Színtévesztés

A színtévesztés (színlátás-zavar, dyschromatopsia) a leggyakoribb színlátási rendellenesség, amelyben az érintett bizonyos színeket – leggyakrabban a piros és a zöld árnyalatait – nehezen vagy egyáltalán nem tud megkülönböztetni. Fontos elkülöníteni a ritka, teljes színvakságtól (achromatopszia), amelyben a színek érzékelése teljesen hiányzik. A színtévesztésnél azonban a színlátás nem szűnik meg, csak bizonyos árnyalatok elkülönítése nehezített. Speciális korrekciós lencsével, szemüveggel a színlátás javítható.

Gyors áttekintés

Fő tünetek

• egyes színek (leggyakrabban piros és zöld, ritkábban kék és sárga) összetévesztése
• halványabb, kevésbé telített színek érzékelése
• nehézség a színkódolt jelek (közlekedési lámpa, térképek, ábrák) értelmezésében
• a színlátás nem szűnik meg teljesen, csak egyes árnyalatok elkülönítése nehezített
• örökletes formában a tünetek az életkor előrehaladásával változatlanok

Mi okozza?

• örökletes, X-kromoszómához kötött recesszív genetikai eltérés
• a retina csapsejtjeinek veleszületett, részleges működészavara
• szerzett szembetegségek (időskori makuladegeneráció, diabéteszes retinopátia, szürkehályog)
• látóideget vagy agyi látópályát érintő betegségek
• egyes gyógyszerek mellékhatása, idegrendszeri sérülés, öregedés

Mikor kell orvos?

• ha a színlátászavar felnőttkorban, hirtelen jelentkezik
• ha a panasz csak az egyik szemet érinti
• ha a színlátás romlásához látásélesség-csökkenés is társul
• gyermekeknél, ha az óvodai vagy iskolai szűrésen színtévesztésre utaló jel merül fel
• pályaválasztás vagy egészségügyi alkalmassági vizsgálat előtt

Mi a színtévesztés és hogyan alakul ki?

A retina érzékeny rétegében található csapsejtek felelősek a színek érzékeléséért. Háromféle csapsejt működik, amelyek a piros, a zöld és a kék hullámhosszra a legérzékenyebbek – ezek együttes jelei alapján állítja össze az agy a színek széles skáláját.

Színtévesztésről akkor beszélünk, amikor egy csapsejt-típus pigmentje módosult érzékenységgel működik, vagy az adott típusból kevesebb csapsejt található a retinában. Ez nem a színek eltűnését, hanem egyes árnyalatok – leginkább a piros-zöld tartomány – elmosódását, összemosódását okozza – egy vörös színtévesztő a valóságos színekhez képest zöldebbnek látja a világot, míg egy zöld színtévesztő vörösesebbnek látja a világot.

A leggyakoribb, örökletes forma az X-kromoszómán található génhiba miatt alakul ki, ezért érinti jóval gyakrabban a férfiakat, akiknek csak egy X-kromoszómájuk van. (A férfiak körülbelül 8%-a érintett, míg a nőknek mindössze 0,4%-a.)

Szerzett színtévesztés bármely életkorban kialakulhat, ha a retinát, a látóideget vagy az agy látóközpontját érintő betegség, sérülés vagy méreganyag károsítja a színérzékelésben részt vevő idegi pályákat. Ilyenkor a színlátás romlása gyakran csak az egyik szemet érinti, és az alapbetegség előrehaladtával fokozódhat.

A színtévesztés tünetei

A tünetek súlyossága a károsodott csapsejt-típustól és annak mértékétől függően változó, az enyhe árnyalatkeveréstől a kifejezettebb, mindennapi életet nehezítő formáig.

Gyakori tünetek:

• piros és zöld árnyalatok összetévesztése (a leggyakoribb forma)
• kék és sárga színek felcserélése (ritkább forma)
• halványabbnak, szürkésebbnek látott színek
• nehezen megkülönböztethető, hasonló árnyalatú színes ábrák, grafikonok
• gyermekeknél: nehézség a színekhez kötött feladatokban, kifestésben, színezésben, tanulásban

A színtévesztés típusai súlyosság szerint

• anomális trichromázia: hétköznapi szóval színtévesztés mindhárom csapsejt-típus jelen van, de az egyik módosult érzékenységű – ez a leggyakoribb, enyhébb forma (pl. deuteranomália-zöld érzékelés csökkent, protanomália vörös érzékelés csökkent)
• dichromázia vagy anópia: az adott színt egyáltalán nem érzékeljük – a deuteranópia a zöld színvakság, illetve a protanópia a vörös színvakság. A kék színvakság, a tritanópia súlyos látáskárosodással előforduló igen ritka állapot.

Nem jellegzetes tünetek bizonyos csoportokban:

• kisgyermekeknél a panasz gyakran csak a színekkel kapcsolatos feladatok során, óvodai vagy iskolai szűrésen derül ki
• szerzett formában a színlátás romlása fokozatos, és gyakran a látásélesség csökkenésével együtt jelentkezik

A színtévesztés okai

A színtévesztés hátterében örökletes és szerzett tényezők egyaránt állhatnak.

1. Örökletes (veleszületett) színtévesztés

• X-kromoszómához kötött recesszív öröklődés – a leggyakoribb piros-zöld színtévesztés oka
• a csapsejtek pigmentjét kódoló gének veleszületett eltérése
• a kék-sárga forma igen ritka, autoszomális öröklődéssel is előfordulhat

2. Szerzett szembetegségek (ezekben a szembetegségekben az összes szín látása rosszabb vagy elvész)

• időskori makuladegeneráció
• diabéteszes retinopátia
• szürkehályog (cataracta)
• zöldhályog (glaukóma)

3. Idegrendszeri okok

• látóideg-gyulladás vagy -károsodás
• agyi érkatasztrófa (stroke), fejsérülés a látópályák mentén
• egyes neurodegeneratív betegségek

4. Egyéb okok

• bizonyos gyógyszerek mellékhatása (pl. egyes malária- és szívgyógyszerek)
• vegyi anyagoknak, oldószereknek való tartós kitettség
• az öregedés természetes velejárójaként a szemlencse színeváltozása

A színtévesztés diagnózisa

A diagnózis alapja a kórelőzmény és a szemészeti szakrendelésen végzett célzott vizsgálatok együttese.

Ishihara-teszt

A leggyakrabban alkalmazott szűrővizsgálat, amely színes pöttyökből álló táblákon rejtett számjegyek vagy alakzatok felismerésén alapul. Elsősorban a piros-zöld színtévesztés kimutatására alkalmas.

Anomaloszkópos vizsgálat

Az anomaloszkópos vizsgálat pontosabb, a színtévesztés típusát és mértékét is segít meghatározni. A vizsgálat során a páciens két fénysáv színét és fényerejét hangolja össze. Ez a legmegbízhatóbb megoldás.

Farnsworth-teszt

Színes korongok sorba rendezésén alapuló vizsgálat, amely a színtévesztés súlyosságának finomabb elkülönítésére alkalmas.

Kiegészítő vizsgálatok

• teljes szemészeti státusz felmérése, látásélesség vizsgálata
• szemfenékvizsgálat a retina és a látóideg állapotának felmérésére
• szerzett forma gyanújakor a háttérben álló alapbetegség (pl. cukorbetegség) kivizsgálása

A színtévesztés kezelése

A kezelés lehetőségei attól függnek, hogy örökletes vagy szerzett színtévesztésről van-e szó.

Örökletes színtévesztés

A veleszületett, genetikai eredetű színtévesztés egy olyan állapot, amely az élet folyamán nem változik. A cél ilyenkor a lehetséges korrekciós lehetőségek kihasználása vagy az alkalmazkodás és a mindennapi életvitel megkönnyítése.

Lehetséges megoldások színtévesztésnél:

• egyes esetekben speciális, színszűrő rétegű, korrekciós szemüveglencse, szemüveg használható, amely javíthatja a színek közötti kontrasztérzékelést
• színfelismerést segítő mobilalkalmazások alkalmazása
• a munkahelyi és tanulási környezet tudatos alakítása (pl. színek helyett formák, feliratok használata)

Szerzett színtévesztés

Ha a színtévesztés hátterében kezelhető alapbetegség áll, annak megfelelő terápiája – például a vércukorszint rendezése, a szürkehályog műtéti eltávolítása vagy a kiváltó gyógyszer cseréje – gyakran javítja vagy helyreállítja a színlátást.

Gondozás és utánkövetés

Szerzett esetekben rendszeres szemészeti kontroll javasolt az alapbetegség lefolyásának nyomon követésére és a színlátás esetleges további romlásának időben történő felismerésére.

Élet a színtévesztéssel

A színtévesztés önmagában nem veszélyezteti az általános egészséget, de befolyásolhatja a mindennapi élet egyes területeit.

• számos pályák (pl. pilóta, sofőr, villanyszerelő, egyes közlekedési szakmák) esetén alkalmassági korlátozást jelenthet
• gyermekkorban az időben felismert színtévesztés segíti a pedagógusokat a tanulási módszerek személyre szabásában
• a legtöbb érintett teljes értékű, korlátozás nélküli életet él a diagnózis ismeretében

Mikor forduljunk orvoshoz?

Szemészeti vizsgálat javasolt, ha…

• felnőttkorban hirtelen vagy fokozatosan romlik a színlátás
• a panasz csak az egyik szemet érinti
• a színlátás romlásához látásélesség-csökkenés, fényérzékenység is társul
• gyermeknél az óvodai vagy iskolai szűrés színtévesztésre utaló eredményt hoz
• pályaválasztás, gépjárművezetői vagy munkaköri alkalmassági vizsgálat előtt tisztázni kell a színlátás állapotát

Szerzett színtévesztés esetén ne halogassuk a vizsgálatot, mert a háttérben álló szembetegség vagy idegrendszeri kórkép időben történő felismerése és kezelése megelőzheti a további látásromlást.

A színtévesztés megelőzése

Az örökletes színtévesztés nem előzhető meg, mivel genetikai eltérésen alapul. A szerzett formák kockázata azonban csökkenthető:

• a cukorbetegség és más krónikus betegségek rendszeres orvosi gondozásával
• rendszeres szemészeti szűrővizsgálatokkal, különösen 40 éves kor felett
• a szemet károsító vegyi anyagok kerülésével
• gyógyszerek mellékhatásainak figyelemmel kísérésével, orvosi tanácsadás alapján
   

Gyakori kérdések – Színtévesztés (GYIK)

Mi a különbség a színtévesztés és a színvakság között?

Színtévesztés esetén a színlátás nem szűnik meg, csak bizonyos árnyalatok – leggyakrabban a piros és a zöld – elkülönítése nehezített. Az adott színre vakság, az anópia például azt jelenti, hogy egyáltalán nem érzékeljük a vörös vagy a zöld színt. A valódi színvakság (achromatopszia) ennél sokkal ritkább állapot, amelyben a színek érzékelése teljesen hiányozik, és a látás szürkeárnyalatos.

Milyen típusai vannak a színtévesztésnek, adott színre színvakságnak?

A leggyakoribb a piros-zöld, ennél ritkább a kék-sárga forma (tritanopia).

Örökletes a színtévesztés?

A leggyakoribb formák örökletesek, X-kromoszómához kötötten öröklődnek, ezért lényegesen gyakoribbak férfiaknál. Szerzett formák bármely életkorban, betegség vagy sérülés következtében is kialakulhatnak.

Gyógyítható-e a színtévesztés?

Az örökletes forma nem betegség, hanem egy állapot, amely nem változtatható meg, de a mindennapi alkalmazkodást segítő eszközök által javítható a színérzékelés. Szerzett esetben az alapbetegség kezelése javíthatja vagy helyreállíthatja a színlátást.

Hogyan diagnosztizálják a színtévesztést?

Ishihara-táblákkal végzett szűrővizsgálattal, anomaloszkópos vizsgálattal, esetlegesen Farnsworth-teszttel egészítve ki.

Kiket érint leginkább a színtévesztés?

Az örökletes piros-zöld színtévesztés a férfiak mintegy 8%-át, a nők 0,4%-át érinti az X-kromoszómához kötött öröklődésmenet miatt.

Befolyásolja-e a színtévesztés a gépjárművezetést vagy a munkavállalást?

Magyarországon a nem hivatásos (1. csoportú, pl. „B" kategóriás) vezetői engedélyhez a jogszabály nem ír elő színlátási követelményt, így az ilyen jogosítvány színtévesztés esetén is korlátozás nélkül megszerezhető. Ennek ellenére biztonságosabb a vezetés korrekciós szemüveg használatával. Hivatásos (2. csoportú) engedélynél, valamint egyes szakmáknál (polgári légiközlekedés, hajózás, rendészet, honvédség) már szemész szakorvosi szakvélemény és egyedi elbírálás szükséges. Ezekben a súlyosabb formák, illetve a valódi színvakság kizáró okot is jelenthetnek.

Van-e szemüveg, amivel javítható a színlátás?

Létezik speciális, színszűrő lencse, szemüveg, amely javíthatja a színek közötti kontraszt érzékelését, de a színtévesztést nem szüntetik meg, a hatást csak viselésekor fejti ki.
 

Szójegyzék – Színtévesztés

Dyschromatopsia (színlátás-zavar): gyűjtőfogalom a színek felismerésének bármilyen mértékű zavarára.

Anomális trichromázia: a színtévesztés enyhébb, leggyakoribb formája, amelyben mindhárom csapsejt-típus jelen van, de az egyik módosult érzékenységű.

Dichromázia: a színtévesztés kifejezettebb formája, amelyben egy csapsejt-típus teljesen hiányzik.

Protanopia / protanomália: a piros színérzékelésért felelős csapsejtek hiánya, illetve módosult működése.

Deuteranopia / deuteranomália: a zöld színérzékelésért felelős csapsejtek hiánya, illetve módosult működése – a leggyakoribb színtévesztés-típus.

Tritanopia: a kék-sárga színtartomány érzékelésének ritkább zavara.

Csapsejt (photoreceptor): a retina fényérzékelő sejtje, amely a színlátásért felelős.

Ishihara-teszt: színes pöttyökből álló táblákkal végzett, gyorsan elvégezhető szűrővizsgálat a színtévesztés kimutatására.

Anomaloszkóp: a színtévesztés típusát és súlyosságát pontosan meghatározó szemészeti műszer.
 

A leírás Dr. Med. Habil. Damjanovich Judit PhD szemész főorvos, egyetemi docens közreműködésével készült.