Szédülés

Orvosi értelemben szédülés (vertigo) alatt a határozott irányú forgó vagy dőlő mozgásélményt értjük. Az irány nélküli bizonytalanságérzet nem minősül szédülésnek.

A szédülés számos betegségben előfordulhat neurológiai, fül-orr-gégészeti és belgyógyászati megbetegedéseket is kísérhet. Alább bemutatott betegségek a leggyakoribbak a háttérben:

• Belgyógyászati okok: vérnyomás ingadozása, alacsony vércukor, szívritmuszavar, vérkép eltérések, szűkület a nyaki verőéren, degeneratív elváltozás a nyaki gerincen.

• Neuritis vestibularis (hallóideg gyulladás): a tünet fellépte előtt fül-orr-gégészeti fertőzés zajlott és/ vagy láz. A kórokozó legtöbbször vírus, mely a légutak hámján át éri el a belső fület. Általában spontán gyógyul, azonban néha szükség lehet fül-orr-gégészeti elhelyezésre és szteroid adására.

• Benignus pozícionális paroxizmális vertigo (jóindulatú szédülés): a fej mozgatásakor jelentkező szédülés. Általában elmondható róla, hogy bizonyos fejpozícióban jelentkező rohamszerű szédüléssel (és hányingerrel) járó jóindulatú, ám igen kellemetlen elváltozás. Oka a belső fülben lévő kristályok leválása, melyek így az érzéksejteket tévesen ingerlik. Terápiája egyszerű: megfelelő gyakorlattal a kristályok kimozdíthatóak a belső fülnek egy olyan részébe, melyben már nincsenek érzéksejtek. Az ezt segítő manőverek (Epley) sajnos hányingert provokálhatnak, ezért hányáscsillapító készítmény szedése szükséges lehet.

• Meniére-betegség: oka a belső fülben található folyadék megváltozása. Tünete a hirtelen, rohamokban fellépő szédülés, amely egyoldali fülzúgással és halláscsökkenéssel (akár hányingerrel és hányással társulva) jelentkezik. A rohamok 10-20 percig olykor akár órákig is tarthatnak. A szédüléses periódusok ismétlődhetnek.

• Migrén: Ugyancsak társulhat szédüléssel. Néha hallászavar kíséretében zajlik, az esetek egy részében a fejfájás hiányzik. Ilyen migrénforma a harmincas-ötvenes életévekben kezdődik.

• Központi idegrendszeri elváltozás: csak a szédülések hatodában kórismézhető. Sclerosis multiplex, daganat, ischaemia (oxigénhiány), traumás károsodás mind járhatnak együtt kellemetlen mozgásélménnyel.

• Vertebrobasilaris keringészavar: főleg idősebbekben alakul ki. Hátterében érszűkület, nyaki gerinc elváltozásai állhatnak. Terápiaként keringésjavító infúziók adása, illetve fizioterápia, gyógytorna lehet.

Krónikus szubjektív szédülés

Szinonimája a pszichogén szédülés. Bizonyos látvány, a saját vagy a környezet mozgása általában (nem forgó jellegű szédülést) lebegésérzést vagy kilengést eredményez. Akkor kórismézhető, ha a panasz legalább három hónapja fennáll. Hátterében pánikroham, szorongás vagy személyiségzavar állhat. Kezelésbe pszichiáter szakorvost kell bevonni.

A szédülés diagnosztikája

• részletes kikérdezés 

• fizikális vizsgálat belgyógyászati, neurológiai 

• laborvizsgálat (vérkép, vércukor)

• képalkotó eljárások (nyaki gerinc röntgen, nyaki ér ultrahang, CT, MRI)

• EKG 

• hallásvizsgálat és fül-orr-gégészeti szakvizsgálat 

• otoneurológiai vizsgálat

Kihez forduljon?

Háziorvos, belgyógyász, neurológus és fül-orr-gégész szakorvosunk segíthet a kóreredet tisztázásában. Gyakran több szakorvos bevonása is szükséges.

Kapcsolódó cikkek

• Miért olyan fontos a vérnyomás?
• Hogyan szokjunk vissza a mozgáshoz gyógytornával?