Urogynekológia

Az urogynekológia egy speciális szakterület, amely a női kismedencei szervek funkcionális zavaraival, kismedencei süllyedésekkel és a vizelettartási (inkontinencia) panaszok kivizsgálásával, kezelésével, valamint komplex helyreállításával foglalkozik. Az urogynekológia hidat képez a nőgyógyászat és az urológia között, és a női kismedence kötőszöveteinek és izomzatának kóros elváltozásaira fókuszál.

Milyen panaszokkal érdemes urogynekológushoz fordulni?

• akaratlan vizeletvesztéssel (inkontinenciával) és vizelési panaszokkal, például nehezített, lassabban induló vagy szakaszos vizeletürítéssel, vizelés után megmaradó ingerrel vagy gyakori éjszakai vizeléssel
• hüvelyi teltségérzéssel, kismedencei nyomásérzettel vagy húzódó, deréktáji fájdalommal, amit kismedencei szervsüllyedés okoz
• egyéb életminőségrontó tünettel, azaz krónikus alhasi fájdalommal, valamint házasélet közben fellépő kellemetlen diszkomfortérzettel vagy fájdalomérzettel, ami a kismedencei szervek anatómiai egyensúlyának felborulására vezethető vissza

Milyen típusai és stádiumai vannak az inkontinenciának?

Az inkontinencia (akaratlan vizeletvesztés) valójában egy tünet, amelynek hátterében számos kiváltó ok (pl. szülések utáni regeneráció hiánya, nehéz fizikai munka, krónikus köhögés vagy székrekedés miatti állandó kismedencei préselés, változókori hormonhiány) állhat.

Az inkontinencia főbb típusai:

• Stressz- (terheléses) inkontinencia: fizikai aktivitásra, köhögésre, tüsszentésre, nevetésre vagy ugrásnál jelentkező vizeletvesztés a megnövekedett hasűri nyomás miatt
• Késztetéses (urge) inkontinencia: hirtelen fellépő, parancsoló, elnyomhatatlan vizelési inger, amelynél a páciens sokszor a mosdóig sem ér el
• Kevert inkontinencia: a stressz- és a késztetéses forma együttes jelenléte
• Túlfolyásos inkontinencia: gyakran idegi sérülés miatt alakul ki, amikor a hólyag nem képes megfelelően összehúzódni, és a túlfeszülés után a vizelet akaratlanul távozik

A stresszinkontinencia stádiumai:

• I. stádium: a vizeletvesztés csak erős köhögésre, tüsszentésre vagy nagyobb erőkifejtésre jelentkezik (konzervatív úton jól kezelhető, műtét még nem szükséges)
• II. stádium: a mindennapi élet minőségét már rontja, a vizeletvesztés enyhébb mozdulatokra (pl. nevetés, buszról való lelépés) is előfordul (orvosi beavatkozást igényel)
• III. stádium: a legsúlyosabb fokozat, amikor szinte már egy egyszerű felállásnál is kontrollálatlanul elcseppen a vizelet

Melyek a leggyakoribb kismedencei szervsüllyedések?

A kismedencei szervsüllyedések hátterében nem maguk a szervek, hanem a medencefenék tartószalag- és felfüggesztő-rendszerének, valamint kötőszöveteinek a megnyúlása, gyengülése vagy szakadása áll. A diagnosztika során a medencefenék 3 fő anatómiai zónáját (kompartmentjét) vizsgáljuk, amelyek alapján az alábbi süllyedéstípusokat különítjük el:

• Húgycső kóros mozgásai, zárási problémái az elülső zónában: a stresszinkontinencia kialakulásához vezetnek.
• Hólyagsérv (cystokele) formái, a középső zóna elváltozásaiként: a hüvely elülső falának meggyengülése miatt a húgyhólyag alulról beboltosul a hüvelybe. Ez a forma áll a leggyakrabban a lassabban induló, nehezített vagy szakaszos vizeletürítés, a vizeletvisszamaradás, valamint a krónikus, visszatérő húgyúti fertőzések hátterében.
• Méhsüllyedés (descensus uteri) vagy hüvelycsonk-süllyedés, a középső és hátsó zóna határának megfelelően: a hüvely felső részét rögzítő szalagok megnyúlása miatt a méh (vagy a hüvelycsonk felső pontja) lejjebb ereszkedik a hüvelyben. Ez váltja ki a pácienseknél a legintenzívebb hüvelyi teltségérzetet, a kismedencei nyomást és a jellegzetes „idegentest-érzést” (Apicalis prolapsus). 
• Bélsérv és végbélsérv (entero-rectokele), a hátsó zóna elváltozása: a hüvely hátsó falának és a végbelet elválasztó kötőszöveti lemeznek a meggyengülése, ami miatt a (vég)bél fala a hüvely felé türemkedik. Tipikus tünete a kismedencei feszülés mellett a székelési nehezítettség és a nem teljes kiürülés érzése. 
• Hüvelysüllyedés (hüvelyfalak prolapsusa): a hüvelyfalak önálló vagy együttes süllyedése, amely jelentkezhet a méh normális pozíciója mellett is, és gyakran kíséri a környező szervek (hólyag, végbél) elmozdulása.

A klinikai gyakorlatban ezek a típusok ritkán jelentkeznek teljesen elkülönülten. A kismedencei anatómiai struktúra felborulásakor gyakran több zóna együttes, komplex süllyedése figyelhető meg, amely összetett, egyénre szabott urogynekológiai helyreállítást igényel.

Hogyan zajlik a vizsgálat?

Anamnézis felvétele

• az aktuális panaszok részletes áttekintése
• korábbi szülészeti előzmények és tapasztalatok sorra vétele
• korábbi nőgyógyászati vagy urológiai betegségek, műtétek ismertetése
• életmódi tényezők és szokások megismerése

Fizikális és egyéb vizsgálat

• nőgyógyászati és urológiai szempontú megtekintés
• a kismedencei szervek nyugalmi állapotának felmérése
• a gátizmok működésének ellenőrzése nyugalomban, feszítés és préselés alatt speciális tesztekkel
• a süllyedések (pl. pathológiás húgycsőmozgás, hólyag-, méh- vagy hüvelysüllyedés) mértékének pontos meghatározása

Kiegészítő diagnosztika (indokolt esetben)

• laboratóriumi vizeletvizsgálat a fertőzések kizárására
• kismedencei vagy hüvelyi ultrahangvizsgálat
• medencefenék ultrahangvizsgálata
• urodinamiás vizsgálat a hólyagfunkció felmérésére

Milyen konzervatív kezelések léteznek?

Konzervatív terápiás lehetőségek és életmódbeli tanácsok

A kezelésben a piramis elv érvényesül, amelynek alapját a megfelelő életmód és a konzervatív terápiák jelentik.

1. Életmód és táplálkozás: 
   • testsúly normalizálása
   • rostdús táplálkozás
   • dohányzás elhagyása
   • koffein bevitelének csökkentése
   • túl fűszeres ételek minimalizálása
   • óvatos, kontrollált edzéstechnika
2. Medencefenék-torna: 
   • gyógytornász irányításával(!)
3. Pesszáriumok (pl. kockapesszárium): 
   • tehermentesítheti a meggyengült szalagokat, a hüvelyfalat
4. Lokális ösztrogénpótlás: 
   • változókorban a helyi hormonkezelés pozitív hatást fejt ki a hüvelyhámra, megszünteti a hüvelyszárazságot és javítja a húgycső zárófunkcióját
      

Gyakori kérdések – Urogynekológia

Fájdalmas az urogynekológiai vizsgálat? 
Az alapvizsgálat alapvetően nem fájdalmas, legfeljebb minimális kellemetlenséggel járhat, hasonlóan egy általános nőgyógyászati rutinvizsgálathoz.

Szükséges-e speciális előkészület a vizsgálat előtt? 
Különösebb előkészület nem szükséges, de kérjük, hozza magával korábbi nőgyógyászati és urológiai leleteit, zárójelentéseit. A vizsgálathoz telt vagy közepesen telt hólyag szükséges bizonyos ultrahangos és funkcionális mérésekhez.

Csak műtéttel gyógyítható az inkontinencia és a prolapsus? 
Nem feltétlenül. Enyhébb esetekben vagy bizonyos kórképeknél a konzervatív terápiák (gátizomtorna, pesszáriumok, gyógyszeres kezelés) is kiváló eredményt hozhatnak. A műtéti megoldásokat (például inkontinencia szalagműtétek- vagy nagyobb hüvelyi és laparoszkópos beavatkozásokat) a panaszok súlyossága és az egyéni anatómiai helyzet alapján, alapos mérlegelés után javasolja az urogynekológus.

Miért veszélyes, ha a kezelés helyett csak inkontinencia-betétet használok? 
A betét csupán palástolja a tüneteket, és hamis biztonságérzetet nyújt, a problémát azonban nem oldja meg. Az inkontinencia-betét folyamatosan nedvesen tartja a bőrfelszínt, a pH-t lúgos irányba tolja el, amitől a bőr felázik, így fogékonyabbá válik a fertőzésekre és a bőrgyulladásra. Emellett a vizeletszag miatti szégyenérzet tartós szociális izolációhoz vezethet (a páciensek bezárkóznak, nem élnek közösségi életet).

Ha méhsüllyedésem van, mindenképpen ki kell venni a méhemet? 
Egyáltalán nem. A méh eltávolítása önmagában nem oldja meg a “tartószerkezet” hibáját. A modern urogynekológiai szemlélet szerint a méh legtöbbször megtartható, és a laparoszkópos úton behelyezett, a méhet tartó szalagok működését átvevő/helyettesítő hálók segítségével visszaemelhető az eredeti, stabil anatómiai pozíciójába.

Megelőzhető a szervsüllyedés a terhesség és szülés után? 
A terhesség és a hüvelyi szülés során a kismedencei izmok és kötőszövetek extrém tágulásnak és terhelésnek vannak kitéve. Bár a szülések száma növeli a kockázatot, megfelelő odafigyeléssel kiküszöbölhető a süllyedés, a struktúrák képesek helyreállni, így többszörös szülés után is egészséges maradhat a kismedence. Ebben segíthet a szülés után a regenerációs idő betartása, a terhelés fokozatos(!) növelése, a szakszerű kismedencei gyógytorna.
 

Szójegyzék – Urogynekológia

Urogynekológia: a nőgyógyászat és az urológia határterülete, amely a női kismedencei szervek statikai és funkcionális zavaraival, valamint a vizelettartási problémákkal foglalkozik.

Inkontinencia (vizeletinkontinencia): akaratlan vizeletvesztés, amely jelentkezhet fizikai megterhelésre, köhögésre, tüsszentésre (ez a stresszinkontinencia), vagy hirtelen fellépő, parancsoló vizelési inger hatására (sürgető inkontinencia), illetve létezik ezen kettő kombinációja is (kevert inkontinencia).

Kismedencei süllyedés: a kismedencei fenék izomzatának és kötőszöveteinek gyengülése miatt kialakuló állapot, amely során a kismedencei szervek (méh, hüvelyfal, hólyag vagy végbél) elmozdulnak a normális anatómiai helyzetükből.

Urodinámiás vizsgálat: a húgyhólyag és a húgycső működését, nyomásviszonyait, valamint a vizelettartási és -ürítési funkciókat részletesen elemző diagnosztikai eljárás.

Tüsszentéses teszt (köhögtetési teszt): diagnosztikus módszer, melynek során telt hólyag mellett tesztelik, hogy köhögés vagy tüsszentés hatására történik-e vizeletvesztés, és milyen a húgycső mobilitása.

Pesszárium (pl. kockapesszárium): szövetbarát anyagból készült, hüvelybe felhelyezhető segédeszköz, amely mechanikusan megtámasztja a süllyedő kismedencei szerveket és tehermentesíti a hüvelyfalat.

Szalagműtét (TOT/TVT): minimálisan invazív sebészeti eljárás, amely során a húgycső középső harmada alá helyezett vékony szalaggal akadályozzák meg a húgycső kóros elmozdulását, véglegesen gyógyítva a stresszinkontinenciát.

A leírást lektorálta: Dr. Sipos Attila szülész-nőgyógyász, urogynekológus főorvos.