„A modern fül-orr-gégészet szépsége, hogy szinte mindenre van már kíméletes megoldás” – Interjú Dr. Helfferich Frigyessel

Halláscsökkenés, vissza-visszatérő mandulagyulladás, tartós orrdugulás, orrspray-függőség – fül-orr-gégészeti panaszok, amellyel nagyon sok ember küzd. Dr. Helfferich Frigyes főorvossal arról beszélgettünk, mikor indokolt műtét ezen esetekben, és hogy előzhető meg vagy csökkenthető a panasz hatékonyan.

A WHO szerint több mint 1,5 milliárd ember (azaz a világ népességének közel 20%-a) él hallásveszteséggel. Milyen esetekben lehet műtéttel orvosolni ezt a minden 5. embert érintő problémát?

– Ha a hallás mechanikus részében – leegyszerűsítve a középfülben – található a halláscsökkenést okozó probléma, akkor műthető az eset. Ha a folyadéktérben, vagy az agyban, idegpályáknál van eltérés, akkor a jelenlegi tudásunk szerint döntően nem javítható műtéttel a hallás. Persze vannak kivételek.

Milyen megoldható mechanikus problémák léteznek?

– Amikor például a „rezgőrendszerben” van a hiba: lyukas a dobhártya, a hallócsontok eltörnek, a hallócsontláncolat megszakad, elmozdul valamelyik hallócsont (kalapács/üllő/kengyel), a csontok rezgése valami miatt korlátozottá válik, esetleg tartós gyulladás alakul ki a középfülben. A hallásjavító sebészet lényegében a középfül sebészete: főleg a dobhártyát és a hallócsontokat operáljuk, ezeket tudjuk helyreállítani – és erre a Budai Egészségközpontban is megvan most már a lehetőség a 2025-ben indult fül-orr-gégészeti műtéti profil keretében. 

Mit tehetünk a hallásunk épségének megőrzéséért?

– A hallásnak azt a részét, amin műtéttel később javítani tudunk, sajnos életmóddal nem tudjuk befolyásolni. De azért van kivétel: például az időben, kisgyermekkorban, megfelelő indikációval elvégzett orrmandulaműtét. Ennek háttere, hogy a fül és az orrgarat között egy kis csatorna (a fülkürt) levegőzteti a középfület. Ha kialakul egy krónikus orrmandula-gyulladás – ami tipikusan kisgyermekkori kórkép –, szövődményként heveny és krónikus fülbetegségek jelentkezhetnek, amelyek hallásvesztéssel járhatnak. 

A hallás idegi eredetű zavarai miként előzhetők meg?

– Életmóddal, odafigyeléssel. Nagyon sok ember fülén szinte folyamatosan ott van a fül- vagy fejhallgató (különösen a fiatalokra jellemző), nagyon hangos koncertekre jár, és sokszor extrém zajos környezetben zajvédő eszköz nélkül dolgozik. Aki így él, az valószínűleg néhány év múlva sokkal rosszabbul hall majd. Visszafordíthatatlan idegi halláskárosodás alakulhat ki, amit műtéttel már nem tudunk helyrehozni – legfeljebb hallókészülékkel lehet egy bizonyos szintig rehabilitálni.

Hogyan változott az elmúlt évtizedekben a torokmandula-műtétek gyakorlata?

– Nem is annyira a protokoll változott, sokkal inkább ezek betartását vesszük szigorúbban. Ma teljes mértékben a nemzetközi ajánlások, irányelvek alapján döntünk, ennek köszönhetően lényegesen kevesebb felesleges műtét történik, mint régen. Habár a torokmandula eltávolítása alapműtét, ugyanakkor fájdalmas és szövődményveszélyes is. Csak akkor javasoljuk, ha teljesen biztosak vagyunk benne, hogy jobb lesz az állapot tőle, és megéri a vele járó kellemetlenség.

Mi a helyzet az orrmandulákkal? Milyen életkorban okoz gondot?

– Az orrmandula döntően az óvodáskorú gyermekek életét keseríti meg. A tartós nátha, a visszatérő fül-orr-gégészeti panaszok hátterében gyakran a krónikusan gyulladt orrmandula áll. Normál esetben fiatal felnőttkorra – nagyjából 18–20 éves korra – az orrmandulának el kell sorvadnia, azaz „eltűnik”. Ha felnőttkorban mégis találunk orrmandulának megfelelő képletet, az szinte biztosan kóros, és műtéti indikációt jelent.

Mennyire kellemetlen a gyerekeknél az orrmandula-eltávolítás?

– Egy rövid, fájdalmatlan, minimális szövődménykockázattal járó beavatkozás. A műtét után a legtöbb gyereknél megszűnnek a tartós fül-orr-gégészeti panaszok. Fontos tudni, hogy a Budai Egészségközpontban azonban még nem végzünk gyermekeknél műtéteket, de a közel jövőben ez változik majd.

Miben más az úgynevezett Bizact-módszer, miért részesíti előnyben a fül-orr-gégész sebészek a mandula-eltávolításnál?

– Hasonló technológiák korábban is léteztek, de ez lényegesen jobb. És persze mindenképp kíméletesebb, mint a klasszikus, „égetős” módszer. A lényege, hogy az orvos a különleges vágóeszköz segítségével közel teljesen vértelen környezetben tud operálni az altatásban végzett műtét alatt. Megfelelő szöveti rétegben haladva a mandula nagyon rövid idő belül – akár 3 perc – alatt kivehető a Bizact mandulaműtéttel. A gyógyulás szép, a seb pedig rendezett. Hazugság lenne azt mondani, hogy nincs fájdalom a műtétet követően, de a tapasztalat az, hogy könnyebb, gyorsabb a gyógyulás.

Nagyon sokan küzdenek az orrsövény ferdeség miatt orrdugulással. Mikor válik indokolttá az orrsövény-műtét?

– Az orrsövény-ferdülés önmagában nem műtéti indikáció. Csak akkor jön szóba operáció, ha a panaszokat más módszerrel nem tudjuk megoldani. Szakmai hiba, ha valaki egy “orrdugulós betegnek” elsőre orrsövény-műtétet javasol. Először mindig végig kell járni egy hosszas diagnosztikai és terápiásfolyamatot. Kell egy endoszkópos vizsgálat, szükség esetén képalkotás (pl. CT), gyógyszeres kezelés, kiegészítő terápiák, orröblítés stb. Ha mindez kudarcot vall, akkor jön szóba az orrsövény korrekciója. Ilyenkor viszont már csak a modern, porcmegőrző módszert, az úgynevezett orrsövény-plasztikát tartjuk elfogadhatónak. A régi, radikálisabb műtéteknek sok a szövődménye, például könnyen kilyukadhat utána az orrsövény. A magánellátásban az orrsövény-műtétet szinte mindig altatásban végezzük, és modern tamponálási technológiát alkalmazunk. (Ez nem mindenhol megoldható.)

Miben mások ezek az orrtamponok?

– Sok betegnek nagyobb trauma a régi, gézcsíkos tampon eltávolítása, mint maga a műtét. A modern tamponokkal ezt a kellemetlen élményt el tudjuk kerülni, és nagyon szépen gyógyulnak a műtéti területek. Ezek az újabb típusú tamponok ugyanis nem igényelnek eltávolítást, vagy egy egyszerű mozdulattal kivehetők, minimális kellemetlenséggel.

Mikor javasol a fül-orr-gégész orrmelléküreg-műtétet?

– Hasonló a helyzet, mint az orrsövény-műtétnél. Először minden konzervatív lehetőséget ki kell meríteni: a gyógyszeres kezelést, a rendszeres orröblítést, az allergia kezelését, és be kell tartani az életmódbeli tanácsokat. Milyen problémára nyújthat megoldást? Két fő gyulladástípust különítünk el: a polipképződéssel járót, és az orrpolip nélküli krónikus orrmelléküreg-gyulladást. Mindkettőnél szükség lehet műtétre, ha nem sikerül tartósan tünetmentes állapotot elérni, vagy ha a váladék a polipok vagy a beszűkült nyílások miatt nem tud megfelelően kiürülni.

Mi történik az orrmelléküreg műtét során?

– Kitisztítjuk a melléküregeket, olyan tág szájadékokat hozunk létre, hogy az üregek „öntisztulóvá” váljanak, polipképződés esetén pedig az orrpolipokat is eltávolítjuk. Fontos azonban, hogy műtét után is szükség van gyógyszeres (jellemzően szteroid orrspray-s) kezelésre. Ha ezt elhagyjuk, a panaszok – még a tökéletesen kivitelezett orrmelléküreg műtét után is – visszatérhetnek.

Mikor jelenti a megoldást az orrdugulásra az alsó orrkagyló méretének csökkentése?

– Tipikus eset, amikor a beteg „orrspray-függővé” válik. 

Hogy alakul ki az orrspray-függőség?

– A non-szteroid „orrdugulás-csökkentő” orrsprayk – például a klasszikus, xylometazolin-tartalmú készítmények – úgynevezett érösszehúzó szerek: az érfal simaizomzatán lévő alfa-adrenerg receptorokat izgatják. Amikor ezeket stimulálják, az izom összehúzódik, csökken az erek átmérője. Olyan, mintha egy szivacsból kinyomnánk a vizet: a duzzadt orrkagyló leapad, az orr azonnal „felszabadul”, 2 percen belül tökéletesen kapunk levegőt. Igen ám, de minél hatékonyabb egy ilyen szer, annál tovább tart az érszűkület. Ha az erek túl hosszú ideig vannak ilyen állapotban kevesebb vér áramlik rajtuk át, kevesebb oxigén és tápanyag jut a szövetekhez. A nyálkahártya ezt „nem szereti”, hiszen károsodik. A szervezet ezt érzékeli, és ér-tágító anyagokat kezd termelni, hogy ellensúlyozza az orrspray hatását. Amikor a spray hatása kifut, az erek túlkompenzálnak, kitágulnak, a beteg megint nem kap levegőt – és reflexből újra befúj. Ez az ördögi kör vezet ahhoz, hogy a beteg rászokik a szerre, és hetek-hónapok elteltével már maga a spray okozza a panaszokat.

Ilyenkor mi a jó megoldás, hogyan lehet leszokni az orrspray-ről?

– Nem javasolt az azonnali elvétele az érösszehúzó szernek – szép lassan kell „leszokni” róla. Az első lépés általában a szteroidos orrspray bevezetése. Ezek nem azok a szteroidok, amelyekkel a testépítők izmot növesztenek, nem kell félni tőlük. Helyileg hatnak, csekély a szisztémás felszívódás. A mellékhatásuk ritka, megfelelő használat mellett jól tolerálhatók. A szervezetünk is használ egyébként a szteroidos gyulladáscsökkentőkhöz hasonló szerkezetű hormonokat. Orrspray formájában bejuttatva lecsendesítik a krónikus gyulladást, és segítenek helyreállítani a nyálkahártya állapotát. A leszoktatás lényege tehát, hogy fokozatosan csökkentjük a decongestív (érszűkítő) spray használatát, mellette rendszeresen alkalmazzuk a szteroidos orrsprayt, gyakran orröblítéssel, egyéb kezelésekkel kombinálva. Ha ez sem elég, akkor jön szóba a korábban említett rádiófrekvenciás alsó orrkagyló ablatio műtét.

Mikor javasolja, hogy a páciens mindenképp keressen fel fül-orr-gégészt?

– Ha valakinek tartósan elhúzódó orrdugulása, visszatérő arcüregpanaszai, gyakori fülgyulladásai, ismétlődő, súlyos torokgyulladásai, tartós rekedtsége vagy nyelési panasza van. Szerencsére ezek döntő többségénél kiderül, hogy nincs komoly baj, és könnyű orvosolni a problémát. Paradox módon pont a daganatos páciensek fordulnak ritkán és későn orvoshoz. Nem lehet eleget hangsúlyozni a rendszeres fül-orrgégészeti szűrés fontosságát! A vizsgálat rövid, nem fájdalmas, legfeljebb picit kellemetlen. Szánjuk rá magunkat! Inkább derüljön ki, hogy nincs komoly baj. Ám, ha mégis gond van, időben elkapva hatékonyan tudunk segíteni. A fül-orr-gégészet egyik szépsége éppen abban rejlik, hogy a legtöbb probléma jól kezelhető, ha időben érkezik a beteg.