Amikor az ízület műtétre szorul - Interjú Dr. Reha Gábor ortopéd szakorvossal

Az ízületi fájdalmak minden korosztály számára ismerősek lehetnek, legyen szó sérülésről vagy porckopásról. Dr. Reha Gábor, intézetünk ortopéd szakorvosa szerint ezeknek a problémáknak a sikeres gyógyításában a kommunikáció és a betegoktatás az egyik meghatározó elem. Interjúnkban pályaválasztásáról, a leggyakoribb alsóvégtagi panaszokról, a sportsérülésekről, a különböző kezelési és megelőzési lehetőségekről, valamint a műtétet követő rehabilitációról kérdeztük ortopéd sebészünket.

Miért választotta az orvosi hivatást és az ortopédia szakirányt?

Édesapám református lelkész, ezért már gyermekkorban fontossá vált számomra, hogy másokon segítsek. A középiskolában nagyon megszerettem az anatómiát, így az orvosi pálya egyszerre adott lehetőséget arra, hogy az érdeklődési körömben tanuljak tovább és a segítségnyújtás iránti vágyam is beteljesüljön. Azért az ortopédiára esett a választásom, mert konkrét, kézzelfogható problémákkal szembesülünk, a pontos diagnózis felállításához széles spektrumban állnak rendelkezésre a képalkotó módszerek, a kezeléseket ill. műtéteket követően hozzájárulunk a beteg viszonylag gyors, eredményes gyógyulásához, életminőségük javításához.

Melyek a leggyakoribb ortopédiai problémák, amelyekkel felkeresik a szakrendelést?

Széles körben, szinte minden ízülettel foglalkozunk. Speciális területem az ortopédián belül az alsóvégtagi ízületek, vagyis a csípő-, térd- és bokaízület. A betegek életkor szerinti eloszlása is változatos. Idősebbek esetén általában az ízületi kopások a jellemzőek, emiatt csípő- és térdprotézis beültetéseket végzünk ahol a minimál invazív, izomátvágás nélküli módszereket használjuk. Fiataloknál a sportbalesetek és a túlterheléses kórképek a gyakoribbak, ezáltal sok sportsebészeti beavatkozásra is sor kerül. Térd esetében az elülső keresztszalag szakadása, a meniscus ill. az ízületi porc sérülései a gyakoriak.

Mikor szükséges ortopédiai műtét? Mikor nem elegendő a konzervatív terápia?

Vannak egyértelműen operációra szoruló esetek, pl. a degeneratív ízületi betegségek során, a kopott ízületek miatt totál endoprotézist ültetünk be. Enyhébb ízületi kopások esetében elsődlegesen próbáljuk a konzervatív lehetőségeket kimeríteni, pl. injekciós ízületi feltöltésekkel, gyógytornával, fizikoterápiával stb. Ezek a módszerek átmeneti javulást eredményeznek, megfelelő indikációval és kezelési stratégiával ebben az esetben akár éveket is nyerhetünk a definitív beavatkozás előtt.

Ön a Ferencvárosi TC labdarúgó csapatának is a csapatorvosa. A profi sportolókkal való tapasztalatait hogyan kamatoztatja az amatőrök esetében? Mire hívná fel az hobbisportolók figyelmét?

Több mint 10 éve dolgozunk Dr. Pánics Gergellyel az FTC felnőtt férfi labdarúgócsapatánál. Ez egy teljesen más szituáció, mint egy klasszikus járóbeteg szakrendelés. Profi sportolóknál arra kell törekedni, hogy elkerüljük a sérüléseket, tehát a prevención van a fő hangsúly. Labdarúgók esetében sok a kontakt sérülés, amit a legtöbb esetben elkerülni nem lehet. Nagyon rövid időn belül szükség van a diagnózisra, hogy minél hamarabb vissza tudjanak térni a sérülés előtti állapothoz. Fontos megjegyezni és megérteni, hogy sérülést ill. műtétet követően ők a rehabilitációt „teljes állásban végzik”, hogy újra top formába kerüljenek. Amatőr sportolók esetében nem jellemző a prevenció, illetve a műtét utáni rehabilitáció sem hasonlítható össze egy profi sportolóéval, ezért nekik türelmesebbnek kell lenni, valószínűleg később tudnak újra „pályán” lenni. A legjobb, ha az amatőr sportolók figyelnek a megfelelő bemelegítésre, a sportolások utáni nyújtásokra, törekedni kell a rendszerességre, illetve a mértékletességre.

Idősebb korra jellemző problémák esetében milyen megelőzési tanácsai vannak?

A krónikus degeneratív kórképek esetében sajnos sok múlik a genetikán is. Teljes megelőzés, illetve ezeknek a kórképeknek a végleges javítása konzervatív úton nem lehetséges, a porckopás nem visszafordítható (irreverzibilis). A legjobb, amit tehetünk, hogy odafigyelünk a testsúlyunkra, néhány kiló súlytöbblet is jelentős terhelést ró az ízületekre. A rendszeres testmozgás, az egyéni lehetőségek szerinti sportolás minden életkorban kulcsfontosságú.

Említette a rehabilitáció szerepét. Mire hívná fel a figyelmet ezzel kapcsolatban?

A betegoktatás kiemelt jelentőségű, mivel a műtét előtti és utáni teendőkben fontos szerep jut a betegnek is. Már a beavatkozás előtt hasznos a gyógytorna, az izmok megerősítése és a pszichés felkészülés. A gyógyulás két alappillére a jól sikerült műtét és az ezt követő gyógytorna. Rengeteg múlik azon, hogy a páciens mennyire veszi komolyan a fizioterápiát. Ez idősek és fiatalok esetében ugyanúgy nagy jelentőséggel bír. Mondhatni, hogy a műtét utáni rehabilitáció nélkül nincs értelme a műtétnek sem.

Végezetül, elmesélne egy emlékezetes pácienstörténetet?

Minden műtét izgalmas. Nagyon pozitív élmény az, amikor egy beteg az életminőségét jelentősen negatív irányba befolyásoló fájdalmakkal érkezik a szakrendelésre, majd a műtét másnapján arról számol be, hogy megszűntek a korábban tapasztalt fájdalmak, a gyógytornász segítségével talpra áll és fájdalommentesen teszi meg az első lépéseket. Különleges érzés, mikor látom, hogy egy páciens a teljes rehabilitációt követően akár komoly terhelésnek is ki tudja tenni az érintett ízületet, visszatér sportolni, protézissel tud kocogni, síelni vagy akár lovagolni.

Forduljon szakembereinkhez!

A Budai Egészségközpontban öt helyszínen több mint 300 neves szakorvos magánrendelését keresheti fel mintegy 45 szakterületen. A személyre szabott ellátásról képzett, hosszú ideje együtt dolgozó szakembergárda gondoskodik. 23 év tapasztalatait és csaknem 450.000 ügyfelünk visszajelzéseit figyelembe véve folyamatosan azon dolgozunk, hogy a hozzánk fordulók számára igényeik és idejük tiszteletben tartásával a lehető leghatékonyabban szervezzük meg a gyógyító tevékenységet.