Bulimia
A bulimia olyan pszichiátriai megbetegedés, amelyet kóros falási rohamok, és ezeket követő intenzív, az elfogyasztott tápláléktól való szabadulási szándék jellemzi. A betegség jellemzően a serdülő, tízen-huszonéves lányokat érinti, elenyészően ritka a férfi nem tagjainak megbetegedése. Mivel igen sok az eltitkolt, enyhébb forma, a gyakorisággal kapcsolatos információk tekintetében elég nehéz pontos adatokkal szolgálni. Feltételezhetően, körülbelül a 18-25 éves női korosztály mintegy 3 százaléka szenved bulimiában.
Felhívjuk látógatóink figyelmét, hogy intézetünkben a bulimia-kezelést nem vállalunk. Megértésüket köszönjük!
A bulimia kialakulásának okai
A bulimia kialakulásának hátterében egyesek genetikai tényezőket is említenek, mindezt azonban idáig nem sikerült egyértelműen bizonyítani. Ennél sokkal nagyobb szerepe van az illető személyiségszerkezetének, és a külső környezeti tényezőknek, ezen belül is a családon belül elfoglalt helyeknek, családtagokkal – elsősorban szülőkkel (édesanyával) való kapcsolatoknak, viszonyoknak.
A „tipikus” bulimiás beteg rendszerint alacsony önértékelésű, önmagát „meg nem értett személynek” definiáló egyén, élete nem ritkán gyermekkori traumákkal, szeretet iránti vággyal tarkított. A karcsúság számára olyan ideál, amelyet elérve úgy érezheti, élete más területein is diadalt arathat. Eszköz, amely segítségével egy csapásra kikerülhet az árnyékból a fényre. Olyan esetek is ismertek, amikor az evészavart valamilyen hirtelen életesemény, harag váltja ki: nem ritkán baráttal történő szakítás, vagy iskolai-tanulmányi kudarc.
A bulimia tünetei
A tünetek egy részét a háttérben megbúvó pszichiátriai-pszichológiai betegség adja: szorongás, depresszióra való hajlam, esetleg impulzivitás, dac és lázadás az élet egyéb területein (alkoholizálás, drogfogyasztás, esetleg promiszkuitás), agresszió – sőt: akár öngyilkossági szándék megjelenése is. Másrészről jellemzően belgyógyászati tünetek jelentkeznek, amelyek a falásrohamok, majd az azt követő, ész nélküli „szabadulás” következményei.
A falásrohamok jellemzően hetente, majd egy idő elteltével naponta több alkalommal is jelentkeznek, mivel az étkezéseket követő önhányatás, masszív hashajtás következtében teljesen felborul az idegrendszer éhséget-jóllakottságot érzékelő szabályozó központja. A betegek mégsem fogynak számottevő mértékben, sőt: nem egy esetben akár plusz kilók is rakódhatnak le, a falásrohamok során ugyanis extrém mennyiségű kalóriákat juttathatnak be a szervezetükbe. Ezáltal persze, elmarad az áhított karcsúság elérése, és az ördögi kör tovább súlyosbodik.
A nagymértékű önhányatás jelei igen hamar nyomot hagynak: a kéz ujjain hegek jelentkeznek, a fogzománc kopik a gyomorsav maró hatása miatt. A sav vesztés többek közt a sav-bázis egyensúly felborulását vonhatja maga után, emellett akár életveszélyes elektrolit-zavarok (alacsony káliumszint okozta szívritmuszavar) jöhetnek létre. Akiknek mégis sikerül nagyobb mennyiséget fogyni, azoknál rendszerint felborul a menstruációs ciklus is: nem egy esetben ez lehet az első igazán intő jel.
A bulimiai diagnosztizálása
A diagnózisalkotást nehezíti, hogy a beteg beismerése nélkül sem magát a diagnózist felállítani, sem az adekvát terápiát beállítani nem lehet, csupán az okozott belgyógyászati tüneteket enyhíthetik. Rendszerint a szülő, vagy a beteg társa az, aki felismeri a fentebb említett jeleket, s viszi az illetőt orvoshoz. Itt vérvétel történik, fizikális vizsgálat mellett, és természetesen elindul egy pszichológiai-pszichiátriai felmérés is.
A bulimia kezelése
A kezelés alapja részint az esetleges elektrolit-zavarok, belgyógyászati tünetek orvoslása, részint a kórokként háttérben megbúvó pszichiátriai zavar feltárása, s ennek viselkedés- és csoportterápia során történő „oldása”. Megfelelő együttműködéssel nagyon jól kezelhető a kórkép, a gyógyultak aránya igen magas. A nem kezelt bulimia akár életveszélyes állapotot is okozhat: részint az alapprobléma más úton történő megnyilvánulása (alkoholizálás, drogozás, depresszió, öngyilkosság), részint a fentebb említett belgyógyászati tünetek (szívritmuszavar) révén. Éppen ezért, a legkisebb gyanú esetén is érdemes szerettünknek segítséget nyújtani, és az ő érdekében szakorvosi vizsgálatra kísérni. Szidalmazás és „szedd össze magad” -ozás helyett megértés, empátia és türelem az, ami eredményes gyógyulást hozhat.
A leírás a Budai Egészségközpont pszichológusainak közreműködésével készült.
Forduljon szakembereinkhez!
A Budai Egészségközpontban öt helyszínen több mint 300 neves szakorvos magánrendelését keresheti fel mintegy 45 szakterületen. A személyre szabott ellátásról képzett, hosszú ideje együtt dolgozó szakembergárda gondoskodik. 23 év tapasztalatait és csaknem 450.000 ügyfelünk visszajelzéseit figyelembe véve folyamatosan azon dolgozunk, hogy a hozzánk fordulók számára igényeik és idejük tiszteletben tartásával a lehető leghatékonyabban szervezzük meg a gyógyító tevékenységet.
