Amikor a napi séta a boltba vagy a rutin lépcsőzés fájdalmas tortúrává válik a porckopásból eredő fájdalom miatt, akkor már a műtét aligha elkerülhető. A sikeres gyógyuláshoz azonban nem elég a sebészi felkészültség, a páciens aktív közreműködése is elengedhetetlen. Dr. Pécsi Örs ortopéd-traumatológus főorvossal a protézisműtétek fejlődéséről beszélgettünk, és arról is, miért érdemes akár hónapokat várni egy műtéttel a jobb eredmény érdekében.
A protézisműtétre való felkészülésre szánt 2-3 hónap nem „időhúzás”, hanem befektetés – Interjú Dr. Pécsi Örssel
Ha a csípő- és térdprotézis műtéteket nézzük, miben látja a legnagyobb változást a technológiai fejlődésen túl az elmúlt 10-15 évben?
– A beteg felkészítésében, az edukációban. Azt tapasztaljuk, hogy azok a páciensek, akik pontosan ismerik a műtét menetét, a rehabilitációt és a rájuk váró feladatokat, sokkal hamarabb mobilizálódnak, ráadásul kevesebb fájdalomcsillapítóra és stresszoldóra van szükségük. Ma már két nappal a műtét után hazaengedjük a betegeket. Régen ez egy hét vagy tíz nap volt. Ez a folyamat részben a modern vérzés- és fájdalomcsillapítási módszereknek, másrészt annak köszönhető, hogy a beteg motivált: tudja, hogy két nap múlva már otthon lehet.
Milyen feladata van egy protézisműtét előtt álló betegnek, és mit jelent ez a gyakorlatban?
– Ez a vesszőparipám: a műtétre úgy kell felkészülni, mint egy sportversenyre. Ha valaki jelentős túlsúllyal érkezik, én sokszor nem is erőltetem az azonnali operációt. Elmondom neki, hogy most „belevágunk egy közös kalandba”, de ehhez a saját érdekében vesztenie kell a súlyából megfelelő étkezéssel és mozgással. Volt olyan betegem, aki az első térdprotézis-műtétjére még 40 kiló túlsúllyal jött, a másodikra viszont már 35 kilót fogyott. Ő maga mondta, hogy nem hitte volna, mennyivel könnyebb és fájdalommentesebb így a rehabilitáció. A fogyás után ráadásul gyakran a vérnyomáscsökkentőket vagy a cukorgyógyszereket is el lehet hagyni – tehát ilyenkor nemcsak a térdén segítünk, hanem az egész életminőségén, általános egészségi állapotán is javítunk.
| Dr. Pécsi Örs számára a hivatásválasztás már hatodikos korában eldőlt, amikor egy új pedagógus hatására megszerette a biológiát. Bár a családjában nem voltak orvosok – inkább mérnökök és kétkezi munkások vették körül –, illetve baráti inspiráció sem érte, teljesen önálló, belső motivációtól vezérelve orientálódott a sebészet felé. Az egyetemi évek alatt tudatosan készült a manuális pályára, és Budapesten, az Ortopédiai Klinikán olyan neves mentorok hatására köteleződött el végleg az ortopéd-traumatológia mellett, mint Böröcz István, Lakatos József és Szendrői Miklós tanár urak. |
Sokan úgy gondolják, hogy a kopott ízületet már nem szabad terhelni a műtét előtt. Ez tévhit?
– Abszolút! A gyógytorna már a műtét előtt elengedhetetlen. És a kor sem befolyásolja a mozgás szükségességét! Az idősebb korosztályt is meg lehet – és kell is – tanítani a megfelelő tornamozdulatokra. Sokaknak a „mozgás” a boltba járást jelenti, de ez sajnos nem regenerálja kellőképpen a testet. Meg kell ismerni és érteni, mire van szüksége a szervezetnek, hogy az új ízületet később megfelelő módon használni tudja a beteg. A gyógytornász a legfontosabb szövetségese ebben a folyamatban.
Mire számítson a beteg a műtét után? Mennyi idő a teljes felépülés?
– Egy irodai munkás akár hat hét után is visszatérhetne dolgozni, de én azt javaslom: szánjanak rá türelemmel három hónapot. Ez egy igen komoly beavatkozás, ahol a szervezetnek fel kell állnia egy hatalmas stresszből. Ráadásul az agynak is kell idő, hogy megszokja: a láb már nem ferde, nem fáj, és újra lehet terhelni. Sokszor látom a túlzott bizonyítási vágyat, főleg a férfiaknál. Volt olyan betegem, aki a műtét másnapján már büszkén mutatta az okosóráját: 8000 lépést tett meg a folyosón. Harmadnapra azonban belobbant a sebe és begörcsölt a combja, így a felépülése napokat ugrott vissza a túlzott terhelés miatt. Tehát fő a türelem!
Vannak korlátai a „műízületnek”? Lehet vele például sportolni?
– Csak reális keretek között. A protézis fémből és műanyagból készül, nem működik majd pontosan ugyanúgy, mint az eredeti ízület. Lehet vele úszni, biciklizni, kirándulni, de maratont futni például nem érdemes, mert a protézis élettartamát rövidítjük meg vele. Ezzel kapcsolatban van egy kedves történetem: egyszer felkeresett egy 63 éves férfi, kifejezetten azért, hogy megkérdezze, igaz-e a hír, miszerint protézissel nem futhat többé maratont. Visszakérdeztem, hogy futott-e már életében ekkora távot, mire azt felelte, hogy még soha. Erre csak azt felelhettem, hogy ha 63 éves koráig az eredeti, „gyári” ízületével nem lett maratonista, akkor már semmiképp se a műízülettel vágjon bele. Ha netán mégis nekiveselkedik, akkor pedig tudomásul kell venni, hogy ilyen extrém terheléssel a protézis élettartamát rövidítjük meg. Ha viszont a határokat betartva vigyázunk rá, egy modern protézis akár 20-25 évig is kiszolgálja az embert.
Dr. Pécsi Örs a pályafutását a Merényi Kórház traumatológiai központjában kezdte, amire ma úgy tekint, mint a „szakmai sorkatonai szolgálatra”: a küzdelmes időszak és a mélyvíz alapozta meg igen nagy tapasztalatát a sürgősségi sebészetben. A szakmai tapasztalatszerzés következő lépcsőfoka Sopron volt, ahol a sérültellátás mellett a tervezett, elektív műtétek – a sportsebészettől a protetikáig – is napi rutinná váltak az életében. Gyógyítói szemléletének alapja a beteg aktív bevonása és edukációja: hisz abban, hogy a műtét sikerének 50%-át a páciens tudatos felkészülése és a rehabilitációba fektetett munkája adja. A következő panaszokkal várja a pácienseket:
|
Forduljon szakembereinkhez!
A Budai Egészségközpontban öt helyszínen több mint 300 neves szakorvos magánrendelését keresheti fel mintegy 45 szakterületen. A személyre szabott ellátásról képzett, hosszú ideje együtt dolgozó szakembergárda gondoskodik. 25 év tapasztalatait és több mint 450.000 ügyfelünk visszajelzéseit figyelembe véve folyamatosan azon dolgozunk, hogy a hozzánk fordulók számára igényeik és idejük tiszteletben tartásával a lehető leghatékonyabban szervezzük meg a gyógyító tevékenységet.