Fóbiák

A fóbia a görög phobos kifejezésből ered, jelentése 'félelem, rettegés, menekülés'. Azt az intenzív, olykor testi tünetekkel is együtt járó szorongásos állapotot jelzi, amelyet a fóbiásokból egy bizonyos helyzet, körülmény megélése vagy valamely állat vagy tárgy látványa kivált. Akkor beszélünk fóbiáról, ha valaki olyan ingerekre reagál intenzív félelemmel, amit mások nem tekintenek félelmetesnek vagy veszélyesnek, és ha olyan erősen befolyásolja a beteg életét, hogy megnehezíti vagy meg is akadályozza életvitelében, bizonyos tevékenységek végzésében.

A fóbiák típusai

A fóbiáknak számos fajtája van, amelyeket három nagy típusba sorolunk:

• Az agorafóbia olyan (ismeretlen) helyektől vagy helyzetektől való félelem, ahonnan az elmenekülés nehéz vagy kínos lehet. Ilyen helyzetek például a tömegben várakozás vagy a tömegközlekedési eszközökön való utazás.
• A szociális fóbiák társas helyzetekhez kötődnek, az érintett nem mer mások előtt fellépni, megnyilvánulni, emberekkel kapcsolatot teremteni, beszélni, ügyet intézni, olyan erősen fél attól, hogy zavarba jön, vagy mások megítélik, esetleg megalázó helyzetbe kerül.
• A speciális fóbiában szenvedők esetében a kóros szorongást egy bizonyos állat, tárgy vagy helyzet váltja ki.

A fóbiák okai

A fóbiák kialakulásának hátterében sokféle tényező állhat. Bizonyos esetekben visszavezethető egy gyermekkori traumára (pl. kutyaharapás talaján kialakuló kutya-fóbia), de gyakran a tanulás vagy az ún. modellkövetés mechanizmusán keresztül alakul ki. A szociális fóbiák kialakulhatnak súlyos kisebbrendűségi érzés, önértékelési zavar talaján is. A pszichoanalitikus gondolkodók szerint a fóbiák kialakulásának hátterében az elfojtás és az áttolás énvédő mechanizmusa áll, melyek segítségével nehezen kezelhető érzéseinket (félelmünket, indulatunkat, stb.) olyan tárgyra vagy helyzetre tesszük át, amit könnyebben tudunk kezelni. Mások szerint a fóbiák az emberi evolúció során szerzett tapasztalatok, olyan ősi, valódi vészhelyzetek emlékei a tudattalanban, amikor a félelem még életmentő lehetett elődeink számára ragadozókkal vagy természeti csapásokkal, ellenséges erőkkel szemben.

A fóbiák tünetei

A fóbiás betegek igyekszenek elkerülni félelmük tárgyát. Van, amikor ez nem okoz gondot az életvitelében, hiszen ezek a találkozások amúgy viszonylag ritkák, vagy tudatosan elkerülhetők (pók, kígyó, villámlás, mélység, magasság stb.). Nagyobb probléma, ha a mindennapi életben folyamatosan jelen lévő dolog, gyakori élethelyzet a szorongás tárgya: például fertőzés lehetősége, találkozás más emberekkel, közlekedési eszközök használata, stb. Ilyenkor a félelem fokozatosan teljesen úrrá lehet a betegen, annyira, hogy a hétköznapi tevékenységeiben is akadályozza: az érintett nem mer utcára menni, képtelen közlekedési eszközre szállni, megszólalni idegenek jelenlétében stb. A fóbiák pánikrohamot, szorongásos rosszullétet is előidézhetnek: a beteg halálfélelmet, szívdobogást, fulladást, remegést, verejtékezést, hasgörcsöt, hányást, szédülést tapasztal. Annak érdekében, hogy ne jelenjen meg újra a szorongásos rosszullét, a beteg igyekszik elkerülni a kiváltó szituációkat. Az elkerülés lehet enyhébb formájú, de akár olyan nagymértékű is, hogy teljesen átalakítja miatta életvitelét.

A fóbiák diagnosztikája

A fóbiás betegek általában tudatában vannak annak, hogy félelmeik irracionálisak, de a biztos diagnózist csak a klinikai pszichológiában jártás szakember állíthatja fel.

A fóbiák kezelése

A fóbiás zavarok kezelése többféle módszer segítségével történhet. A pszichodinamikus pszichoterápia segít abban, hogy feltárja azokat a tudattalan működésmódokat, amik a fóbia hátterében állnak, a viselkedésterápiás módszerek pedig (mint például a szisztematikus deszenzitizáció vagy az ingerelárasztás) biztonságos környezetben szembesítik a beteget szorongása tárgyával, és tanítják meg arra, hogy sikeresen megküzdjön szorongásával. A pszichoterápiás kezelést gyakran egészíti ki a gyógyszeres (antidepresszáns, szorongáscsökkentő) támogatás.