A tüdőgyulladás (pneumonia) a tüdő és a légzőrendszer betegsége, gyulladásos állapota, melyre jellemző a tüdő alaveolusainak (léghólyagocskák) gyulladása.
Kiterjedése, kórokozói alapján számos fajtája lehet, lebenyes és gócos, okozhatják vírusok, és baktériumok egyaránt, vagy lehet gombás fertőzés, vagy parazita eredetű (atípusos előfordulás)
Ritkán keringési rendellenesség, maró gőzök, gázok, vagy egyéb tüdősérülés. Lázzal, mellkasi fájdalommal és a röntgenen jól látható beszűrődéssel jár.
Kiterjedésétől függően megkülönböztetünk lebenyes (lobáris) és gócos formát (bronchopneumóniát). A lobáris pneumóniában egy vagy több teljes tüdőlebeny, esetleg csak egy tüdőszegmentum érintet. A gyulladásos területe a léghólyagocskák (alveolusok) folyadékkal, úgynevezett gyulladásos izzadmánnyal (exudatum) telnek meg. A gyulladás által a tüdőlebeny mind nagyobb területe válhat érintetté, sőt a betegség nem ritkán több tüdőlebenyre kiterjed, illetve átterjed a másik oldali tüdőfélre is. A gyulladásos folyamatok általában ráterjedhetnek a tüdőt befedő mellhártyára is, mellhártyagyulladást okozva. A bronchopneumonia ezzel szemben a páros szerv összes légutait érinti, vagyis a teljes tüdőt.
A tüdőgyulladás kialakulási mechanizmusai alapján elkülönítendők az elsődleges (primer) és a másodlagos (szekunder) pneumóniák. Elsődleges tüdőgyulladás ép tüdőben keletkezik, és legtöbbször vírusok okozzák, míg a szekunder pneumónia már valamilyen meglévő (akár tüdő) betegség talaján fejlődik ki. A szekunder tüdőgyulladás az évente visszatérő influenza járványok leggyakoribb szövődménye is. A baktériumok könnyű behatolását a kórokozók belégzése és a légúti hám sérülései teszik lehetővé.
Levegővételre, köhögésre fokozódó oldalszúrás, gyors, nehéz vagy fájdalmas légzés, légszomj. A belázasodás idején hidegrázás, láz,köhögés, majd köpet ürítése, akár véres köpet, izzadás. Fáradékonyság, levert, rossz közérzet. Súlyos formában szapora pulzus, felületes, kapkodó légzés, szederjes bőr, nyálkahártyák (cyanosis), alacsony vérnyomás.
A betegség - súlyossági fokától függően - nagyon megterheli elsősorban a vérkeringést és a légzést, de alapjában az egész szervezetet amihez jön még a baktériumtoxinok károsító hatása. Az antibiotikumok előtti időkben igen súlyos, közvetlen halálveszéllyel járó betegségnek számított. Az antibiotikumos kezelés - és más beavatkozási lehetőségek - sokat javítottak a helyzeten. Az utóbbi időben kialakuló antibiotikumokra rezisztens törzsek elterjedése azonban újabb problémákat vet fel. Kisgyermekeknél és idős, leromlott szervezetű pácienseknél ma is súlyos, életveszélyes kórkép.
A tüdőgyulladás esetenként nehezebben diagnosztizálható, mivel csak egy-két nem specifikus tünet utal rá. Elhúzódó köhögéssel és elesettséggel, hőemelkedéssel vagy étvágytalansággal járó állapot esetén érdemes lehet tüdőgyulladásra gondolni és szakorvoshoz fordulni, mivel ezek lehetnek az atípusos tüdőgyulladás jellemzői.
Hallgatózás során a tüdő felett hóropogásra, szörtyögésre emlékeztető hang hallható, a normál légzési hangok gyengék. A vérkép balra tolt, emelkedik a fehérvérsejtek száma.
Biztos kórismét a mellkas röntgenfelvétele adhat. CT vizsgálat csak a gyulladás által elfedett daganat gyanúja esetén lehet indokolt.
Kezelésében fontos az ágynyugalom, a lázcsillapítás, a köhögés csillapítása, bő folyadékbevitel. Antibiotikumot is kell adni, bár ez a vírusos formára hatástalan, de a szövődmények kialakulását akadályozza.
A tüdőgyulladás kezelésében a világon szinte mindenhol az Amerikai Mellkas Társaság (Americal Thoracic Society) szakmai irányelvei érvényesek.
A kezelési protokoll 4 kockázati csoportra osztja a betegeket:
A Pneumococcus okozta tüdőgyulladás ellen védőoltás adható, mely az oltottak 70 százalékát megvédi a súlyos Pneumococcus-fertőzéstől. Azok számára javasolt, akik fokozottabban ki vannak téve a tüdőgyulladás veszélyének: tüdő- és szívbetegségek, károsodott immunrendszer, cukorbetegség vagy 65 éven felüli életkor esetén. A különösen veszélyeztetetteket 5-10 évenként újraoltják. A Hemophilus influenzae B törzse - amely szintén gyakran okoz súlyos gyulladásos megbetegedéseket, köztük tüdőgyulladást is - elleni védőoltás minden gyermek számára javasolt. A védőoltást három részletben, 2, 4, 6 hónapos korban adják.
Ép immunrendszer és társuló tüdőbetegség hiánya esetén a prognózis jó, a betegek általában néhány hét alatt teljesen meggyógyulnak. A gyógyulást elsősorban a szubjektív panaszok mérséklődése alapján mondhatjuk ki, mert a röntgenkép a gyógyulást követően is, sokáig pozitív marad.
Következő online elérhető időpont:
A leírás a Budai Egészségközpont pulmonológus szakorvosainak közreműködésével készült.
A Budai Egészségközpontban öt helyszínen több mint 300 neves szakorvos magánrendelését keresheti fel mintegy 45 szakterületen. A személyre szabott ellátásról képzett, hosszú ideje együtt dolgozó szakembergárda gondoskodik. 23 év tapasztalatait és csaknem 450.000 ügyfelünk visszajelzéseit figyelembe véve folyamatosan azon dolgozunk, hogy a hozzánk fordulók számára igényeik és idejük tiszteletben tartásával a lehető leghatékonyabban szervezzük meg a gyógyító tevékenységet.
