan jelezné a betegséget időben. Fontos tehát a magas kockázatú csoportoknál (pl. erős családi halmozódás, bizonyos genetikai szindrómák, krónikus hasnyálmirigy-gyulladás esetén) a célzott megfigyelés.

Miben különbözik a heveny és a krónikus hasnyálmirigy-gyulladás terápiája?

– A heveny hasnyálmirigy-gyulladás az esetek körülbelül 80 százalékában enyhe lefolyású. Ilyenkor rövid koplalás és infúziós kezelés mellett gond nélkül gyógyul. A fennmaradó 20 százalékban azonban súlyos szövődmények alakulhatnak ki, akár intenzív osztályos ellátásra is szükség lehet. A krónikus hasnyálmirigy-gyulladás esetében a fájdalomcsillapítás, az emésztőenzim-pótlás és az esetlegesen kialakuló cukorbetegség kezelése kerül előtérbe.

Bizonyára sokszor találkozik a rendelésen epe- és hasnyálmirigy-betegségekkel kapcsolatos tévhitekkel.

– Epekövességnél gyakori tévhit, hogy kizárólag a zsíros ételek okozzák, holott a túlsúly, a női nem vagy akár a hirtelen fogyás is rizikófaktor lehet. Hasnyálmirigy-gyulladásnál sokan úgy gondolják, hogy antibiotikum szükséges, pedig ezt csak bakteriális fertőzés gyanújánál alkalmazzuk.

Mit tehetünk a megelőzés érdekében?

– A dohányzás és az alkoholfogyasztás kerülése kulcsfontosságú. Emellett az egészséges, rostban gazdag étrend, a telített zsírok csökkentése, a megfelelő folyadékbevitel és a rendszeres testmozgás mind hozzájárulhat a megelőzéshez.

Nagyon sokan félnek az endoszkópos vizsgálattól. Ön szerint mennyire indokolt ez az ellenérzés?

– Főként azok számára félelmetes, akik még nem estek át ilyen vizsgálaton. Tisztázzuk: valóban kellemetlenebb lehet egy hasi ultrahanghoz képest az endoszkópos beavatkozás, de ma már el tudjuk végezni rövid altatásban is, és így a páciens számára nem lesz rossz élmény a vizsgálat.

Kinek ajánlott a rendszeres gasztroenterológiai szűrés?

– A leginkább szabályozott terület a vastagbélrákszűrés: Magyarországon 50 éves kortól ajánlott, de egyre inkább indokolt már 45 éves kor körül is. Fontos azt is tudni, hogy ha valakinél korábban vastagbélpolipot találtak, vagy a családban előfordult vastagbélrák, a követés szigorú irányelvek mentén, a gasztroenterológus által meghatározott gyakorisággal történik. A gasztroenterológiában ugyanakkor nem csak a vastagbélrák-szűrésről kell beszélünk: több olyan kórkép is van, ahol rendszeres monitorozásra van szükség. Epehólyagpolipok esetén például a polipok méretét kell időről időre ellenőrizni. Máj tekintetében vírusos hepatitisnél és májcisztánál lehet indokolt rendszeres kontroll. A hasnyálmirigynél a modern képalkotó vizsgálatokkal egyre gyakrabban észlelnek folyadéktartalmú cisztákat. Ezek egy részét meghatározott időközönként szintén ellenőrizni kell. Ebben a gyakorlatban a hasi ultrahang kiemelt szerepet kap. Könnyen hozzáférhető, ismételhető és fájdalmatlan vizsgálat, amely panaszmentes állapotban is alkalmas lehet az eltérések korai felismerésére és a már ismert elváltozások nyomon követésére, ezért fontos eszköze a gasztroenterológiai gondozásnak.