Vállízületi instabilitás, vállficam

A vállízületi instabilitás a népesség körülbelül 2%-át érintő elváltozás, a vállficam a leggyakoribb ficam az emberi testben. Jellemzően tizen- és huszonéves korban következik be valamilyen erőhatás miatt, például esés vagy sportbaleset után. A váll, pontosabban a felkarcsont, általában előre, de hátra és lefelé is ki tud mozdulni a helyéről. A probléma hátterében az áll, hogy a lapocka ízületi vályúja kicsi és sekély a felkarfejhez képest, ezért egy porcszerű képlet szélesíti ki a vályút, amely azonban képes elszakadni vagy leválni. Ha valaki elszenvedi az első ficamát, annak nagy esélye van egy újabbra. Így kialakul a váll instabilitása. A betegek sokszor nem bíznak az ízületben, úgy érzik „kimegy a válluk”. Ezen az érzésen a propriceptív (helyzetérzékelő) tréning és gyógytorna segíthet. Ha ezek a konzervatív kezelések nem eredményesek, akkor műtéti megoldást lehet alkalmazni, melynek módjáról (vállízületi stabilizálás: Bankart műtét, Latarjet műtét) a kezelőorvos dönt. A megfelelő rehabilitáció után a vállficamok gyakorisága az egészséges válléval megegyező.

A cikk Dr. Schandl Károly ortopéd szakorvos közreműködésével készült el.

Kapcsolódó cikkek

• Vállficamtól az ízületi kopásig