Mellhártyagyulladás
A mellhártyagyulladásnak "száraz" és "nedves" formáját különböztetjük meg. A száraz mellhártyagyulladás leggyakoribb oka a tüdőgyulladás, bizonyos vírusfertőzések, a tbc, a tüdőinfarktus, a tüdőtályog, a hörgőtágulat, a tüdődaganat és bizonyos autoimmun betegségek (rheumatoid arthritis, SLE). Hasonlóan az előzőhöz a "nedves" mellhártyagyulladás sem önállóan kórkép, hanem valamilyen betegség kísérője és gyakran a száraz mellhártyagyulladás továbbfejlődése.
Mellkasi folyadék megjelenhet szívelégtelenség, bakteriális tüdőgyulladás, különböző rosszindulatú daganatos betegségek, tüdőembólia, vírusfertőzés, májelégtelenség, tbc, azbesztexpozíció és egyéb betegségek kísérőjeként. A mellkasi folyadék azonban ezeknél a betegségeknél nem minden esetben gyulladásos eredetű, a pontos diagnózis felállításáig, helyesebb, ha nem mellhártyagyulladásról, hanem mellkasi folyadékgyülemről beszélünk.
Hogyan helyezkedik el a mellhártya?
A mellhártya (pleura) két részből áll, a fali- és zsigeri mellhártyából. A tüdőt és a mellkasfalat borítják, és szerepük, hogy közvetítsék a mellkasfal tágulását és összehúzódását a tüdőállománynak, valamint mechanikai és immunológiai védelmet biztosítanak a tüdőnek.
A mellhártyagyulladás okai
A száraz mellhártyagyulladás leggyakoribb oka a tüdőgyulladás, bizonyos vírusfertőzések, a tbc, a tüdőinfarktus, a tüdőtályog, a hörgőtágulat, a tüdődaganat és bizonyos autoimmun betegségek (rheumatoid arthritis, SLE).
Hasonlóan az előzőhöz a "nedves" mellhártyagyulladás sem önállóan kórkép, hanem valamilyen betegség kísérője és gyakran a száraz mellhártyagyulladás továbbfejlődése.
Mellkasi folyadék megjelenhet szívelégtelenség, bakteriális tüdőgyulladás, különböző rosszindulatú daganatos betegségek, tüdőembólia, vírusfertőzés, májelégtelenség, tbc, azbesztexpozíció és egyéb betegségek kísérőjeként. A mellkasi folyadék azonban ezeknél a betegségeknél nem minden esetben gyulladásos eredetű, a pontos diagnózis felállításáig, helyesebb, ha nem mellhártyagyulladásról, hanem mellkasi folyadékgyülemről beszélünk.
A mellhártyagyulladás tünetei
A mellhártyagyulladás leggyakoribb tünete a légzéssel összefüggő éles mellkasi fájdalom. A fájdalmat a beteg általában a mellkasában érzi, közvetlenül a gyulladás helye felett, de a fájdalom kisugározhat a hasba is, amikor akut hasi kórképektől kell elkülöníteni. A légzés gyakran gyors és felületes, mivel a mélyebb légvétel fájdalmat okoz; a fájdalmas oldalon az izmok kevésbé mozognak, mint az ellenoldalon.
Ha nagy mennyiségű folyadék szaporodik fel, és elválasztja a mellhártyalemezeket egymástól, a fájdalom meg is szűnhet. A nagy mennyiségű folyadék akadályozza az azonos oldali, vagy mindkét tüdő kitérését, így légzési nehezítettséghez vezet.
Tüdőgyulladás szövődményeként fellépő gennyes mellkasi folyadékgyülem esetén a mellkasi fájdalom mellett magas lázzal járó szeptikus állapot is kifejlődhet.
A mellhártyagyulladás diagnosztikája
A száraz mellhártyagyulladás diagnózisának felállítása az orvos által végzett fizikális vizsgálaton alapszik. Mellkasröntgen képen eltérés nem látható, olykor az alapbetegség jelei észlelhetők.
Mellkasi folyadékgyülem esetén a fizikális vizsgálatot követően képalkotó vizsgálatokkal (mellkas röntgen, ultrahang, CT) lehet kimutatni a folyadékot, annak elhelyezkedését és mennyiségét. A mellkasi folyadék okának tisztázásához elengedhetetlen a folyadék laboratóriumi vizsgálata. A mintát kórházi körülmények között mellkascsapolással nyerik. Nagyon sokszor az alapbetegséget csak nagyon szerteágazó, nem kevés időt kívánó vizsgálatsorozattal lehet tisztázni.
A mellhártyagyulladás kezelése
A kiváltó októl függetlenül gyulladáscsökkentő gyógyszerekkel a mellkasi fájdalom enyhíthető és bizonyos esetekben a gyógyulási folyamatot is elősegíti. A legfontosabb azonban az alapbetegség megfelelő kezelése, mely igen különböző lehet, és gyakran hosszú időt vesz igénybe. Folyadékgyülem esetén magát a folyadékgyülemet is kezelni kell. A beteg légzési nehezítettségét a mellkasi folyadék lecsapolása átmenetileg enyhíti, azonban a folyadék legtöbbször újratermelődik.
Makacsul visszatérő mellkasi folyadék esetén bizonyos gyógyszereknek a mellűrbe való fecskendezésével a két mellhártyalemezt össze lehet tapasztani, ami megakadályozza a folyadék újratermelődését. Súlyosabb esetekben a mellkasba vezetett draincsövek segítségével öblítő és szívó kezelésre is szükség van. Elhanyagolt, gennyes mellhártyagyulladás esetén a végleges megoldás mellkasi műtéttől várható.
Kapcsolódó cikkek
A leírás a Budai Egészségközpont nőgyógyász szakorvosainak közreműködésével készült.
Forduljon szakembereinkhez!
A Budai Egészségközpontban öt helyszínen több mint 300 neves szakorvos magánrendelését keresheti fel mintegy 45 szakterületen. A személyre szabott ellátásról képzett, hosszú ideje együtt dolgozó szakembergárda gondoskodik. 23 év tapasztalatait és csaknem 450.000 ügyfelünk visszajelzéseit figyelembe véve folyamatosan azon dolgozunk, hogy a hozzánk fordulók számára igényeik és idejük tiszteletben tartásával a lehető leghatékonyabban szervezzük meg a gyógyító tevékenységet.
