A kezeletlen visszérbetegség trombózishoz, lábszárfekélyhez vezethet – Interjú Dr. Koev Jordan sebész szakorvossal

A műtétre sok esetben nem kerül sor időben, holott a betegség egyik lehetséges következménye életveszélyes állapotot eredményezhet. Dr. Koev Jordan sebész szakorvossal a visszérbetegség okairól, veszélyeiről, kezeléséről beszélgettünk.

Rengetegen küzdenek ezzel az egészségügyi problémával - a felnőtt lakosság fele, azaz Magyarországon megközelítőleg 3,5 millió ember, kétharmaduk a statisztikák szerint nő. 

Mi az oka annak, hogy a nők érintettek nagyobb arányban?

- Ebben a genetika jelentős szerepet játszik. A nőknél hormonális okokból (például a terhesség alatt) gyakrabban fordulhat elő a probléma. A visszérbetegség, vagy más néven varikozitás a vénák érfalának meggyengülésére, rugalmasságuk elvesztésére vezethető vissza. A visszerek kitágulnak, a falból eredő billentyűtasakok eltávolodnak egymástól, és ez lehetőséget biztosít arra, hogy a szívritmus elernyedési fázisában a keringő vérmennyiség egy része visszafelé áramoljon a végtagokba, és ott pangani kezdjen. A lábszárvénák falaira ilyenkor fokozott nyomás nehezedik, ezáltal kisebb-nagyobb mértékű ödéma/vizenyő alakulhat ki, amely nyomhatja az idegeket, főleg a kis idegvégződéseket. Különféle érzetek keletkezhetnek, fájdalom léphet fel. 

A statisztikák szerint most már a 30 évesek között is egyre többen küzdenek visszérbetegséggel. Megfigyelhető egy eltolódás a fiatalabb korosztály irányába.

- Egyfelől sokkal inkább fókuszban van ez a probléma, több figyelmet kap, több esetet tudunk diagnosztizálni. Másfelől nagyobb tudatosság tapasztalható az emberek részéről.  De nyilvánvalóan a mozgásszegény életmód is hozzájárul ehhez a növekedéshez. 

A mozgásszegény életvitel miként növeli a visszérbetegség kialakulását?

- Ha valaki naponta órákat tölt egy íróasztalnál, akkor a vénás keringése némi tekintetben akadályozott. Így, ha van hajlama a varikozitásra, akkor ez a két dolog együtt hozzájárulhat a tünetek megjelenéséhez.

Mi történik akkor, ha valaki már tapasztalja a problémákat, a fájdalmat, a feszülő érzést, de mégsem foglalkozik vele?

- Romolhat az állapot, mint bármilyen más betegség esetében, ha nem kezelik. Ennek egyik jele lehet, hogy megbomlik a véralvadási rendszer egyensúlya és trombózis/trombózisok alakulhatnak ki. A másik lehetséges következmény, szövődmény a lábszárfekély. Tudni kell, hogy a mélyvénás trombózis egy életet veszélyeztető állapot, a tüdőembólia „melegágya”, kezelése komoly szakmai hátteret, tudást igényel. A vénás lábszárfekély ezzel szemben egy hosszabb távon elhúzódó jelenség, amely jelentősen ronthatja az életminőséget. Csak pár mondatot a háttéréről, kezeléséről. Vannak úgynevezett „rámutató vénák”, melyek tágulata szerepet játszik a fekély kialakulásában. Ezeket – amennyiben úgy ítéli meg a szakorvos – egy vénaműtét során el kell távolítani vagy el kell zárni. Már léteznek rendkívül korszerű sebkötöző anyagok is, amelyek segítik a fekély gyógyulását. És külön megemlíteném az „átmeneti” gyógyulást rendkívüli módon meggyorsítani képes vákuumterápiát is, amely az elmúlt 15-20 év eredménye. Tehát – kellő kitartással – kezelhető betegségről van szó. De kétségtelen, hogy hajlamos a kiújulásra, ha a mögötte meghúzódó vénás keringési zavarok műtéti megoldására nem kerül sor.

Mely tünetek jelentkezésénél, a betegség mely fokozatánál kell műtéthez folyamodni?

- Tulajdonképpen a fizikális és az ultrahangos vizsgálat adhat objektív választ arra a kérdésre, hogy a betegség melyik súlyossági fokozata áll fenn. Ha az orvos a diagnózisában úgy ítéli meg, műtétet ajánlhat a betegnek. A páciens pedig eldöntheti, hogy elfogadja-e. Sajnos van, mikor a beteg tétovázása miatt nem ideális időpontban, „késve” történik a műtét. Ám a lehetséges mélyvénás trombózis és a lábszárfekély veszélye, árnya mindig ott lebeg ilyenkor. A lábszárfekély - idézőjelesen – a visszérbetegség végstádiumának minősíthető. 

Életet menthet, ha valaki képes felismerni, hogy komoly gond van. A trombózisnak milyen speciális tünete van, amely vörös zászlóként figyelmeztet a bajra?

- A leggyakoribb tünet a fájdalom a lábikrában. Ez az érzet igen korán fellép a trombózis kialakulását követően. Járáskor, a lábfej hátrafeszítésekor ez egy rendkívül erős fájdalomként jelentkezik. Kísérheti duzzanat a lábszáron (a másik lábszár méretéhez viszonyítva), illetve megjelenthetnek jelentős bőrtünetek, elszíneződések is. Ha felmerül a trombózis gyanúja, akkor javasolt, sőt kötelező azonnal felkeresni egy orvost! A probléma felderítéséhez fizikai vizsgálatot és (a lábszár vénás rendszerére) ultrahangos vizsgálatot alkalmaznak. 

Hogy történik a visszérbetegség diagnózisának felállítása?

- A beteg elmondja a panaszait, az általa észlelt tüneteket, utána következik egy tapintásos, megtekintéses, fizikális vizsgálat, majd egy ultrahang. Ha valakinek még nem volt előzőleg vénás műtéte, akkor az ultrahangos vizsgálatnál fókuszba kerül a combon futó, felületes nagy véna állapotának felmérése. A „vena saphena magna” a vért a periféria felől a mélyvéna felé vezeti. Ez igaz a lábszár „vena saphena parva” elnevezésű képletére is. Ultrahanggal megtekinthető, hogy a beömlésnél található vénabillentyűk jól működnek-e, tehát a tasakok összeérnek-e, hogy a vér visszaáramlását megakadályozzák, vagy a tágulat miatt már eltávolodtak egymástól, és így helyet adnak a visszafelé áramlásnak. Erre a kóros állapotra utalhat az, ha a beömlés helyén a vénaszájadék átmérője meghaladja az 1 cm-t – ekkor már visszaáramlásról beszélünk. Ugyanezt meg lehet vizsgálni a térdhajlatban, tehát a „vena saphena parva”, a lábszár vénájának esetében is. Ha visszaáramlás igazolódik, akkor az maga után vonhatja a műtéti indikációt.

A műtét kapcsán mire számíthat a páciens? Mennyi idő után lehet talpra állni?

- Vannak régóta alkalmazott, ún. „radikális” és újabb, ún. „modern” műtéttípusok. Utóbbiak közé tartozik a lézeres és a rádiófrekvenciás módszer, illetőleg a 2013 óta alkalmazott szövetragasztó, a cianoakrilát befecskendezésével történő beavatkozás. A beteg első műtétekor bármelyik megoldást javasolhatja a sebész, ám ha ezt követően hónapokkal vagy évekkel később kiújulnak a tünetek (erre a nemzetközi szakirodalom szerint csaknem 50% az esély) második műtétként csak a radikálisabb javasolt. Az első, vagy akár egy második műtét után a beteg szinte panaszmentessé válhat. Bármely típusú műtét történik is, a fájdalomcsillapítás annak elengedhetetlen kisérője. Erre többféle módszer is alkalmas. A kisebb nagyobb bőrseb(ek) 7-9 nap alatt gyógyulnak, a páciens a műtétet követően akár azonnal, de maximum 12 órán belül terhelheti az érintett végtagot, lábra állhat.

Dr. Koev Jordan a hazai széles körű tapasztalatszerzési időszakot követően Dortmundban, majd kilenc évig egy bajor vénasebészeti magánklinikán is dolgozott. Gazdag hazai és nemzetközi tapasztalatait, tudását a visszérbetegség fizikális és műszeres vizsgálatában, diagnosztikájában, a műtéti javaslat felállításában alkalmazza egészségközpontunkban.

 

Forduljon szakembereinkhez!

A Budai Egészségközpontban öt helyszínen több mint 300 neves szakorvos magánrendelését keresheti fel mintegy 45 szakterületen. A személyre szabott ellátásról képzett, hosszú ideje együtt dolgozó szakembergárda gondoskodik. 23 év tapasztalatait és csaknem 450.000 ügyfelünk visszajelzéseit figyelembe véve folyamatosan azon dolgozunk, hogy a hozzánk fordulók számára igényeik és idejük tiszteletben tartásával a lehető leghatékonyabban szervezzük meg a gyógyító tevékenységet.