„Szívbillentyű-betegségek: bővülő lehetőségek, személyre szabott megoldások” – Interjú Dr. Zádori Anitával

A szívbillentyű-betegségek sokszor észrevétlenül kezdődnek, de komoly panaszokhoz, sőt életveszélyes állapothoz vezethetnek. Milyen tünetekre érdemes figyelni? Miért kulcsfontosságú a rendszeres ellenőrzés? Hogyan kezelhetők ezek a betegségek? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kaptunk a dr. Zádori Anita kardiológus szakorvossal készült interjú során.

A szívbillentyű-betegségek az egyik szakterülete. Az okot tekintve milyen típusai vannak?

– Ezek a problémák lehetnek veleszületettek vagy szerzettek. A veleszületett szívbillentyű-betegségek lehetnek örökletesek, illetve sporadikus előfordulásúak. Leggyakoribb típusuk a populáció 0,5-2%-át érintheti. Sokszor panaszmentesek, és rutin szűrésen vagy foglalkozás-egészségügyi vizsgálaton derül rájuk fény. Ám, mivel a rendellenes billentyűknél nagyobb eséllyel alakul ki évtizedek alatt tünetekkel járó visszaeresztés vagy szűkület, tünetmentes állapotban is szükséges nyomon követni a pácienst! A szerzett szívbillentyű-betegségeket jellemzően (felnőtt vagy) idősebb korban diagnosztizálják: háziorvosi vagy üzemorvosi vizsgálaton szívzörej, vagy társuló panaszok hívhatják fel rá a figyelmet. Gyakran degeneratív eltérésről van szó, például a billentyű elmeszesedéséről. De emellett előfordul más ok, pl. gyulladásos eltérés talaján kialakult betegség is.  

A szerzett billentyűbetegséget mi válthatja ki? Mennyire játszik közre örökletes hajlam, illetve vannak-e olyan életmódtényezők, amik hozzájárulnak a kialakulásához?

– A szerzett billentyűbetegségek közül a leggyakoribb az aortabillentyű időskori szűkülete. A billentyűbetegség kialakulása során komplex kórélettani folyamat indul be kötőszövetes elfajulással és a billentyűvitorlákba történő kalciumlerakódással. Ennek pontos kiváltó oka nem ismert. Kockázatot növelő tényezők a betegségnél a férfi nem, az időskor, a magasabb testtömegindex, a hipertónia, a dohányzás, a magasabb LDL-koleszerin, Lipoprotein(a) szint. Mindemellett egyelőre nincs a kezünkben olyan célzott gyógyszeres kezelés, amely lassítaná a betegség progresszióját, ellentétben például a koszorúér-betegséggel, ahol a plakk-képződés progresszióját hatékonyan lehet gyógyszerekkel befolyásolni. A célzott gyógyszeres kezelést illetően számos klinikai kutatás zajlik napjainkban. Billentyűbetegeknél a fentiek alapján a rizikófaktorok kontrollja mellett elsődleges a páciens klinikai és szívultrahangos követése, a billentyűbetegség stádiumának értékelése, a beteg panaszaival való összevetése, a billentyűbetegség következményeinek értékelése, és az ezek szinkronizálásával történő döntéshozatal a billentyűbeavatkozás irányában. Fontos, hogy ez abban a stádiumban történjen, amikor a billentyűbetegség még nem okozott helyrehozhatatlan következményes károsodást a szívben. 

Milyen tüneteket okozhatnak a szívbillentyű-betegségek?

– Csökkent terhelhetőséget, nehézlégzéses panaszokat, mellkasi fájdalmat, megszédüléseket, eszméletvesztést, lábdagadást, hasfeszülést. Ezek azonban nem specifikus tünetek, más kiváltó ok is szóba jöhet az esetükben, tehát fontos a differenciál diagnosztika. Mivel a billentyűbetegség szerkezeti eltérést okozhat a szívben – ami másodlagosan ritmuszavarokhoz vezethet – rendszertelen vagy „össze-vissza” szívdobogásérzet is jelentkezhet.

Hogyan kezelhetők a szívbillentyű-betegségek?

– Mindig egy körültekintő kivizsgálás szükséges, ez alapján választjuk ki a legjobb hosszú távú megoldást a beteg számára, személyre szabottan. Felmérjük, szükséges-e beavatkozás. Ha igen, akkor körültekintően értékelnünk kell a beteg állapotát, kísérőbetegségeit, életkilátásait. Ezenfelül elemezni szükséges, hogy a lehetséges beavatkozással érdemi életminőségjavulás várható-e. Meg kell ítélni, hogy szívbillentyű-plasztika vagy szívbillentyűcsere jön-e szóba. Az aktuális irányelvek szerint preferálandó a billentyű saját anyagából történő javítás (billentyűplasztika és műínhúr-beültetés), ahelyett, hogy az egész billentyűt eltávolítanánk és fém vagy biológiai műbillentyűt ültetnénk be. A saját billentyű megtartása élettanilag előnyös megoldás: a billentyűplasztikák utáni felgyógyulás gyors, és a módszer a gyógyszeres terápia szempontjából is könnyebbséget jelent. Ha a billentyű nagyon beteg és nem javítható, akkor biológiai billentyűre vagy fém protézisre cserélhető. Az utóbbi években óriási fejlődés történt a szívsebészeti beavatkozások terén: megfigyelhető a minimál invazív megoldások térhódítása, célul tűzve ki a rövidebb intenzív osztályon töltött időt és a gyorsabb mobilizálhatóságot. Már a műtét szempontjából nagy rizikóval bíró idősebb, vagy társbetegségekkel rendelkező pácienseknek is kínálkoznak megoldások, hiszen a katéteres eljárások is robbanásszerűen fejlődnek az utóbbi évtizedekben. Legmagasabb számban az időskori meszes aortabillentyű-szűkület kezelésére alkalmazzuk a katéteres billentyű beültetést („TAVI”). A beavatkozás során az intervenciós kardiológus a mellkas megnyitása nélkül, ütőereken keresztül vezet fel egy picire összecsukott biológiai billentyűt a szívbe, a megfelelő helyen kinyitja, fixálja, és az új bioprotézis fogja átvenni a régi, beteg szívbillentyű feladatát.

Hogy néz ki a szívbillentyű-betegségek diagnosztikai folyamata?

– Az első lépés a részletes anamnézisfelvétel, amelynek része a beteg panaszainak felmérése, illetve a családi és általános szív-érrendszeri rizikó felmérése. Majd történik egy fizikális vizsgálat, egy 12 elvezetéses EKG, illetve egy alap transztorakális (mellkasfalon keresztüli) szívultrahang vizsgálat. Sok esetben már ezekkel is elegendő információhoz jutunk a billentyűkkel kapcsolatban. Szükség esetén nyelőcsövön keresztüli (transzözofageális) ultrahang, 3 dimenziós transztorakális vagy transzözofageális ultrahang, Holter monitorozás, strain-vizsgálat (deformitásmérés) is történik. Egyes esetekben kiterjesztett diagnosztika (szív CT, szív MR, szívkatéterezés) is indokolt lehet.  

Foglalkozik a katéteres és egyéb műtéti megoldások előkészítésével, illetve utánkövetésével is. Mit foglal ez magában?

– Az előkészítés keretében egyfelől képet adok a billentyű állapotáról, megmutatva a javításra szoruló részt. Ez alapján tudjuk a katéteres és szívsebész kollégákkal kiválasztani a szóba jöhető (műtéti vagy katéteres) eljárást a billentyű rendbehozatalára, Meg tudjuk tervezni a beavatkozást, becsülni a szükséges eszközök méretét, mennyiségét és a javítás kiterjedtségét. A beavatkozást követően pedig ellenőrizhetem az elvégzett beavatkozás sikerességét és eredményességét, illetve, ha kell, jelzem a korrekció szükségességét.

Milyen életmódtanácsokat érdemes követnie a szívbillentyű-műtéten vagy katéteres beavatkozáson átesett betegeknek?

– A billentyűműtét sok páciensnek komoly fordulópontot jelent az életében, és ennek megélése kapcsán sikerülhet életmódreformot is bevezetnie. A tanácsok a beavatkozás jellegétől is függnek. A billentyűbeavatkozások, különösen a szívsebészeti műtéttel járók után mindenképpen javasolt a kardiológiai rehabilitációs kezelés. Ez a beteg biztonságát és az edukációját is szolgálja. A kezelés keretein belül a betegeket fokozatosan szoktatják vissza az aktív életmódhoz. Nyomon követik, hogy nem alakul-e ki a beavatkozás szövődményeképpen folyadékgyülem a mellűrben vagy a szívburokban. Ellenőrzik, hogy szövődménymentes-e a sebgyógyulás és hogy nincs-e jelen a gyógyulást nehezítő tényező vagy szövődmény. A személyre szabott, műtéttípustól is függő tartós gyógyszeres kezelés beállítása is fontos (pl. véralvadásgátló terápia). A mediterrán diéta, a testsúly optimalizálásának megkezdése, a koleszterinértékek szoros kontrollja, a dohányzástól való tartózkodás, a vérnyomás- és vércukorkontroll igen fontos mind az általános szív-érrendszeri rizikó csökkentése miatt, mind a műtéti vagy katéteres beavatkozás eredményének megőrzése szempontjából. Ügyelni kell arra is, hogy a hétköznapi mobilitáshoz való visszatérés fokozatos legyen. Nélkülözhetetlen a betegek gyógyszerekről való részletes tájékoztatása is, mert bizonyos gyógyszerek elhagyása növeli a beültetett billentyűvel kapcsolatos szövődmények lehetőségét és a szív- és érrendszeri problémák kialakulásának esélyét. Fontos tehát a hosszú távú együttműködés a beteg részéről, a kölcsönös bizalmon alapuló, orvos-beteg kapcsolat melletti rendszeres kontroll.

Dr. Zádori Anita az élettudományok iránti mély érdeklődése és az emberközpontú munka melletti elköteleződése miatt döntött az orvosi hivatás mellett. A Semmelweis Egyetem Humánmorfológiai Intézetében kutatóként és demonstrátorként dolgozott, majd a Magyar Tudományos Akadémia Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetében TDK és PhD keretein belül idegi őssejtekkel végzett kutatást, amelyhez kapcsolódóan PhD-fokozatot is szerzett. Emellett több évig kivonuló mentőtisztként, később részállású orvosként dolgozott az Országos Mentőszolgálatnál. Rezidensi évei elején fordult érdeklődése a kardiológia felé, amely szakorvosjelöltként a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetben (ma Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézet) mélyült el igazán. Itt szerezte meg belgyógyászati és kardiológiai szakvizsgáját is. Fő profilja a képalkotó kardiológia, a billentyűbetegségek diagnosztikája, gondozása.

Milyen szoros kontrollra van szükség a szívbillentyűműtétet követően?

– A beavatkozások után körülbelül egy hónap múlva érdemes elmenni az első kontrollvizsgálatra a kezelőorvoshoz. Ha az állapot stabil, az ultrahang vizsgálati eredmény rendben van, nem észlelünk szövődményt, akkor utána egy féléves, majd évenkénti kontroll javasolt. 

Van-e olyan tévhit vagy káros jelenség, amellyel gyakran találkozik?

– Bár a szív- és érrendszeri betegségekre hajlamosító genetikai tényezőkön nem tudunk módosítani, számos befolyásolható dolog van, amire hatással lehetünk. Például a lipidszintek, a dohányzás elhagyása, az étrend javítása, a cukorbetegség megfelelő kezelése, illetve a vérnyomás kordában tartása. Mivel azonban ezek kezelésbe vétele nem feltétlenül jelent ugrásszerű javulást az életminőségben, nem(csak) az aktuális közérzetre, hanem a hosszú távú szív- érrendszeri események előfordulására hat, sok páciensnél marad el a tartós kezelés a hónapok, évek során. Nagyon fontos a jó orvos-beteg kommunikáció, hogy megértsék és megjegyezzék az üzenetet: ezek a gyógyszerek a hosszú távú megelőzést szolgálják, és évtizedekkel hosszabbíthatják meg a szív- és érrendszeri események (pl. infarktus, szélütés) nélkül töltött időszakot. Fiatalabb pácienseknél az is gond lehet, hogy nem szívesen szednek többféle gyógyszert, azonban napjainkban számos olyan kombinációs szert is használunk már, amely több támadáspontú, egy tablettában akár három hatóanyagot is tartalmaz, és ez javíthatja a beteg compliance-t (együttműködést). 

A szív- és érrendszeri rizikó felméréséhez milyen laborértékeket érdemes ellenőrizni?

– Alapvető az összkoleszterin, triglicerid, LDL- („rossz koleszterin”) és HDL- („jó koleszterin”) szintek mérése. A szív- és érrendszeri betegségekkel diagnosztizáltaknál egyre szigorúbbak az ajánlások a cél lipidértékekre vonatkozóan, ezért előfordulhat, hogy a labor által mutatott érték, ami nincs megcsillagozva (ezért laikus szemmel tökéletesnek tűnhet), az adott páciens számára mégsem elég jó. Jelentős laboreltérés, magas családi rizikó (ismerten magas vérzsírszintek, korai életkorban halmozott szív- érrendszeri események) esetén érdemes kiterjeszteni a vizsgálatot (lipidprofil, lipoprotein(a) vizsgálat), illetve tovább gondolkodni öröklődő, magas lipid/koleszterinszinttel járó betegségek irányában is.

Dr. Zádori Anita kardiológus és belgyógyász szakorvos fő érdeklődési területe a kardiológiai képalkotó diagnosztika (transztorakális és transzözofageális 2D- és 3D- ultrahang, kardiális CT-vizsgálat), különös tekintettel a szívbillentyűbetegségek diagnosztikájára, követésére, a beavatkozások előtti kivizsgálására, műtét és katéteres beavatkozás alatti ultrahang irányítására, valamint a beavatkozások utáni követésére.  Foglalkozik kardiológiai szűrővizsgálatokkal, szív- érrendszeri rizikófelméréssel, általános kardiológiai panaszok kivizsgálásával (pl. mellkasi panaszok, ritmuszavarérzés), koszorúér-betegek, illetve nem billentyű betegség kapcsán katéteres beavatkozáson/szívműtéten átesett betegek (pl. PFO-zárás, fülcsezárás, koszorúér-műtét) követésével.

Forduljon szakembereinkhez!

A Budai Egészségközpontban öt helyszínen több mint 300 neves szakorvos magánrendelését keresheti fel mintegy 45 szakterületen. A személyre szabott ellátásról képzett, hosszú ideje együtt dolgozó szakembergárda gondoskodik. 24 év tapasztalatait és több mint 450.000 ügyfelünk visszajelzéseit figyelembe véve folyamatosan azon dolgozunk, hogy a hozzánk fordulók számára igényeik és idejük tiszteletben tartásával a lehető leghatékonyabban szervezzük meg a gyógyító tevékenységet.