Nehézlégzés

A nehézlégzés vagy légszomj olyan tünet, ami a légvétel akadályoztatása miatt lép fel. A kellemetlen érzést fulladás-szerű állapottal szokás jellemezni. A tünet kóros állapot hiányában is felléphet, például erős fizikai aktivitás során.

A nehézlégzés tünetei

A légzés nehezítettsége esetén emelkedik a légvételek száma – nyugalmi állapotban percenként 12-16-szor veszünk levegőt. A légszomj krónikus fennállása esetén az ajkak, körmök elkékülnek, a pulzusszám emelkedik és a légzőizomzat fokozott működése figyelhető meg. Kezdetben a légszomj csak terheléskor lép fel, később a tünetek nyugalomban is jelentkezhetnek.

A nehézlégzés okai

Számos megbetegedés okozhat nehézlégzést. Felléphet a légutak beszűkülése során:

• orrdugulás
• asztma
• COPD (magyarul krónikus obstruktív légúti betegség)
• légutakat szűkítő daganat következtében

A légzőfelület csökkenése miatt:

• tüdőgyulladás
• tüdőtágulat
• tüdőfibrózis
• mellkasi/hasi folyadék felhalmozódás
• tüdődaganat

Továbbá a keringési rendszer megbetegedése (például szívelégtelenség), vagy a vérképző rendszer betegségei (például vérszegénység) esetén is felléphet légszomj. A fentiekből következik, hogy nehézlégzéses tüneteket nem csak tüdőbetegségek okozhatják. Szinte valamennyi szervünk (szív, máj, vese, agy) oxigénhiányos állapota nehézlégzéses tünetekhez vezethet. Ideg- és pánik betegségek is hasonló tüneteket okozhatnak.

A nehézlégzés diagnózisa

A nehézlégzés objektív mérésére nincs megfelelő módszer. Szubjektív skálák, a tünetek/panaszok, illetve a következmények megítélése segíthet a légzési nehezítettség pontosabb meghatározását.

A kivizsgálás során a kórelőzmények felvétele: nyugalomban, vagy terheléskor jelentkező légszomj, állandóan fennálló, vagy rohamokban fellépő tünetek panaszok rögzítése alapvetően fontos. Fontos tisztázni, hogy a légzési nehezítettség kilégzéskor vagy belégzéskor jelentkezik-e. A fizikális vizsgálat, légzésfunkciós mérések, vérgázanalízis és a radiológiai vizsgálatok sokszor valószínűsítik a diagnózist. A pontos kiváltó ok megállapítása gyakran igényel többszakmás (pulmonológus, radiológus, fül-orr-gégész, kardiológus, gasztroenterológus, hematológus, ideggyógyász, infektológus) összefogást.

A nehézlégzés kezelése

A nehézlégzés kezelése a kiváltó megbetegedés diagnózisától, illetve súlyosságától függ. Az alapbetegség hatékony kezelése (tüdőgyulladás, asztma, COPD, kardiológiai, hematológiai kórképek) önmagában a nehézlégzés megszűnését eredményezheti.

Tüneti, hatékony kezelést jelent az oxigén maszkon, vagy orrszondán keresztüli bevitele, mely az akut fázison átsegítheti a beteget, krónikus állapotokban pedig az életminőség jelentős javulását eredményezheti.

Kapcsolódó cikkek:

• Tényleg lehetünk allergiásak a hidegre?