Torokgyulladás

A torokgyulladás a nyálkahártya gyulladásos elváltozása. A leggyakoribb kiváltó ok a légúton terjedő kórokozók bekerülése a szervezetbe. Az esetek többségében ez elég fájdalmas, a fájdalom leggyakoribb oka a torokfájás. Mint sok más típusú gyulladás, a torokgyulladás is lehet heveny - melyet a gyorsan kialakuló és általában viszonylag rövid lefolyás jellemez -, vagy lehet krónikus. Garatgyulladás lehet a mandulák gyulladásos megnagyobbodása által okozott nyelési, légzési fájdalom, ez az angina (szorongató fájdalom), a gyulladt mandulák által okozott nyeléskor fellépő fájdalomra utal, ilyenkor a beteg a garatot szűknek érzi. A herpangina a torok és szájnyálkahártyán herpesz-szerű hólyagokat okozó, lázas fertőző betegsége.

Pharynx (görög eredetű szó) jelentése garat, vagy torok, a tápcsatorna legfelső szakasza, a légzőrendszer és az emésztőrendszer közös része. Három részét különböztetjük meg, orrgarat, szájgarat, és gégegarat. Elölről a szájüreg, felülről az orrüreg, alulról a nyelőcső határol. Legjelentősebb szerve a tonsilla pharyngea, azaz a garatmandula. Belülről a szájnyálkahártya béleli. gyakran kísérheti a köhögés, égő-, viszkető érzés a torokban, láz és duzzadt nyirokcsomók.

Milyen tényezők váltják ki, és milyen tüneteket okoz?

A heveny torokgyulladás kialakulásáért a számos baktérium- és vírusfajta közül leggyakrabban vírusos fertőzés (40-80%), a fennmaradó esetekben bakteriális fertőzések, gombás fertőzések, vagy irritáló-, szennyező-, vagy vegyi anyagok felelősek. Kezelése elsősorban tüneti, míg a bakteriális vagy gomba okozta fertőzések esetében antibiotikumokat, gombaellenese szereket adunk.

Az akut pharyngitis lehet hurutos, gennyes vagy kifekélyesedő, attól függően, hogy milyen a kórokozó virulenciája, és az érintett egyén immunrendszerének kapacitása. A krónikus pharyngitis a leggyakoribb betegség a fül-orr-gégészeti megbetegedések között, megjelenése lehet hurutos, vagy a nyálkahártya megvastagodásával, vagy sorvadásával járó formája. Ha a gyulladás a mandulát is érinti, ez az ún. Pharyngotonsillitis (garatmandula gyulladás).

Újabb besorolás az orrgarat gyulladás, vagy nasopharyngitis, a közönséges megfázás.
Kialakulása az esetek többségében annak köszönhető, hogy a fertőző organizmussal szerzett szoros kapcsolatot a fertőzött egyén.

1. Fertőző torokgyulladásos esetek

1.1 Vírusos okok: A torok fertőzése ilyen esetben Streptococcus negatív, vagyis feltehetően vírusos eredetű (a lepedékképződéssel járó mandula elváltozások okaként is gyakran fordul elő vírusfertőzés). Az esetek mintegy 40-80%-ában a fertőzés jellemzője a különböző vírus fertőzés.

• Adenovírus a leggyakoribb ok, jellemzője a nyaki nyirokcsomó különböző mérvű megnagyobbodása, gyulladásos jelek a torokban, gyakran nem jelenik meg jelentős vérbőség, de az elváltozás lehet nagyon fájdalmas.
• Orthomyxoviridae okozó influenzát jellemzi gyorsan fellépő magas láz, fejfájás és generalizált fájdalom, melyhez torokfájás is társul.
• A mononucleosis infectiosa, vagy más néven Pfeiffer-féle mirigy láz oka az Epstein-Barr vírus, hívják "csók betegségnek - kissing disease", utalva ezzel a betegség terjedési mechanizmusára. Lappangási ideje 7-49 nap, leggyakrabban kamaszkorúak, fiatal felnőttek körében alakul ki. Tünete a magas láz, a nyaki nyirokcsomók duzzanata, mandula gyulladás, kiütések, és apró bevérzések a torokban, a nyálkahártya ödémája. Kimutatása laboratóriumi teszttel lehetséges.
• Herpes simplex vírus az oka a legtöbb szájüregi fekélynek.
• Kanyaró (morbilli), a kanyaróvírus által okozott megbetegedés, melyben a vírus a beteg ember váladékaival ürül, és cseppfertőzésként terjed. A fertőződés után 9-11 nap múlva hirtelen fellépő nátha, láz, köhögés és kötőhártya gyulladás jelentkezik, valamint a szájüregi nyálkahártyán úgynevezett Koplik-foltok jelennek meg. Később kiütések alakulnak ki a bőrön, egyúttal a láz csökken. A betegség súlyos lefolyással járhat. A betegség megelőzésére Magyarországon kötelező a védőoltás.

1.2 Bakteriális okok

• Számos különböző baktérium okozhat torokgyulladást. A leggyakoribbak, a gennykeltők közül a Streptococcusok, de mások is, mint diphtheria, Corynebacterium, Neisseria gonorrhoeae, Chlamydophila pneumoniae, és Mycoplasma pneumoniae.
• Streptococcus pharyngitis: Sztreptokokkusz torokgyulladás, a béta-hemolitikus Streptococcusok csoportja a leggyakoribb bakteriális ok (15-30%). Általános tünetek a láz, torokfájás, és a megnagyobbodott nyirokcsomók. Ez egy ragályos fertőzés, terjedése a szoros érintkezés a fertőzött egyénnel. Biztos, végleges diagnózis laboratóriumi vizsgálattal lehetséges, a torok váladékból vett tenyésztés eredményével. Kezelésére antibiotikumot adunk, mind a hatékony gyógyítás, mind a szövődmények megelőzése céljából.
• Fusobacterium necrophorum: A Fusobacterium necrophorum normális lakói a garat flórának. Alkalmanként azonban hozhatnak létre gennyes tályogot.
• Diftéria - Torokgyík: A diftéria egy potenciálisan életveszélyes felső légúti fertőzés. Oka a Corynebacterium diphtheriae, melyet mára már nagyrészt felszámolt a fejlett országokban bevezetett gyermekkori oltási program, de még mindig számolhatunk, elsősorban a harmadik világban és egyes területeken, inkább Kelet-Európában az előfordulásával. Antibiotikumos kezelés szükséges, mely a korai szakban általában hatásos, de lassú gyógyulással lehet számolni.

1.3 Egyéb okok
Ritkák, de előfordulhatnak akár halálos végkimenetellel végződő súlyos megjelenések, elsősorban legyengült immunitású betegeknél, vagy egyes elhanyagolt esetekben, amikor a gennyes fertőzés, a környező szövetekre terjed.

1.4 Gombás eredet
Néhány esetben a torokgyulladás oka gombás fertőzés, mint például a Candida albicans okozta szájpenész.

2. Nem fertőző torokgyulladásos esetek

• Elváltozások oka lehet mechanikai, vegyi vagy termikus irritáció, például a hideg levegő vagy a savas reflux. Egyes gyógyszerek is előidézhetnek torokgyulladást.
• Nehéz megkülönböztetni egy vírusos, vagy egy bakteriális eredetű torokfájást csupán a tünetek alapján. Így gyakran torokváladék mintavétel történik, hogy kizárjuk a bakteriális okot.
• A legtöbb esetben a kezelés tüneti. Speciális eljárások bakteriális, gombás, és a herpes simplex vírus fertőzésekben lehetnek hatékonyak.
• Többnyire fájdalom és lázcsillapítókat, gyulladáscsökkentőket használunk, mint paracetamol, vagy NSAID-ok, segítenek, csökkenteni a fájdalommal járó torokgyulladást. Influenza esetében a szalicilátok, mint az aszpirin fokozott kockázatot jelenthet (Reyes szindróma).
• Szteroidok (pl. dexametazon) esetében megállapították, hogy hasznos lehet, a súlyos torokgyulladások kezelésében.
• Orális antiszeptikumok, torokfertőtlenítők, fájdalomcsillapító oldatok, szopogató tabletták csillapítják a fájdalmat, fertőtlenítő hatásuk van, zsibbadást eredményeznek a nyálkahártyán. Köhögéscsillapítás, és nyákoldás, még fontos kiegészítő eljárások, a tünetek súlyosbodása esetén.
• Az antibiotikumok elsősorban bakteriális fertőzés okozza a torokfájásnál hatékonyak, vírusos fertőzésekben az antibiotikumok hatástalanok. Alternatív szereket is ajánlanak torokgyulladás esetére. Ágynyugalom, bő folyadékbevitel, az immunrendszer erősítése szerepel még az ajánlásokban.

Kapcsolódó cikkek

• Egy precíz szakma sok különleges alterülettel - Interjú Dr. Dóka Imre fül-orr-gégésszel
• A páciensnek mindig hinni kell – interjú Dr. Miltényi Csilla fül-orr-gégésszel
• Köhögés-kisokos: milyen betegségek okozhatják és mikor forduljunk orvoshoz?