Szívbillentyű-betegségek

A szívbillentyű-betegségek a kardiovaszkuláris megbetegedések és halálozás egyik lényeges, és növekvő előfordulású okát jelentik.

A szívbillentyű-betegségek anatómiai háttere

Az emberi szívben négy szívbillentyű található. Szerepük a vér egyenirányítása a szíven belül és a nagyerek felé. A mitrális (kéthegyű) billentyű a bal pitvar és a bal kamra között, a trikuszpidális (háromhegyű) billentyű a jobb pitvar és a jobb kamra között, az aorta billentyű a bal kamra és a főütőér (aorta) között, a pulmonális billentyű a jobb kamra és a tüdőütőér (pulmonális artéria) között helyezkedik el.

A billentyűbetegségek lehetnek veleszületettek és szerzettek.

A veleszületett eltérések közül a leggyakoribb a bikuszpidális aorta billentyű, amely 3 tasak helyett 2 tasakkal fejlődik ki, és az átlagpopuláció 0,5-2%-ánál van jelen. Gyakori oka a billentyű működészavarának, amely szűkületet (stenosis) és visszaeresztést (regurgitáció), vagy ezek kombinációját is jelentheti.

A szerzett billentyűbetegségek is szűkület, visszaeresztés vagy ezek kombinációja révén okoznak működészavart. A szerzett billentyűbetegségek közül a leggyakoribb a degeneratív aorta billentyű szűkület, amelyet a billentyű jellemzően időskorban bekövetkező meszesedése okoz – ez a 80 év feletti populációban kb. 10%-ban fordul elő.

A billentyűbetegségek megoszlása eltérést mutat életkor, nem, földrajzi régiók szerint is. Míg a fejlődő országokban gyakori előfordulásúak a reumás láz (fertőzés) szövődményeként kialakult szívbillentyű betegségek, a fejlett országokban a népesség öregedésével nő a degeneratív, meszes, időskori billentyűbetegségek előfordulása.

A szívbillentyű-betegségek tünetei

A szívbillentyű-betegség súlyossága és tünetei eltérőek lehetnek, attól függően, melyik billentyű érintett, és milyen mértékű a károsodás. A kezdeti stádiumban sokszor tünetmentes az elváltozás, de a szív fokozatosan növekvő terhelése miatt idővel az alábbi panaszok jelentkezhetnek:

• nehézlégzés (terhelésre vagy nyugalomban)
• fáradékonyság
• mellkasi szorítás
• szapora/szabálytalan szívverés
• megszédülés, eszméletvesztés
• lábdagadás
• hasfeszülés

A szívbillentyű-betegségek diagnosztikája

A szívbillentyű-betegség gyanúja gyakran foglalkozás-egészségügyi vagy háziorvosi vizsgálat során merül fel először, ha az orvos a páciens fonendoszkóppal való meghallgatásakor szívzörejt hall. A pontos diagnózis felállításához azonban további vizsgálatok szükségesek. Az EKG-n észlelhető kóros eltérés is felvetheti billentyűbetegség gyanúját.

A diagnosztika arany standard vizsgálata a mellkasfalon keresztüli (transztorakális) szívultrahang (echokardiográfia), amellyel megítélhetők a szívbillentyűk kóros eltérései, elemezhető a működésük és mérhető az esetleges szűkület és visszafolyás súlyossága. Emellett a billentyűbetegségek által okozott következményes eltérések is értékelhetők.

A szívbillentyű-betegség mértékétől, jellegétől, a kísérő tünetektől, illetve a tervezett kezeléstől függően kiegészítő vizsgálatként történhet nyelőcsövön keresztül végzett szívultrahang, terheléses szívultrahang, „strain” (deformitás) mérés, ritmuszavar keresését célzó Holter-monitorozás, szív MR, illetve koszorúér-diagnosztika (szív CT/koszorúér-festés) is.

A szívbillentyűbetegségek kezelése

A terápiát a szívbillentyűbetegség típusa, foka és a beteg tünetei határozzák meg. A döntést minden esetben alapos kivizsgálás előzi meg, a fentebb felsorolt diagnosztikai paletta elemeinek személyre szabott alkalmazásával.

Panaszmentes billentyűbetegeknél a betegség mértékétől függően határozzuk meg a klinikai és szívultrahangos követés gyakoriságát. Enyhe billentyűbetegséggel rendelkező pácienseknél rutinszerű éves echokardiográfiára nincs szükség. Éves klinikai követés azonban javasolt, hiszen fontos a szív-érrendszeri társbetegségek és rizikófaktorok szoros kontrollja (pl. vérnyomásbetegség kezelése, koleszterinszint kontroll, ritmuszavar szűrés). Hasonlóan lényeges a közepes fokú billentyűbetegeknél a klinikai kontroll és az állapothoz és kísérőbetegségekhez igazított gyógyszeres kezelés, és az  echokardiográfia 1-2 évente, a billentyűbetegség típusától függően.

Amennyiben a billentyűbetegség eléri a súlyos fokot, tünetmentesség esetén is szoros, kb. félévenkénti kontroll javasolt, hogy időben észleljük a billentyűbetegség által okozott másodlagos eltéréseket (pl. üregi tágulatot, pumpafunkció-zavart). Ha ezek elérik az irányelvekben leírt fokot, tovább kell menni a billentyű-beavatkozás irányába. (Annak érdekében, hogy ne lépjenek fel visszafordíthatatlan károsodások a szívben, amelyek ritmuszavarokhoz, szívelégtelenséghez vezetnek.)

Ha a billentyűbetegség súlyos és panaszt okoz, a billentyűbeavatkozás irányába kell továbblépni. A gyógyszeres kezelés fontos kiegészítést jelenthet tünetes betegeknél az állapot javítására és a betegségből adódó rizikó csökkentésére. (A beteg billentyű meggyógyítására alkalmas gyógyszeres terápia egyelőre nem áll rendelkezésünkre.)

A szívbillentyűkkel kapcsolatos beavatkozások az utóbbi évtizedekben dinamikus fejlődésen mentek keresztül. A beteg szívbillentyű helyettesíthető szívsebészeti műtéti beavatkozás során fém vagy biológiai műbillentyűvel. Amennyiben a saját szívbillentyű menthető, és a javítás megoldható a billentyű „átszabásával”, a billentyűplasztika (billentyű megtartó műtét) a preferálandó műtét.

A szívműtéteket napjainkban mind kisebb behatolásból, egyre kisebb invazivitással végzik el.

Az idősebb (75 év feletti), illetve súlyos társbetegséggel rendelkező páciensek körében nem elhanyagolható a nyílt szívműtétek rizikója. Az utóbbi évtizedek áttöréseinek köszönhetően azonban bizonyos típusú szívbillentyű-betegségeket nyílt műtét nélkül, éren keresztüli katéteres eljárással is meg lehet oldani. Ez a módszer kisebb rizikót hordoz. A legelterjedtebben alkalmazott típusa a „TAVI”, azaz a transzkatéteres aorta billentyű beültetés, amelyből Magyarországon évente sok száz beavatkozást végeznek.

Más szívbillentyűk esetében nagyobb kihívást jelent a transzkatéteres megközelítés, de folyamatos az új technikák és új eszközök fejlesztése.

A sikeres műtét/katéteres beavatkozás után elengedhetetlen az alapos betegedukáció, fontos szerepe van a rehabilitációs kezelésnek, és nem mellőzhető a rendszeres kardiológiai kontroll sem.  

Milyen szövődményei lehetnek a kezeletlen szívbillentyű-betegségeknek?

A fel nem ismert vagy nem megfelelően kezelt billentyűhiba jelentősen rontja az életminőséget, növeli a szívritmuszavarok (pl. pitvarfibrilláció) és a szíven belüli vérrögképződés, illetve ennek révén az agyembólia és más szervi embólia kockázatát. Mindemellett a krónikus túlterhelés szívelégtelenség kialakulásához vezethet. Ritkább, de igen súlyos szövődményként fordul elő a fertőzéses szívbelhártya-gyulladás (endocarditis).

A betegségleírás Dr. Zádori Anita kardiológus szakorvos segítségével készült.