Az antibiotikum okozta vastagbélgyulladást egy toxint (mérgező anyag) termelő baktérium (Clostridium difficile) okozza, és a széles spektrumú antibiotikumok szedését követően alakulhat ki. Az esetek 3-5%-a súlyos formában végződik és ezek 1-3%-ában műtét válik szükségessé, mely igen magas halálozással jár (30-80%).
A cytomegalovírus olyan egyéneken okoz súlyos, életveszélyes vastagbélgyulladást, akik immunrendszerének válaszkészsége - leginkább valamilyen betegség és/vagy immuncsökkentő gyógyszer eredményeképpen - jelentősen csökkent. A vírus egészséges immunrendszerű egyénekben tünetmentes fertőzést okoz (a lakosság 80%-a átesik rajta), csak az immunműködés jelentős csökkenésekor aktiválódik.
Az amoebás fertőzést legtöbbször Afrika, Dél-és Közép Amerika országaiban járó egyének kapják el. Súlyos, életveszélyes formája nagyon ritka, főleg akkor alakul ki, ha a bélgyulladást tévesen más eredetűnek diagnosztizálják, és szteroid-tartalmú gyógyszerrel kezelik. Szintén igen ritka (1%), hogy a hasi vérkeringési zavar okozta vastagbélgyulladás, ilyen súlyos formában jelentkezik.
Az ismeretlen eredetű gyulladásos bélbetegségek csoportjába a fekélyes vastagbélgyulladás és a Crohn-betegség tartoznak. Az esetek 10-15%-ában a két forma nem különíthető el. Mint ahogyan a neve is mutatja, e betegségcsoport okát pontosan nem ismerjük. Jelenleg annyit tudunk, hogy öröklött hajlam esetén, környezeti tényezők hatására kóros immunválasz alakul ki és ez okozza a bélgyulladást. A súlyos életveszélyes vastagbélgyulladás leggyakrabban ebben a betegcsoportban alakul ki.
A szakmai irányelvek szerint akkor beszélünk súlyos-életveszélyes esetről, ha a súlyos vastagbélgyulladáshoz a következő tünetek/klinikai jelek közül egy vagy több társul:
- magas láz
- szapora szívverés (több mint 90/perc)
- vérátömlesztést igénylő vérszegénység
- kiszáradás, kórosan kevés vizelet
- hasi nyomásérzékenység a has "megnövekedésével"
- magas fehérvérsejt-szám
- súlyos általános állapot/elesettség
A diagnózis felállítása a beteg kikérdezésével és alapos vizsgálattal kezdődik. A vérvételt elvégezzük és a széklettenyésztést, valamint a széklet-toxin vizsgálatot is elküldjük. A natív hasi röntgen azonnal elvégzendő, mely során a vastagbél kóros tágulata igazolható, illetve perforációra (a bél kilyukadására) utaló szabad levegőt ábrázolhatnak a felvételek. A hasi ultrahang vizsgálattal tág, gázos vastagbelet találunk, esetleg szabad hasűri folyadék is látható. A legfontosabb vizsgálat az óvatos, kevés levegővel végzett béltükrözés. Ennek során megítélhetjük a betegség típusát, súlyosságát, szövettani mintákat veszünk, melyek segítségével tovább pontosítható a diagnózis.
Mindezen vizsgálatok és az aktuális tünetek és állapot alapján kell meghoznia a kezelőorvosnak az első stratégiai döntést: gyógyszeres kezelést kezdhet vagy azonnali műtét szükséges?
Ha a gyógyszeres kezeléssel meg lehet próbálkozni, az esetek felében elkerülhető a műtét. A kezelés igen erélyes kell, hogy legyen - esetenként súlyos mellékhatások is kísérhetik - és közben folyamatosan értékelni kell a klinikai állapotot. A labor- és műszeres vizsgálatokat akár naponta ismételni szükséges és szoros kapcsolatban kell állni a sebésszel is. A beteg szájon át nem fogyaszthat semmit (teljes bélnyugalom), csak a javulás első jelei esetén kezdhető meg a táplálás speciális tápszerrel és fokozatosan felépítve. Ha 4-5 nap elteltével nincs javulás más gyógyszeres kezeléssel lehet próbálkozni. Ha összesen 8-10 nap elteltével sincs javulás vagy akármikor szövődmény jelentkezik (a bél kilyukadása, kóros béltágulat, vérzés), akkor a vastagbél műtéti eltávolítása nem kerülhető el.
Összefoglalva, a betegség kezelése rendkívül felelősségteljes feladat. A gasztroenterológus és sebész felkészültsége és együttműködése határozza meg a beteg sorsát.
Forrás: Dr. Demeter Pál PhD
