Agyhártyagyulladás (meningitis)

Az agyhártyagyulladás (meningitis) az agyhártyák vagy agyburkok, azaz a központi idegrendszert (az agyat és a gerincvelőt) körülvevő hártyáknak a gyulladásos megbetegedése. A gyulladás okát tekintve két csoportot különböztetünk meg: fertőzés okozta és nem fertőzés okozta gyulladás. A fertőzéses agyhártyagyulladás okozója leggyakrabban vírus, ami többnyire veszélytelen és a beteg spontán, pár napon belül felépül. A gombák és paraziták által okozott megbetegedés viszonylag ritka. Az agyhártyagyulladás második leggyakoribb, egyben legveszélyesebb okozói a baktériumok.

Számos baktérium okozhat meningitiszt, ami jelenlétének azonnali felismerése, orvosi beavatkozás és intenzív kezelés nélkül az egész idegrendszerre kiható, súlyos és maradandó hatást gyakorolhat, akár a beteg halálához is vezetve.

Habár az agyhártyagyulladást sok országban törvényileg kötelező bejelenteni, a pontos előfordulás ismeretlen. A nyugati országokban évi 100 000 emberből 3 betegszik meg bakteriális agyhártyagyulladásban. A vírusos agyhártyagyulladás elterjedtebb, évi 100 000 emberből 10,9 beteggel.

Hogyan terjed az agyhártyagyulladás?

Az agyhártyagyulladást okozó kórokozók emberről- emberre terjednek, közvetlen fizikai kapcsolat, fertőzött testváladékok útján (pl. tüsszentés, köhögés) vagy fertőző váladékkal szennyezett tárgyak megérintése által (kilincsek, játékok…).

A fertőzés leggyakrabban a légutakban kezdődik, majd a kórokozók a véráram útján jutnak a gerincvelőbe és az agyba. Ritkábban arcüreg- vagy fültőmirigy-gyulladás előzi meg az agyhártyagyulladást.

A nem fertőzés okozta meningitis hátterében legtöbbször daganatos betegségek, a koponya fizikális sérülése és vénás droghasználat áll.

Az agyhártyagyulladás típusai, tünetei és kezelése

Vírusos agyhártyagyulladás

Európában vírusmeningitist a kis RNS vírusok (picorna- és enterovírusok) okoznak leggyakrabban. Okozhatja még herpes simplex 1 és herpes simplex 2 vírus, tógavírus, a mumps és poliomyelitis vírusa. Az AIDS- meningitis gyakorisága növekszik. Az enterovírus fertőzés legtöbbször széklet eredetű, szennyvizek közvetítik. Főként gyermekek és fiatal felnőttek betegszenek meg. A fertőzés 90%-ban csak enyhe emésztőszervrendszeri panaszt, légzőszervi megbetegedést okoz. Az első szakaszban a vírus az emésztőszervrendszerben és a mandulákban szaporodik és a vér útján éri el a lágyburkokat, ahol lymphocytás gyulladás alakul ki. A vírus néhány nap alatt kiürül.

• Klinikai tünetek:
  Láz, fejfájás, hányás, izgatottság, levertség és zavartság, tarkókötöttség, ritkán tudatzavar. A kórokozótól függően a meningitist kísérheti fültőmirigy-gyulladás, hasmenés, izomfájdalom vagy garatgyulladás. A tünetek 3-4 nap múlva enyhülnek, a betegség ritkán tart tovább 2 hétnél.
• Diagnózis:
  Kórházi felvételt követően a klinikai tünetek mellett a pontos diagnózist az agy-gerincvelő folyadék vizsgálata adja meg.
• Terápia:
  Csak tüneti kezelés lehetséges, a betegség többnyire nyom nélkül gyógyul. Gyermekeknél a beszédtanulás a meningitis után késhet, enyhe pszichomotoros retardáció maradhat vissza.

Bacterialis meningitis

A bacterialis meningitisek egy részét Pneumococcus (Streptococcus pneumoniae), Haemophilus inluenzae, Meningococcus (Neisseria meningitidis), másik részét Staphylococcus aureus és néhány Gram negatív baktérium okozza.

• Klinikai tünetek:
  Fej- és tarkófájdalom, fény- és fájdalomingerre mutatott fokozott érzékenység, láz, hányás, zavartság, görcshajlam, eszméletzavarok. Meningococcus meningitisben hirtelen kezdet, súlyos betegségérzettel, gyakran a lábakon elhelyezkedő, apró bőr bevérzésekkel.
• Diagnózis:
  Minden esetben kórházi felvétel szükséges. A biztos diagnózist a kórokozó kimutatása adja vérből és agy-gerincvelő folyadékból.
• Terápia:
  Célzott antibiotikumos terápia szükséges vénásan. A bacterialis meningitis bejelentése kötelező a területileg illetékes ÁNTSZ-hez. A beteggel szoros kontaktusba kerülőket megelőzésképpen gyógyszeres terápiában kell részesíteni, melyet az ÁNTSZ biztosít ingyenesen.

Aszeptikus meningitis

Az aszeptikus agyhártyagyulladás azokat az agyhártyagyulladásos eseteket foglalja magába, amikben nem mutatható ki bakteriális fertőzés. Legtöbbször a vírusos agyhártyagyulladásra vonatkoztatják, de ide tartoznak a részben már gyógyult esetek, vagy a szomszédos területekről átterjedő gyulladások, például az arcüreggyulladások. A szívburok gyulladása is kiválthat aszeptikus agyhártyagyulladást. Kiválthatják spirochéták, például a Treponema pallidum (a szifilisz kórokozója) vagy a Borrelia burgdorferi (a Lyme-kór okozója). A maláriás agyfertőzés, a cerebrális malária is okozhatja az aszeptikus agyhártyagyulladást.

Az agyhártyagyulladás megelőzése

A bacterialis meningitis ellen védettség biztosítható rövidtávra antibiotikumokkal, és hosszabb távra védőoltással. A leggyakoribb bakteriális kórokozók ellen létezik többféle oltóanyag is, ezeknek egy része benne van a kötelező oltási sorban.

• Haemophilus influenzae B baktérium: kötelező oltás
• Streptococcus pneumoniae (Pneumococcus) baktérium: az ún. konjugált vakcinák adása javasolt.
• Neisseria meningitidis (Meningococcus) baktérium: a magas kockázatnak kitett egyének számára javasolt.

Gyerekekben a tuberkulózis elleni védőoltás hatásos a tuberkulózisos agyhártyagyulladás ellen, de felnőttek esetén már nem nyújt védelmet.

Kapcsolódó cikkek

• A kullancsencephalitis ellen lehet védekezni!
• Akár 150-féle fejfájás is kínozhatja
• A páciensnek mindig hinni kell – interjú Dr. Miltényi Csilla fül-orr-gégésszel