A vérnyomás pillanatnyi értéke bonyolult szabályozás következtében alakul ki és fontos információval szolgál az orvosok számára. Az optimálistól eltérő, tartósan magas vérnyomásérték súlyos következményekkel járhat, ha nem kezelik időben.
A vérkeringés biztosítja, hogy a szükséges tápanyag és oxigén eljusson a test minden szervébe, szövetébe, sejtjébe, és onnan a felesleges salakanyag eltávozhasson. Az emberi szív percenként körülbelül hetvenszer húzódik össze, majd ernyed el, mindeközben a szív által az erekbe pumpált vér az érfalakra nyomást gyakorol. Vérnyomásmérés során 2 értékről nyilatkozunk (pl. 130/80 Hgmm). A „felső”, vagy orvosi néven „szisztolés” értéket a szív összehúzódásakor, az „alsó” vagy szaknyelven használt „diasztolés” értéket a szív elernyedésekor kapjuk meg. A mérés eredményére használt mértékegység a "Hgmm”, azaz higanymilliméter és azt jelzi, hogy a vér nyomása egy üvegcsőben lévő higanyoszlopot hány milliméter magasra emel meg. Normális esetekben a felső, szisztolés érték nyugalomban 100–140 Hgmm, az alsó, diasztolés pedig 60–90 Hgmm tartományon belül van. Az optimális értékeket a WHO (Egészségügyi Világszervezet) szakemberei 130/80 Hgmm-ben határozták meg.