„Az a legjobb sérülés, ami meg sem történik”

Az eddigiekhez képest sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a sérülések megelőzésére, amelynek alapja a rendszeres testmozgás, a fokozatos terhelésnövelés, illetve – ha szükséges – a személyre szabott, prevenciós gyógytorna – tanácsolja dr. Tállay András PhD ortopédsebész, sportorvos, aki sok szálon kötődik a versenysporthoz; a snowboard, sí- és kézilabda-válogatott, valamint a 30 ezer igazolt magyar kézilabdázó keretorvosa.

A propriocepcionális prevenciós edzésprogram bevezetése az ön nevéhez kapcsolódik. Mit kell erről tudni?

– A 2000-es évek elején – mikor jártuk a világot a női kézilabda-válogatottal – a norvég csapatnál dolgozott Grethe Myklebust gyógytornász. Rájött, hogy ha az ép, nem sérült csapattagoknál elkezdi alkalmazni azokat a gyakorlatokat, amiket a keresztszalag-sérülésnél irányoz elő hosszabb távon, akkor a sérülések száma jelentős mértékben csökken. A célunk ezután az volt, hogy Magyarországon ezt valahogy bevezessük. Nem volt könnyű, hiszen minden edző az edzésórákra koncentrált, és mindent feleslegesnek tartott, ami szoros értelemben nem volt edzésmunka. Majd elkezdődött a közös munka egy budapesti női kézilabdacsapattal, ahol komoly problémát jelentett a sorozatos keresztszalag-sérülés. Rövid időn belül jelentős sikereket értünk el. Ennek a csapatnak az edzője a későbbiekben a zászlóvivője lett ennek a prevenciós mozgalomnak, és edzőképzéseken is oktatja a technikát.

Ez a program alkalmas arra is, hogy egy már megtörtént sérülés után megelőzzük az újbóli sérülést?

– Igen, teljes mértékben. Egyfelől alkalmas a primer prevencióra, ami az egészséges személyekre vonatkoztatható, másfelől a sérülésen átesetteknek is segíthet az újabb esemény megelőzésében, ez a szekunder prevenció.

Mennyire személyre szabottak ezek a prevenciós gyakorlatok?

– Eleinte csak általános gyakorlatsorok voltak, tehát ugyanazt kapta a csapat valamennyi tagja, majd a sérülésregiszterek alapján olyan szintre fejlődött a program, hogy a statisztikák alapján a csapatban betöltött pozíció szerint (szélső, lövő, beállós) kap a sportoló gyakorlatsort. (Hisz pozíciófüggő a sérüléstípus.) Ráadásul most már nemcsak alsó, hanem felső végtag prevencióra is lehetőség van.

A versenysporton kívül mennyire van létjogosultsága ennek a sérülés-megelőzési programnak?

–  Svájcban például már óvodákban is bevezették, és az eredmények elég kecsegtetőek. Tehát abszolút van helye, és ez a folyamat el is indult már. 

Mi az, amivel még támogatható a gyerekeknél az egészségesebb fizikum? Mit sportoljon egy gyermek?

– Vannak olyan tanulmányok, amelyek azt bizonyítják, hogy az a legjobb, ha egy gyerek “multisportoló”, tehát minél többféle sportot űz. Sokrétűbb, egészségesebb lesz a felépítése, a sporthoz való viszonya. Ezen felül az is fontos, hogy olyan sportágakat válasszon, amelyek számára a legmegfelelőbbek mentalitásan és fizikum tekintetében.

A WHO által előirányzott mozgásmennyiség heti minimum 150 perc, de sajnos ezt a társadalom jelentős része még nem teljesíti.

–  Pedig nagyon fontos lenne, hogy akármilyen sportágban, de meglegyen ez a mennyiség. Ráadásul erre a mozgáshiányra vezethető vissza számos sérülés, amellyel hozzánk fordulnak a páciensek. Immár negyedik éve oktatok a Semmelweis Egyetemen, ötödéves medikusoknál. A tanmenetnek van egy olyan része, mikor kimegyünk egy műhavas pályára, ott elmondom, hogy a második legnagyobb tömegsport az alpesi sí – körülbelül 500 ezren síelnek évente –, és ezzel együtt rendkívül magas a sérülések száma is a síelőknél. Felteszem a medikusoknak a kérdést: mit gondolnak, miért annyira magas ez a szám? Aztán együtt visszafejtjük, hogy ahhoz képest, mennyit sportolnak átlagosan az emberek heti szinten, milyen ijesztően nagy ugrás volumenben az egész napos, 8 órás síelés. Testileg egyáltalán nincsenek felkészülve egy ekkora terhelésre az emberek. Azt is tudjuk, hogy a síelés miatt bekövetkező sportsérülések nagy része a 3. nap délutánján történik. Épp ezért érdemes 1 napot kihagyni, ha érezzük, hogy elérkeztünk a teljesítőképességünk határához. Fontos megjegyezni azt is, hogy a síszezon nem januárban kezdődik, hanem szeptemberben az alapozással – a futással, kerékpározással, konditermi edzéssel. Az a legjobb sérülés, ami meg sem történik. Tegyünk érte!

A térdsérülések megelőzése kapcsán mire érdemes törekedni, ha sportolunk?

– Ami nagyon fontos, az a fokozatosság, a megfelelő terhelés. És ez kortól függetlenül érvényes tanács, fiatalokra is vonatkozik. Túl lehet terhelni a lábat tizenévesen is, ha nincs fokozatosság vagy extrém mértékű az elvégzett munka. Sajnos sok sportágnál az is előfordul, hogy muszájból egy gyerek több korosztállyal is edz, ami szintén túledzéshez, térdfájdalomhoz vezethet, különösen, ha nagy testsúlykülönbségek vannak a sportolók között. Ha már a sportágaknál tartunk: a másik problémaforrás a nem megfelelő felszerelés, például a síelésnél. A kölcsönkért, nem a mi paramétereinkre, sítudásunkra szabott eszközök sérüléshez vezethetnek.

Mi okozhat térdfájdalmat fiataloknál?

– A serdülők elülső térdfájdalma volt a PhD-témám. Sok fiatalt megvizsgáltunk, és azt találtuk, hogy 13 és 19 éves kor között szinte normális a térdfájdalom, egész pontosan minden 5. fiatalnak fáj a térde. (Itt nem sérülésből származó fájdalomra gondolunk.) Megnéztük, mi ennek az oka. Kiválthatja egyfelől biomechanikai probléma, például X-láb, O-láb, lúdtalp, de elősegítheti egy izomegyensúly-zavar is, mikor a feszítő izom erősebb, kötöttebb a hajlítónál. De akár hormonális változások is közrejátszhatnak a probléma kialakulásában. 

Ha fáj egy kamasz térde, akkor búcsút inthet a sportnak?

– Nagyon fontos a pontos diagnózis és a kiváltó ok megtalálása, és ezzel együtt a túlkezelés és alulkezelés elkerülése. Sokszor azt a tanácsot kapják a fiatalok, hogy hagyjanak fel a sporttal, pedig nem ez a helyes út, és számos veszélyt rejt magában. A szabályozott keretek között történő sport mindenképp jót tesz, a hormonális okokból történő súlygyarapodást is segít megakadályozni. 

A 30-40-es korosztálynál mi játszhat szerepet a térdfájdalom kialakulásában?

– Előfordul, hogy bár aktív életet élt egy női páciens, később szült 2 gyermeket, ezzel együttjárt egy intenzív hormonális változás, esetleg súlygyarapodás, ami végül megviselheti a térdízületet. Vagy az is elképzelhető forgatókönyv, hogy valaki 30 felett kerül olyan anyagi helyzetbe, hogy egyes (ízületterhelő) sportágak felé nyitni tud, vagy ebben az időszakban érez motivációt nagyobb távokra a futásban, ami szintén extrém terhet róhat a térdre. A semmiből nem szabad vasember távokat kitűzni célul. Fokozatosan kell építkezni. 

Tünetileg miben különbözik a porckopás a porcleválástól?

– Nagyon hasonló a kettő tüneti szinten – a porckopásnál is jelentkezhet duzzanat, beakadás, kattogás. Ezért is fontos a korrekt differenciáldiagnózis. Amíg egy fekvő helyzetben készült röntgenfelvétellel jól tudunk diagnosztizálni egy meniscus-szakadást, addig egy ugyanilyen pozíciós röntgen nem ad pontos képet a porcdegenerációról. Alkalmasabb erre a célra egy 1 lábon álló, terhelés alatt készült röntgen vagy szükség szerint egy MRI felvétel. Mindennek az alapja a helyes diagnózis felállítása, hisz csak így kezdhető el a megfelelő terápia.

Ha sérülés történik, mi a megfelelő betegút?

– A sportsebészeti diagnosztika lépései nem különböznek az urológiától, a belgyógyászattól, kardiológiától: van egy kórtörténet, egy fizikális vizsgálat, eszközös vizsgálat, képalkotó stb. Ami lényeges, hogy ezek a lépések nem felcserélhetők. Előfordul, hogy egy sportsérülés miatt valaki elmegy ízületi ultrahangra magán úton, majd a sportsebészhez már egy UH-leletet lobogtatva érkezik, és konkrét kéréssel áll elő: “elszakadt a mediális meniscusom, artroszkópiára van szükségem”. A vizsgálati sorrend azért is fontos, mert például a sporttörténet-anamnézis során mi már eleve tudjuk, hogy nagy valószínűséggel milyen sérülés történt. Például, ha valaki síelt, és úgy történt a baleset, hogy a mély hó megfogta a lécet, kicsit kicsavarodott a térde, majd elindult befelé, hallott egy pattanást, beduzzadt az ízülete, végül nem tudott tovább síelni, akkor az biztosan egy elülső keresztszalag-szakadás. Ha ilyen esetben a sportoló kifizette az ízületi ultrahangot, akkor egy teljesen inadekvát vizsgálatot végeztetett, mert a problémáját ez a vizsgálattípus nem tudja jól megmutatni. Ilyenkor konzervatív kezelést, fizikoterápiát, gyógytornát javaslunk. Ha nem nyugtatja meg a pácienst az előbbi terápiás javaslat, és addig jár másod véleményért, míg nem talál olyan szakembert, aki hajlandó megműteni (artroszkóposan), akkor a betegút végül elvezetett egy felesleges műtéthez. És az egésznek az eredendő oka a nem megfelelő diagnosztikai kör. Fontos tehát, hogy sérülés esetén mindig a sportorvosnál kezdődjön a betegút, mert így lehet a leghatékonyabban optimalizálni a folyamatot, és a páciens így kaphatja a legjobb, legcélravezetőbb terápiát.

Forduljon bizalommal dr. Tállay András PhD ortopédsebészhez, sportorvoshoz, akinek érdeklődése fókuszában a térdsebészet, a térdfájdalom konzervatív kezelése, a térdet érintő sportsérülések, a térd degeneratív elváltozásai állnak. Hatékony segítséget nyújthat a túlterheléses sportártalmak megszüntetésében, valamint a meniscus-leválások és komplex (pl. elülső keresztszalag) szalagsérülések kezelésében, a tengelykorrekciós-műtétek, illetve a porcfelszínkezelések elvégzésében, a boka- és lábsérülések (Achilles-ín sérülések) terápiájában és a protézisműtétek kivitelezésében. Dr. Tállay András PhD a CORI robotrendszerrel végzett robotasszisztált térdprotézis-beültetést végző team tagja, ezen eljárással is tudja támogatni pácienseink gyors, professzionális és kíméletes életminőség-javítását.

Forduljon szakembereinkhez!

A Budai Egészségközpontban öt helyszínen több mint 300 neves szakorvos magánrendelését keresheti fel mintegy 45 szakterületen. A személyre szabott ellátásról képzett, hosszú ideje együtt dolgozó szakembergárda gondoskodik. 24 év tapasztalatait és több mint 450.000 ügyfelünk visszajelzéseit figyelembe véve folyamatosan azon dolgozunk, hogy a hozzánk fordulók számára igényeik és idejük tiszteletben tartásával a lehető leghatékonyabban szervezzük meg a gyógyító tevékenységet.